19 Rész. Az elrabolt herceg.

Odakinn viharos idő, a kastélyban pedig sötét szoba, melyben egy halk gyermekhang sír. Egy csecsemő ártatlan,tiszta hangja. De nem megy oda hozzá az édesanyja. Nem nyugtatja sem dada,szolga, senki. De miért? Mit ártott a gyermek? Hisz még csak beszélni sem tud.
Rá kenték egy nő halálát. Még pedig olyan nőnek veszett el élet lángja, aki a világra hozta, de ezelőtt szíve alatt hordozta hosszú 9 hónapon át. Még pedig édesannya, Scarlett királynő akit két birodalomban is urnőnek neveztek. Bár nem biztos a tény,hogy az emberek is elfogadták. De a
Odakinn viharos idő, a kastélyban pedig sötét szoba, melyben egy halk gyermekhang sír. Egy csecsemő ártatlan,tiszta hangja. De nem megy oda hozzá az édesanyja. Nem nyugtatja sem dada, katonák viszont tisztelték mindíg is, hisz okos, eszes, cseles leányzó volt amióta ember csak ismerte.
Az elején kastélylovag, paladin volt. Egy nőnek ilyen tisztség az Isteni ajándék. Hisz ritka olyan nőszemély, mely képes kardot rántani, és úgy forgatni mintha valami könnyed galy lenne kezében.
 Az Éj Birodalom királyának hű segéde volt ő. De Elias király bukása után a sötét birodalma melyet nem szeretett maga a Nap is lassan a romokba dőlt. Más királyságok csatolták, lopdosták ki területeit, a lakosok is csoportokként lettek csatolva más helyekhez. Ez ellen még a királynő sem tudott tenni semmit bármennyire is szeretett volna.
De mind ez megváltozott, mikor kiderült a király mégsem halott, megmenekült, halálos sebei összenőttek az idő folytával, ereje visszatért hozzá. Erősebb volt akkor mint valaha.
élete 28-ik évében, emberei mellette állva harcolták vissza ami övék, sőtt adtak is hozzá valamennyit földjükhöz melyért kíméletlenül harcba szálltak a világgal csepnyi félelem nélkül.
Elias trónját visszakaparintva, az asszonyát is visszakapta mely már a nemsokára bekövetkező szülés határait taposta.
Kikereste a birodalmakban húgát is, akiről megtudta,hogy már a Vér birodalom hercegébek, vagy is az önmegkoronáztatott királyának felesége lett és gyermeket vár tőle.
Kémeket intézett oda, aztán katonákat melyek vissza kellett hozzák a fiatal nőt oda, ahová valójában tartozik amikor megjön az idő.
A megfelelő pillanatot vártak, vagy is a napot amikor az örököst világra hozza. Elhatározták,hogy ha kislány születik ott hagyják, ha kisfiú, akkor vagy helyben megölik, vagy elrabolják és mint szolgát, vagy talán herceget nevelik majd fel.
De a várva várt pillanat csak bajt hozott magával, elvégre Scarlett nem élte túl a szülést. A nő elvérzett és életét vesztette életet adva cserébe az áldozatának egy hercegnek.
Elias mérgében már csak azért is azt a parancsot adta ki,hogy a kisfiút ellopják és hozzák elé. Had legyen ő jövőben az élő fegyvere.
Előbb az Erister nevet akarta adni neki amint meglátta, de a gyermek anyjának utolsó kívánságát megtudva, a gyermek Morgan nevet kapta meg. Morgan Dewier.
Épp ez a név pecsételődött be mélyen e világ törtélemébe.
De ne ugorjunk oly előre. Íme...az élete első évei.

 - Uvááá! Uváá!
- Serira! hallgattasd már el ezt a gyereket. Nem bírom már hallgatni.
- Sajnálom úrnőm! De a gyerek nem akar ellhallgatni. Anyai szeretetre vágyik és..
- Ne akarj kioktatni! Takarítsd el őt innen! Ha nem Elias parancsa afelől,hogy Liliana mellett legyen, soha nem engedem,hogy behozzák ide ezt a férget. Még csak nem is a király fia! Egy szemét. Semnirekellő. Remélem egy hamar észbe fog kapni a király és szolgát faeag majd belőle.
- Mhhm...
Casandra királynő nem szerette Morgant. Szemétnek vélte, hisz nem az övé volt. De valójában csak irígykedett, hisz Elias király talán jobban szerette a fiút, mint vérszerinti hercegnőjét, egyetlán lányát Lilianat.
Elias parancsában, Casandra jellett,hohy gondját viselje a kisfiúnak, de valójában, a nő csak akkor ért hozzá mikor a férje volt valahol a láthatáron. Csak is olyankor rejtegette undorát.
- Uvááá!
- Mi lesz már Serira!? vágd ki innen végre ezt a pockot!
- Milyen pocokról beszélsz drága Casandra? - toppant be hírtelen a szobába Elias felvont szemöldökkel. Jól tudta miről, vagy inkább kiről van szó, de szerette hallgatni a királynő állandó, egyre érdekesebb kifogásait.
- E..Elias! A..az előbb a szobában végigrohant itt egy pocok. Megparancsoltam Setirának,hogy kapja el és dobja ki. Árthat a hercegnőnek. Mi lesz netán ha elkap valami betegségrt tőle? ezek a rágcsálók rettenetes betegség terjesztők álltalában.
- Na és Morgan?
- Morgan? mi van vele? semmi baja.
- Érte nem aggódsz ennyire mint Lilianaért. - pillantott a király a nőre, mire azt kirázta a hideg is a tekintettől.
- Morgan szívósabb. Neki nem ártanak az ilyenek.
- Igen? Erről nem tudtam. Ezek szerint az én fiam is nagyon szívós lesz. Pont mint én magam.
- A...fiad? - sokkoltan ismételte meg az előbb elhangzottakat Casandra, majdnem kiejtve kezéből a hímzőt és tűt melyek kezében voltak.
- Igen drágám. Morgan hivatalosan is a fiam lett mai naptól. Így ennek a birodalomnak is van saját hercege.
- Megőrültél?! Ez nem lehet igaz! Nem adhatsz neki mindent! Mi lesz a lányunkkal?
- Lili majd a felesége lesz a jövőben. Nem köti össze őket vér, így probléma sem lesz az utód nemzésben.
- A..felesége? remélem viccelsz...egy hercegnő egy ilyen...gyerek felesége..rémálmaimat akarod életre kelteni netán? - Tiltakozott a nő, bár tudta jól, rénytelen.
-  Ilyen? Miért? ki ő? ő születése óta a hercegi rangot viseli.
- Az ellenségeink szüleménye. Mi lesz ha megtudja ki ő? Honnan tudod,hogy nem tör ellened a jövőben?
- Erről nem kell neked törődnöd. Morgan az én nevelésemet fogja kapni. Tudni fogja jól, hol van a helye. A te jövőd pedig csak akkor lesz bajdban, ha továbbra is kutya módra fogsz bánni a fiúval. És hidd el nekem...nem ő lesz az aki leszesi a fejedet. - Mondta a király hidegen, majd a gyermekágyból óvatosan kiemelte a fiút majd csókot nyomva homlokára mondott valamit orra alatt s átadta a szolgálólánynak.
Ugyan ezt megtette Lilianával is, de a kislányt már nem adva oda senkinek, xsak fogta és el is vitte magával nem magyarázkodva.
Casandra erre felpattant helyéről férje nyomába kiabálva "Hagyd a lányunkat! Nem ő az oka mindennek!" szavakat, majd látván a férfi nem reagál szavaira semmit s távozik nem adva vissza a kislányt, térdre rogyott félig könnyes szemekkel, elvégre ha Elias elvitte a lányukat, akkor a kislányon mindíg volt legalább 3 lila folt.
De,hogy mit csinált a gyermekkel, azt nem tudta senki. Nem volt hallható sírás, így azt sem tudták merre van épp a király a hercegnővel. Elvégre a kislánynak nem volt hangja.
Igen...az éj birodalom hercegnője néma volt. Oka ismeretlen.
Voltak olyanok, akik ezt a hallgatást a születés utáni eseményekhez kötötték.
Mikor Lili megszületett, Elias épp egy újabb csatáról tért vissza. Tudomást szeretve arról,hogy lánya született, stinte mint egy vadállat, úgy tört be a szobába s sietett a dadához aki a kislányt fogta.
A véres ruha, haj, kezek megrémisztették az ott lévőket. De az ezt követő esemény annál jobban megrémisztette őket.
A király véres kezei átérték a hercegnő kicsiny nyakát majd szorítani kezdték. A baba fulladozni kezdett de nem kezdett el sírni. Csak kiadott magából egy lehelletet és kész. Mintha nem félt attól,hogy megölhetik. Bár mit is érthetett ő akkor egyáltalán.
Elisnak ez felkeltette az érdeklődését, így elismerte a hercegnőt és mielőtt távozott volna a szobából, előbb a kislány nevét hangoztatta, majd átvéve őt egy pillanatra a magasba emelte a csecsemőt annyit mondva "Te leszel az, aki elrejti a holdat.."
majd visszaadva a dadának távozott.
Maga után rémületet, és mindenütt vért hagyva. Ajtón, falon melyet megérintett, padlón melyen járt és Liliana ruháin és bőrén melyehez szintén ért keze.