2 Rész. Megérkezés-átverés.

Az idő csak telt én pedig egyre jobban kezdtem megutálni Casandrát. Ahol én megjelentem ott ő is. Egy pillanatig sem maradhattam a királlyal úgy,hogy ő nem lenne ott. Egy véleményemet sem hozhattam nyilvánosházra úgy,hogy ő ne szóljon bele. Még az ebédnél is melyen eddig kötelező voltam ott lenni már nem volt rám szükség. Bár ez nekem jó is volt,de sohasem szerettem ha bárki is az én helyemet foglalja el. Több szabad időm volt mind e miatt,így családommal sokkalta több időd tölthettem mint eddig. Néha éjszakára is ott maradtam apámék házában és hiányomat szinte észre sem vették. Családom nem is sejtette,hogy egyszerűen nem a király lett jószívű és kíméletesebb velem,hanem csak egy libával van elfoglalva ezért el is felejtette,hogy mind e mellett még van egy hatalmas területű birodalma amelyet irányítania is kellene. Nem,hogy még az embereivel foglalkoznia.

Egy nap,amikor ismét a családi házamban töltöttem az éjszakát és nem is készültem visszatérni a kastélyhoz Elias csoda módjára személyesen jelent meg a faluban mondván nem áll jogomban engedély nélkül hiányozni a kastélyból. Természetesen egyből kimondogattam neki mindent amit gondoltam. Egy átlagos napon egy egyszerű embernek már repült is volna a feje. Én viszont még szidást sem kaptam csak parancsot a visszatérésre. Nemet mondtam de végül kénytelen lettem visszatérni hisz akaratom ellenére is felkapott a földről és maga elé ültetve engem saját lovára velem együtt hagyta el a falut.  Az úton mind végig csak morogtam rá. Mikor pedig visszatértem beráncigált a gyülekező terembe akár egy kutyát. Ott mindenki előtt akkor bejelentette,hogy én fogok Casandra helyett menni a Tűz birodalomba,hogy kémkedjek a királyi családon belül. Azt hittem ott ájulok el mikor ezt azt egész ostobaságot meghallottam. Még,hogy én játszak el egy elkényeztetett hercegnőt mikor bárkit aki hozzám ér fejen vágok? Ezt nehéz volt még csak el is képzelni. Elias "kérésére" a hercegnő személyesen tanított engem minden egyes mozdulatára és kedvenc mondatára. Nem mintha annyira meg akartam volna tanulni ezt a sok felesleges dolgot de muszáj volt hisz a király parancsolta.És mivel " A király szava szent szó!" nem ellenkeztem és halkan engedelmeskedtem miközben fejemben minden percben átkokkal szórtam a kis libát. Kerek egy hétig tartott a nagy készülődés. Mikor az utolsó nap is eltelt felvéve egy "hercegnős" ruhát készen álltam az indulásra. Casandra hercegnő választgatta ki a ruháimat...hisz "úgy kell kinéznem mint ő" mert akkor nem fognak hinni nekem..
Az utolsó előkészületekkel is elkészülve eldöntöttük,hogy a védelmezőm az út során Zen lesz. Pontosabban szólva ő jelentkezett legelsőnek...a többiek pedig nem ellenkeztek.Felülve a ló hátára elindultunk a Tűz birodalom felé. Mivel Casandra a Jég birodalom hercegnője volt egyszer sem találkozott személyesen a herceggel vagy királyi családdal és ezért sokkal könnyebb dogom volt mivel nem muszáj volt túljátszanom magam csak az ő neve alatt kellesz majd ott élnem.Minden reményem z volt,hogy ne bukjak le.

Több mint két hosszú és fárasztó napig utaztunk lóháton amíg nem érkeztünk meg a birodalom határához. Nem tudom hány óra lehetett...de minél tovább utaztunk a birodalomban..annál világosabbá kezdett válni a körülöttem lévő világ.Kellemesen elcsodálkoztam ezen. Még egy kis idő múlva még világosabb lett. Zen elmesélte,hogy mindezt a Nap műveli le. Mivel én eddig életemben sem láttam napot és csak a hold fénye alatt növekedtem új volt számomra. Vakító volt a fénye...de egyben végre megérezhettem a Nap melegét a bőrömön. Végre ezt is megéltem.

Egy idő után megkértem Zent,hogy álljunk meg egy kicsit és menjünk gyalog. Szerencsére ő könnyen beleegyezett kérésembe. Úgy búmúltam mindenre mint a bornyú az új kapura. Elcsodálkoztam mindenen. Teljesen más élet folyt itt mint az Éj birodalomban. Itt...az emberek boldogak voltak. Az én hazámban viszont mindenki félelemben élt.

Próbálkozva nem gondolni a jelen pillanatban haszontalan dolgokra számomra koncentráltam a fő feladatomra...minél többet kideríteni erről a birodalomról aztán hazamenni.

/Igazán sajnálni fogom ezt a birodalmat...hisz ami után Elias elfoglalja majd a boldog élet itt is el fog tűnni../- Egy hatalmasat sóhajtva folytattam utamat egészen addig amíg nem mentem Neki Zennek amely úgy állt előttem mint egy fal és egy pontba nézett. Felnézve rá én is abba az irányba pillantottam ahová Zen bámult. Ő gyorsan felém hajolt.

- Ő a herceg egyik személyes őre Leon...ha ő itt van...akkor a herceg is itt lehet valahol a közelben..készülj fel...Scarlett...vagyis...Casandra hercegnő... - Súgta fülembe a srác aztán megköszörülve torkát kiegyenesedett mellettem. 

- Ne aggódj...nem fogok szégyent hozni a hazámra - Válaszoltam neki halkan.Magabiztosan rá mosolyogva előre indultunk. Amikor Leon nevű férfit kerültük ki félszemmel észrevettem,hogy ő nagyon felfigyelt ránk. Még óvatosabbnak kell lennem. A ruha túl hosszú volt és nem tudom hogyan lehettem ennyire béna...de felestem...de még mielőtt földet értem volna Zen elkapott engem..

- Sc...Casandra hercegnő...jól van? - Kérdezte tőlem aggodalmas hangon. Még sohasem láttam őt ennyire rémültnek. 

- I..igen.. - Lábra állva vettem észre,hogy a férfi...már nincs a helyen...még egy szempillantás alatt pedig már a hátam mögött állt.

- Szóval...maga Casandra hercegnő? - Szólalt meg a férfi a mély hangjával. 

- ...

- Ne féljen kérem....Én Larion herceg őre vagyok... azért jöttem,hogy elkísérjem önöket a palotába.

- A hercegnő nem fél....csak az út során történt egy kis baleset...amelyik egy kissé megviselte a lelki állapotát..és jelen pillanatban képtelen megszólalni.. - Hirtelen vette át a szót Zen.

- Egy kis baleset? - A férfi megemelve szemöldökét végignézett rajtam.

- Nem fontos...így is minden megoldódott...

- Értem....nos ez esetben...kérem...kövessenek. - Leon elindult. Én némán elkezdtem követni őt. Zen először mögöttem...de aztán mellém állva haladt tovább az én tempómban.

/Zen...megmentettél.../

Amikor megérkeztünk a palotához olyan dél lehetett. A királyi család személyesen jött,hogy köszöntsön engem. Kényelmetlenül éreztem magam azért,hogy átverem ezeket az embereket....olyan kedveseknek tűnnek.Megkértek engem,hogy ebédeljek velük amíg Larionra várakozunk. Bólintottam egyet és ők elkísértek engem a kastély ebédlőjébe. Hatalmas terem volt. Minden arany és vörös színekben pompázott. Egy hatalmas csillár lógott a hosszú asztal felett. Az asztalon arany szinü terítő volt. Amikor odaértünk már tálalva volt miden. Mindenki asztalhoz ült. Csak Leon és Zen maradtak állva. A király kérdezgetni kezdett tőlem de én néma csendben ültem és csak bámultam magam elé. Féltem megszólalni...féltem,hogy lebukok ha egy hang is elhagyja ajkaimat...rettegtem attól,hogy mi lesz velem ha megtudják az igazságot..és az,hogy honnan érkeztem és milyen céllal. A bátorságom mely gyermekkorom óta kísért egyszerűen eltűnt. Ha tehetném már rég Zen mögé rejtőznék aki nyugodtan állt nem messze a székemtől. Mikor azon agyaltam,hogyan is mehetnék ki az étkező teremből gondolkodásomat a hirtelen szétnyílt ajtó zavarta meg. Megemelve fejem vettem észre egy ifjút az ajtóban állni. Zen közelebb hajolt a fülemhez és megsúgta,hogy ő Larion herceg. A szívem majd kiugrott a helyéről. Pánikba estem. Nem volt jellemző rám ehhez hasonló viselkedés még amikor emberek életét is vettem el,akkor sem remegtem úgy mint most.

- Bocsánatot kérek a késésemért...Mindenkinek jó étvágyat kívánok. - Sétált be az ifjú herceg és nem messze tőlem foglalt helyet alaposan végigmérve engem tekintetével. 

- Fiam...had mutassam be neked Casandra hercegnőt a Jég birodalmából... - Mutatott rám a király jobb kezével elégedetten mosolyogva.

- A herceg elmosolyodott. - Szóval te lennél Casandra...nos,ez esetben igazán örvendek a találkozásunknak...már biztosan hallottál rólam de jobb lesz ha még egyszer "személyesen" is bemutatkozom előtted. Larion vagyok...a Tűz birodalom második trón örököse. - A széles mosolya és magabiztossága egyre jobban kihozta belőlem a félénk énemet. Ahogyan ő engem nézett atól féltem már jól tudja ki vagyok. De valamiért még mindig nem adott ki mások előtt.

- ... - Felállva helyemről hajoltam meg előtte udvariasságom és tiszteletem jeléül. De nem tudtam megszólalni.túlságosan féltem lebukni..de jól tudtam,hogy a furcsa viselkedésem csak még több gyanút fog kelteni körülöttem...

- Bocsánat,hogy beleszólok...de a hercegnő jelen pillanatban képtelen megszólalni bizonyos okok miatt...kérem ne vegye udvariatlanságnak az ő oldaláról...

- Történt valami az út során?

- Sajnos igen hercegem.Egy támadást vészeltünk át az ország határánál..szerencsére Casandra hercegnő épségben megúszta de egy két katonánk a védekezés során életét vesztette.Egy katona pedig súlyosan megsebesült...ezért is csak én voltam a hercegnő mellett amikor Leonnal futottunk össze.

- Oh...nagyon sajnálom.Remélem egy hamar jobbulni fog majd az állapotod Casandra...az utakat pedig majd őrizet alá vesszük...nem hiányzik,hogy az egyszerű nép is ugyan ilyen áldozattá váljon mint a hercegnő...

Én bólintottam hála jeléül és leültem a helyemre egy enyhe mosollyal arcomon. A herceg felállt székéről és velem szemben foglalt helyet miután megtudta a "hallgatásom okát". Tekintete gyakran rajtam állt meg.

Ebéd után megmutatták nekem a szobámat mondván,hogy hosszú és fárasztó utazás után szükségem lesz egy jó pihenésre. Megfogadva a tanácsot tényleg lefeküdtem pihenni egyet. Talán csoda...de bár félelmeimmel együtt...sikerült gyorsan elaludnom.

Mikor felébredtem az udvaron már sötét volt. A hold és csillagok vették át a nap helyét. De a hold is nem volt vérvörös...hanem pompás fehér-szürke-kék árnyalatokkal ékesítette az eget. Mintha más világba kerültem volna,úgy különbözött itt minden az én birodalmamtól.

Elhatároztam,hogy sétálok egyet ha már egyszer itt vagyok. Gyorsan átöltöztem egy számomra kicsit kényelmesebb és egyben melegebb ruhába. Bár nem tetszett nekem mivel egyáltalán nem az én stílusom volt a világos ruhák ezre de mást nem tehettem. Hisz elvégre jelen pillanatban egy teljesen más embert játszottam.
Amikor kinyitottam a szobám ajtaját hű barátomat Zent pillantottam meg. Pár szót váltva vele elmondtam mit tervezek most csinálni. Ő mondta,hogy elkísér de én elutasítottam ajánlatát mondván,hogy itt úgy se fog bántani senki és egyedül mentem az éjjeli kert felfedezésére. Egy szolgalány amely épp a folyosón rohangált észrevett engem és szintén érdeklődni kezdett,hogy miért nem alszom ilyenkor. Elmondván neki,hogy érkezésem óta pihentem eleget megkértem,hogy ha lehetséges kísérjen el a virágos kertig. A lány nagyon kedvesnek derült ki és beleegyezett.

Pár perc múlva meg is érkeztünk. Egy kék virágokkal és mini lámpásokkal  díszített bejárathoz értünk.
Ő elmesélte,hogy a végén ott lesz majd a virágos kert is. A lány meghajolt előttem és jó sétát és nyugalmas éjszakát kívánva elment dolgára. Én pedig egyedül maradtam a számomra még felfedezetlen helyen. Így hát belépve az átjáróba elindultam előre a felfedezésre. Amíg a lápások és kék virágok alatt sétáltam olyan érzésem volt mintha az égben...magukon a felhőkön járnék...

Lassan kiértve néztem körbe...tovább már sokkal nagyobb sötétség volt mint ezelőtt. Itt már nem voltak lámpások. De én mégis észrevettem pár növényt a sötétben.Bár nem tudtam a nevüket...de nagyon szépek voltak. Csak úgy próbáltam belevésni őket a fejembe.
Minél több időt töltöttem a kertben...annál jobban elvarázsoltak ezek a növények...észre sem vette,hogy megközelített valaki...

- Gyönyörűek nem igaz?

Gyorsan hátrébb ugorva pár métert pillantottam meg Lariont. Megkönnyebbülve sóhajtottam fel aztán bólintva visszamentem helyemre és a virágok felé fordultam..

- Nem rossz kis védő reakció...ne haragudj,hogy megijesztettelek Casandra...

- Én kérek elnézést...kissé váratlanul ért engem a társasága...

- Megértem...hisz először csak a nagy csend vett körül...it pedig hirtelen megjelenek én. A rémisztő szörnyeteg.

- Ne mondjon butaságokat Larion herceg! Maga nem is szörnyeteg. Inkább én vagyok betolakodó hisz engedély nélkül jöttem ide az éjszaka kellős közepében. 

- Hamarosan ez a hely a te otthonoddá is válik. Így azt tehetsz amit szeretnél. Egyébként pedig látom nagyon megtetszettek az itteni növények.

- Igen,meseszépek. 

- A ti országotokban nem nőnek ilyenek?

- N..nem. Az én országomban túlságosan hideg van. Igy kevés növény képes ott élni. Leginkább a kristály lótuszok léte jellemző a mi országunkra. 

- Értem. Egyszer mindenképp látni szeretném azokat a virágokat! Biztosan meseszépek lehetnek akárcsak az országuk hercegnője! - A herceg széles mosollyal arcán egészen közel lépve hozzám vállamra helyezte kezét - Már a hangod is visszatért. Úgy látszik csodákra képesek a növények.

- Idő elteltével sikerült megnyugodnom. Na és persze a jó társaság is sokat segít. 

- Meg tudom érteni a viselkedésedet. Biztosan nem mindennap szokás nálatok a támadás,vagy rablás. Főleg ha a kastélyban vagy elzárva.

- Ez volt az első alkalom,hogy bárki is megtámadott engem utazásom során. Annyira megijedtem. - Hirtelen Larion felé fordulva arcomat mellkasába temetve kezdtem zokogni. Minden áron elakartam érni,hogy jobban hasonlítson a viselkedésem az igazi hercegnőére. 

- Na,na.. már nem kell félned. Itt biztonságban vagy. - Gyengéden hátamat simogatva próbált vigasztalni.

- Kegye annyira kedves. Nagyon féltem ide jönni de most már jól tudom,hogy jó kezekbe fogok kerülni. 

- Amíg mellettem vagy életed biztonságban van. - Egyik kezével lágyan megérintette államat és megemelve fejemet egy csókot lehelt ajkaimra aztán lágyan elmosolyodva megsimogatta a fejemet. 

Egy ideig még együtt töltöttem az időt a herceggel a kertben. Többnyire a növényekről beszélgettünk. Semmi politika,háború, vagy bármi ami rosszra emlékeztetett volna engem.  Kedves embernek bizonyult. Még rosszabb érzésem támadt...lelkiismeret furdalásom volt azért,hogy így orron fogva kell vezetnem őket de ez volt a királyom parancsa....ki kellett derítenem mindent. 

Larion udvariasság képen egészen a szobámig kísért. Zen még mindig az ajtómnál állt és őrködött mikor Larion társaságában tértem vissza. A herceg búcsúképpen kézfejen csókolt aztán távozott. Egy mindent elmagyarázó tekintettel pillantottam Zenre majd szobámba lépkedtem. Lelökve magamról a sok idegesitő ruhát egy könnyű hálóinget kaptam magamra és lefeküdtem aludni hisz kezdett elnyomni az álom.

********************** Következő reggel *************************

A nap melengető sugarai keltettek fel álmomból. Jól esően nyújtózkodva egyet puha ágyamban megdörzsöltem szemeimet aztán körbenéztem a szobában. Nem volt álom az,hogy itt vagyok. És ezek szerint a tegnapi beszélgetés a herceggel sem volt az. S a csók sem. Újaimmal megérintve ajkaimat egy halvány pír jelent meg arcomon. Megrázva fejemet néztem körbe és pillantottam meg egy rózsaszín ruhát. Kimászva ágyamból megnéztem azt. Mellette észrevettem egy cetlit amelyen csak annyi volt írva : " Vedd fel a mai nap s nézz ki úgy mint egy virág" . Még egyszer rápillantva a ruhára egyből rájöttem ki parancsára van itt és felnevetve így is tettem.
Ez a ruha teljesen különbözött azoktól amelyeket eddig kellett viselnem. Az anyagja olyan vékony volt,hogy azt hittem átlátszó lesz de nem. A színei is szívmelengetőek voltak. Nagyon tetszett...nem tudom,hogy Casandra örült e volna neki...de én igen. 

Összefonva a hajamat már épp,hogy el akartam hagyni a szobámat amikor kopogást hallottam meg. Ajtót nyitva Lariont pillantottam meg. Nagyon elcsodálkoztam mivel azt hittem valami szolga lesz az ajtóban nem pedig herceg.

- Úgy látom megtetszett az ajándékom...örülök neki. - Mondta egy elégedett mosollyal arcán. 

- Igen! Az én ruháimmal ellentétben ezt könnyű viselni lágy anyaga miatt. - Megfogva a ruha szélét két kezemmel pördültem egyet így a befonott haj hátra esett. 

- Akkor eltaláltam! 

- Nagyon tetszik.Köszönöm! - Nem tudván mi irányított a nyakába ugortam és megöleltem. Csak pár másodperc elteltével eszméltem mit tettem így elengedve őt hátrébb léptem egyet s meghajoltam. - Bocsánat..

- Ez a legkevesebb amit a menyasszonyomért tehetek! - Halottam ahogyan halk nevetés tört ki belőle aztán kezei átölelik derekamat. - Naa!Pedig igazán ölelhettél volna még. - Sóhajtott fel aztán felém nyújtotta kezét - Nos..ideje mennünk reggelizni. 

 Mivel a menyasszonya szerepét játszottam kezemet az övére helyezve összekulcsoltuk ujjainkat és ő elkísért engem az ebédlőig ahol előbb engem ültetett le egy székre aztán mellettem fogalt helyet.

Nyugodtan megreggelizve tértem vissza szobámba és már megszokott módon jelentést küldtem Elias királynak. Amíg én Casandra hercegnő helyett tereltem el a királyi család figyelmét Zen felderített mindent és szintén jelentéseket küldözgetett Eliasnak. Így telt el egy kerek hónap.

Már a megszokott módon ültem az asztal mellett és reggeliztem a királyi családdal. Larion szokás szerint mellettem fogalt helyet annyi változással,hogy minden találkozásunkkor arcon puszilt vagy homlokon csókolt. Én pedig egyre kevesebbet beszéltem és egyre gyengébbé és sápadtabbá váltam. A szervezetem sehogy sem tudta megszokni a Tűz birodalom klímáját és idővel csak rosszabbodott az állapotom. Plusz még az emberek kedvessége,nem bírtam tovább....nem akartam továbbra is átverni ezeket az embereket. Főleg,hogy Larion ennyire bízott bennem.

/Ez egyáltalán nem az én helyem...nem bírom tovább...képtelen vagyok továbbra is így átverni ezeket az embereket! / - Felállva helyemről magamra tereltem az egész királyi család figyelmét...

- Történt valami Casancra kisasszony? - Szólalt meg a király kissé aggodalmas hangon.

- Rosszul érzed magad? - Pillantott rám Larion miközben szintén felpattant helyéről. 

- ...

- El kel....hogy mondjak mindannyiótoknak valamit..

- Hmm?

- Én.. - A mondatomat félbeszakította egy katona amely villámként rohant be a terembe. 

- Az Éj Birodalom.....az Éj Birodalom serege itt van a palota előtt!

- Micsoda? Erről,hogy hogy nem tudok? Hol van a felfedező osztag? - Mordult fel a király ököllel az asztalra csapva.

- Ez lehetetlen! Apám! Had menjek oda! Egy kettőre visszavonulnak majd!

- Ne butáskodj Larion! Egy szerencsétlen hadsereg nem érdemli meg,hogy a herceg mutassa meg erejét. A mi seregünk képes lesz visszaverni őket. Nem egy évszázadon át szerették volna birodalmunkat elfoglalni. Egynek sem sikerült. Sem akkor-Sem most! Sorakoztassátok a katonákat!Visszaverjük a támadást egy és mindenkorra! 

- Igen is! - A katona röviden válaszolva kirohant a teremből. 

- El kell rejtőzködnöd Cas....

Nem bírtam tovább...elfutottam mindenki szeme látta elől...Nem értettem Eliast...miért nem szolt,hogy támad? félt,hogy elmondok mindent? Félt,hogy elárulom? Kételkedett bennem? Nem tudtam mire gondoljak. Mérges voltam mindenre és mindenkire ezen a világon. A szobámba rohanva kerestem elő azt a ruhát amelyet magammal vittem arra az esetre ha a támadás elkezdődik és észrevétlenül kell elhagynom a kastélyt. A szokásos fekete kék színkombinációs maszkos ruhámat vettem fel.
Ráhelyezve az arcomra a maszkot ablakot nyitottam. Kikukkantva onnan megnéztem van e valaki a szobám ablakánál. Egy katona állt ott több percig. De aztán elhívta valaki így végre ki tudtam ugorni az ablakon keresztül és elhagyni lakosztályomat úgy,hogy ajtót sem használtam.