12 Rész. Nem az a pokol amire mi azt mondjuk az.

Miután elhagytam a cirkuszt a nagy fellépés kellős közepén újra visszatért a régi énem. Az az énem melyet reménykedtem soha..SOHA többé nem kellesz megmutatnom. De még is..legalább megint önmagam lehettem. Nem kellett akaratlanul is mosolyognom,nevetnem,boldognak s élettel elégedett emberként viselkednem. Már kezdtem elfelejteni milyen is érzés lehet szabadnak lenni. Hisz mind annak ellenére,hogy egy úgy nevezett "szabad társulat" tagja voltam egy cseppnyi nyugalmat,szabadságot nem éreztem.Csak,hogy most már nem tudtam mihez kezdjek. A királyomat elárultam "barátaimat" pedig hátul hagytam. Megint egyedül maradtam a nagy világban. Miközben már a nap is lement s az éj köszöntött be egy kisebb városkához értem. Hiába volt már este, az emberek nagyon ünnepeltek valamit. Gondoltam egyet s besétáltam a városba,hogy megtudjam a nagy vígság okát. Nem sokáig kóborolva a fő téren egy öreg nőhöz sétáltam mely épp egyedül üldögélt egy lócán s teázgatott,hogy megtudjam mit is ünnepel ennyire a nép.
-Micsoda eszméletlen vígság van ebben a városban! - Szólaltam meg amint odaértem.
-Hát igen..nagy a nap ez a mai. - Válaszolt röviden az öreg anyó belekortyolva teájába.
-Nagy nap? Történt valami? - Ültem le mellé s elkezdtem kikérdezgetni őt mi is történt.
-Holnap végre véget ér a teránia és be fog következni a béke korszaka! - Mondta a nő majd elégedetten felnevetett.
-??? - döntöttem oldalra fejemet kissé érthetetlenül pillantva rá. 
-Fura vagy te kicsi lány..hogy-hogy nem hallottad a nagy hírt? Talán nem idevalósi vagy? - Pillantott rám furcsállva a nő és végigmért tekintetével. 
-Sokat vándoroltam az utolsó időben a birodalom határain kívül s sokféle hírt hallottam,ezért nem tudom melyik számít olyan nagynak. - Vontam vállat teljesen nyugodt hangon magyarázva ki magamat. 
-Az Éj Birodalom királyát elkapták és holnap a kivégzésére kerűl sor! - mondta az öreg nő miközben egy csésze teát nyújtott át nekem.
- Az..Éj Birodalom királyát elkapták? Miért? mi történt? - Kezem kissé megrezzent szavaitól de próbáltam továbbra is hidegvéremet megtartani. Többet kellett tudnom. 
- Nem tudom mi történt pontosan, de a Tűz Birodalomban egy falut teljesen porrá égettek egy éjjel. Mindenki azt hiszi,hogy az Éj Birodalom királya volt a tettes. Ezért el akarták fogni. Először sikerült sikeresen megszöknie csatlósaival és több ideig rejtőzködnie de végül megtalálták őt és elfogták embereivel együtt. 
- És miből tudják,hogy tényleg ő a tettes? Vannak bizonyítékok arra,hogy neki köze van ehhez egyáltalán?  vagy csak rá akarják hányni mások bűnét az ártatlanokra? 
- Miért védelmezed annyira azt a királyt? Netán onnan jöttél? a birodalomból melyet csak a hatalom és birodalom határainak tolása áll elsődleges feladatok között? 
- ...
- Szóval tényleg onnan jöttél. Nagyon sajnállak gyermek. Nem a legjobb lehet abban a pokolban élni. 
- Az a hely nem pokol.
- Ó! Tényleg? 
- Ha ott élne tudná,hogy Elias király csak is azért törekszik,hogy az egész világ az ő kezébe kerüljön és végre abba maradjanak az értelmetlen háborúk melyek most zajlanak. Hogy a családok apái,testvérei ne haljanak meg kárba valaki kívánsága miatt. Hogy végre a nagy világban béke legyen. De vannak olyan makacs ország uralkodók melyeknek jobb a vér ontás mint békeszerződés vagy behódolás a béke érdekében. Épp ezért is...az a hely..és az ott élő emberek nem nevezhetőek szörnyetegeknek vagy pokolnak. Igen! Senki sem hibátlan,senki sem tökéletes. De vannak olyanok akik törekednek változtatni a világon. Csak ezt a törekvést sajnos nem mindenki halandó észrevenni és elismerni. - Egy utolsó pillantást vetve a nőre hátat fordítottam neki. Kiegyenesedve,a kapucnit a fejemre húztam,hogy arcomat ne tudják felismerni a határ őrök. Míg eddig nem volt konkrét hely ahová menni szerettem volna most már konkrét ulticélom lett. Még pedig az Éj Birodalom. A hazám. 

***ELIAS SZEMSZÖG***

Már elég sok idő telt el azóta,hogy megkaptam az úgy nevezett halálos sérüléseket melyek már elég jól összehúzódtak testemen,s hűséges katonáim\barátaim is teljesen felépültek utolsó komoly harcunk után.
Épp Noellel gyakoroltam  a kard forgatást mikor a hátam mögött álló kunyhó irányából női kiáltásokat hallottam meg. Hátrapillantva észrevettem,hogy Ragna és Sad rohantak felénk amilyen gyorsan csak tudnak. Sad már a távolból kiabált,hogy meneküljünk,hisz ránk találtak. De még mielőtt észbe kaptunk volna már túl késő volt. Az ellenségeink már körülvettek minket és minden kijáratot elzártak. Már nem volt menekvés. Egyetlen dolog amit pedig még megtehettünk az a harc volt. Bár..nem voltam biztos abban,hogy az én állapotomban sokáig fogom bírni a megterhelést. Szégyen volt beismernem de ebben az esetben teljesen haszontalan voltam. 
A harc sokáig tartott. Ragna,Noel és Sed már utolsó erejükből próbáltak védeni engem míg én moccanni sem bírtam a fájdalom miatt melyeket a régi és új sebeim okozztak. Csak néztem ahogyan utolsó védelmezőimet is kiütik. Védtelen maradtam.
Az ellenséges katonák elfogtak engem s magukkal vittek. Nem tudom hová..vagyis..nem tudtam.Mikor észbe kaptam már tömlöcben voltam lebilincselt kezekkel és lábakkal. Egyedül..egy sötét,hideg helyen. Bár semmivel sem volt rosszabb a kunyhónál ahol eddig voltam,bár ott legalább volt ágy. Tekintetemmel mértem végig a helyet ahol jelenleg tartózkodtam. Annak köszönhetően,hogy az én birodalmamban mindig éjszaka van kiváló látással rendelkeztem a sötétben.
Épp "aludni" készűltem mikor közeledő lépéseket észlelt a hallásom. Megemelve fejemet várni kezdtem az érdezőt. Előbb egy ismeretlen tiszt jelent meg,később pedig maga Larion herceg is méltóztatott lejönni. A tiszt kinyitotta a cella ajtaját s a kis herceg megállva velem szemben kezét államra helyezte,hogy szemeibe nézzek.

- Végre megvagy. Sok időbe telt míg előkerítettünk.
- Elég lett volna ha küldesz egy meghívót. - Válaszoltam nyugodt hangon.
- Ch...-Larion elengedte az államat aztán hasba rúgott engem s megmarkolva a hajam még arcon is ütött. - Megbánod,hogy kikezdtél a Tűz Birodalommal Elias...mindenért meg fogsz fizetni. - Mormogott a barna hajú. 
-Jelenleg nincs nálam pénz...gyere vissza később. - Nevettem fel figyelmen kívül hagyva a fájdalmat. 
- Az életed bőven elég lesz.
- Az életem egy aranyat sem ér...szóval nem mész sokra ha megölsz..de te tudod.. - Folytattam mondandómat továbbra is összeszedetten. 

Larion egy utolsót rúgott a gyomromba aztán elment többé egy szót sem szólva. Hangos nevetésben törtem ki. \Na és most...vajon ki lesz a hű megmentőm? Vagy netán itt fogok én meghalni ellenségeim karjai között örömöt szerezve nekik ezzel?\
Az idő megállt számomra. Talán csak percek..talán órák..lehet pedig napok teltek el az elfogásom óta? Nem tudom. Nehéz számolni másodperceket,perceket,órákat úgy,hogy ne akadj meg egy milliószor vagy netán annál is többször. Már csak akkor kapcsoltam mikor katonák jöttek értem s kendővel takarták el szemem újra elráncigálva valamerre. Mivel sem élelmet,sem vizet nem kaptam a szervezetem még annál is gyengébb lett mint volt. Egy színpad féle helyre kísértek fel aztán kötelet húztak nyakamba. Karjaim s lábaim meg voltak kötözve. Moccanni sem bírtam. Hirtelen a látáskorlátozó lekerült a szemeimről és én körbenéztem.

- Micsoda tömeg jött el ma megnézni engem..hűha! - vettem elő a szokásos pszichopata vigyoromat s felnevettem.
- A helyedben nem vigyorognék ennyire hanem kezdenék búcsút mondani a földi életnek és felkészülnék a pokol melegére. Hisz te pont oda fogsz kerülni még ma. 
- A pokol nem nekem való hely. A meleg árt a gyönyörű fehér bőrömnek. Na és ha megölsz egy gyerek apa nélkül marad. Ennyire kegyetlen vagy öcsi?
- ...
- A kis herceg elcsendesült...micsoda irónia! - Kissé oldalra döntve fejemet ismét felnevettem aztán a közönség felé szegeztem tekintetem mindenki szemébe nézve. Néhányan örültek,néhányan féltek. Voltak olyanok akik sajnáltak engem vagy épp sírtak fene tudja miért. 
- Ch...mehet! - Larion kiadta a parancsot az akasztásra. Nyugodtan hunytam le szemeimet enyhén mosolyogva. Mikor pedig már épp azt hittem vége...
- ELIAS!!

***VÉGE ELIAS SZEMSZÖGÉNEK***

♠LIBRIA CÍRKUSZ♠ 
*pár nappal a kivégzés előtt*
***YURIJ SZEMSZÖGE***

-Vajon miért szökött meg Vendi? - sóhajtott fel Shion miközben testvére vállára támaszkodott.
- Talán...nem jól érezte magát társaságunkban..-mondta Lorin szinte visszatartva a sírást.
-Szerintem pedig csak azért ment el mert rabszolgának érezte magát.
- Ezt meg,hogy érted Suon?
- Hát úgy,hogy neki csak takarítani,vagy ételt készíteni volt engedélyezve. Fellépni vagy bármi mást csinálni viszont nem. - Fejtette ki bővebben gondolatait a legidősebb testvér miközben Shion haját babrálta.
- ....
-Hé Yurij! Te is mondhatnál végre valamit. Mióta Ven lelépett teljesen nem önmagad vagy...- szólt oda neki Shion de a másik nem válaszolt ezért ő odament hozzá és megérintette vállát. - Hé Yurij! Figyelsz te rám egyáltalán?!
- Mi van?
- 1: Nem mi van hanem tessék..2: minden oké? Totál megváltoztál mióta Vendi eltűnt. Mindannyiunkat bántja a dolog de azért nem kell...
- Jaa...hogy erről van szó...igen,minden a legnagyobb rendben van. Ne rágódjatok ezen. Biztos csak azért lépett le mert nem elég volt számára az amit kapott. -szakítottam félbe épp a nekem fecsegő kicsi lányt s feálltam helyemről.
-Ezt meg,hogy érted?
- Nem lényeges...felejtsd el.. Intettem,aztán zsebre vágva kezeimet visszatértem treilerembe,hogy úgymond pihenhessek egyet. Az ágyamon terűlve ki markoltam meg a takarót. \Még pár nappal ezelőtt aludtál itt...most pedig ki tudja merre jársz...nem szép dolog így szótlanul itt hagyni engem..ezt még megbánod te fránya kis fruska..\ elvigyorodtam aztán felűltem. Körülbelűl fél óráig bámultam az ajtót annak reményében,hogy a lány mely itt hagyott bejön rajta de nem..nem történt meg ez a csoda. Elhagyva "búvóhelyemet az idióták ellen" a nagy előadó sátor egyik sarkában foglaltam helyet ahol mindig is lustálkodtam míg mások dolgoztak. Sid és Kid hamarosan csatlakoztak hozzám. Amint megérkeztek egyből megadták a tiszteletet s meghajoltak előttem.

- Mostanában nem igazán van túl jó kedve felség. - zarvarta meg a csendet Kid csendes hangjával.
- Ez egyértelmű. - válaszoltam idegesen aztán folytattam - Találjátok meg azt a fruskát. Akár élve,akár holtan...de hozzátok elém minél hamarabb. Nem áll jogában úgy elmenni,hogy még csak szólni sem méltó. 
- Ahogyan parancsolja. - szólalt meg újra Kid míg testvére csak némán bólintott aztán mind ketten távoztak miután tiszteletük képen meghajoltak előttem.
Én viszont csak újabb bábokat mozdítottam meg a sakk táblán. - Úgy látszik ideje lépnem...nos drága testvéreim...ideje hazatérnem..

Folytatás következik...