Minél hamarabb meg akartam érkezni az Éj Birodalomba,hogy megpróbáljam leállítani azt ami történhet. Három hússzú és végtelennek tűnő nap után sikerült az ulticélom határaihoz érkeznem. Nem tudtam mi,mikor és hogyan de az emberek olyan "kedvesek" voltak,hogy nem csak elmondták hanem még fel is ajánlották,hogy szekéren segítik az oda való eljutásomat. Bár nem esett jól,hogy ilyen okból kell sietnem de időt veszíteni kárba annyit jelentett királyomat hagyni meghalni. Elfogadva a sietséget több időt spóroltam mint gondoltam. Hisz a határtól a fővárosig gyalog körülbelül három nap. Én körülbelül egy nap alatt érkeztem meg. Megtudakolva mi fog történni és hol a főtérhez siettem. Imádkoztam,hogy ne késsek el.
Mikor megérkeztem a központi térhez szemeim kikerekedtek. Az akasztófán a halálhoz készülődő Elias aki Larionnal beszél és röhög,Zen,mely Larion mellett áll semleges arccal,Ragna,akinek egyik karja hiányzik és szintén a halálra készül. A többiek pedig..nem is tudtam hol vannak. Nem láttam őket hisz nem voltak a színpadon.
Amikor az emberek arcaira néztem,boldog mosolyokat láttam. Reményteli tekinteteket. Bár voltak szomorú,rémült és sajnálattal teli tekintetek is. Úgy éreztem összeomlott bennem a világ. Életem értelme bármelyik pillanatban életét veszítheti.
Térdre rogytam. Zokogtam...sőt..sírtam a fájdalomtól. Több ember is felfigyelt rám ezért oldalra álltak szinte egy kör alakzat közepébe zárva engem ami egyből kitüntetett a tömegből. Larion ezt észrevette s irányomba küldte katonáit melyek engedelmesen körülvettek és másodpercek alatt már karon emelve vittek engem a herceg elé. Újra térdre kényszerültem. De..most már olyas valaki előtt akit legszívesebben szintén fellógatnék valahol. Még mielőtt bármit is szólt volna hozzám csak egy szót bökött ki. Ez után én véglegesen meghaltam legbelül.
- A birodalmadnak vége.. - Szólalt meg hidegen Larion mire én csak az arcába köptem.
- ...
- A királyod már halott! - Ragadta meg az államat a herceg és az akasztófa irányába fordította azt. - Látod? Ott lóg a TE királyod! Ott lóg azon az akasztófán Scarlett! VÉGE!
- ...
- Az Éj Birodalom többé nem fog létezni.Hisz a királyi család egyetlen gyereke..egyetlen trón örököse is épp most vesztette életét..Te pedig..örökre itt fogsz maradni..Soha nem fogom megengedni,hogy nap világot láss..nem hagyom,hogy visszatérj ide..rátedd ennek a birodalomnak a földjére a lábadat. Nem engedem meg,hogy újra elmenj.. - Larion Magához ölelt s a fejemet simogatta.
- El..i...as...- Nyögtem ki zokogva szívem királyának nevét mielőtt bezártam volna szemeimet. Nem volt erőm újra kinyitni azokat. Bár hallottam az emberek kiáltásait..de már nem értettem mit is kiabálnak pontosan...
****************** YURIJ SZEMSZÖGE *******************
Megérkezett az a nap amikor leveszem az álarcot és megmutatom igazi énem. Megmutatom..ki vagyok valójában.
Egyik kedvenc késemet forgattam az előadó sátor végében mikor két hűséges szolgám jött elém.
- Megtudtatok valamit? - kérdeztem unottan egyik kezemmel megtartva fejem miközben kényelmesen üldögéltem karó székemben.
- Igen uram. - Válaszolták egy időben mind ketten.
- Akkor ne húzd az időt. Ki vele. - mormogtam mire egyikük egyből beszédhez kezdett.
- A megszerzett információk szerint a lány az Éj Birodalom területén tartózkodik.
- Ez így elég tág...a birodalom óriási.
- Állítólag a kisasszony a palotában tartózkodik.
- Palotában? hmm....
- Szeretné ha most rögtön érte mennénk?
- Nem szükséges...Én személyesen akarom visszahozni őt..bocsánatért fog könyörögni amiért így elmert szökni...
- Ahogy óhajtja felség.
- Lance..rád bízom az előkészületeket..Leigh..te pedig maradj itt. Még szükségem lesz rád.
- Igen is hercegem.. - hajolt meg az egyik fivér s helyén maradt,míg a másik szintén meghajolt és távozott.
Újra fel-le dobálva a kést terveltem a minél ragyogóbb visszatérésemen szülőföldemre. Persze nem egyedül..
******************* RAVEN SZEMSZÖG ******************
*Pár perccel az akasztás előtt*
- Nem semmi,nem semmi. Ez aztán a műsor! Ilyen szenzációs akasztást még nem volt szerencsém látni! És persze az emberek ezrei melyek kíváncsian várják a naaagy pillanatot mely oly hamar be fog következni! És én a nagy szerencsés a legjobb kilátást fogom kapni a tetőről! HEHEHE! Alig várom..Bár..remélem Kazuha véletlenül sem fog megjelenni a téren. Neki nem szabad ilyet látni..Hisz még tönkreteszi pici lelkivilágát amit én az ég világon sem fogom tudni rendbe hozni..- Gondolkodtam el pici húgomon és már csak akkor tértem észhez mikor az emberi sokaság meg mozdult. - Ááááá! Kezdődik! - Helyezkedtem el kényelmesen a tetőn reménykedve egy jó műsorban..de a végén csak dráma előadást kaptam egy számomra ismeretlen lánykától. Valószínűleg a menyasszonya vagy szeretője lehetett..hisz egy ismeretlen személy biztos nem bőgne az ellenség királya után.
Már amikor meguntam az egészet és indulni készültem hangzavar keletkezett a hátam mögött mely kíváncsivá tett és visszafordultam. De amikor megfordultam már sem a felakasztott király,sem annak sérült katonái nem voltak sehol.
- Ez aztán a váratlan fordulat..
******************* BILAL SZEMSZÖG *******************
*Pár nappal a történtek előtt*
- Már megmondtam..ha fizetsz segítek,ha nem akkor távozz.
- Nyugi,nyugi. Pénz van bőven. Sokkal többet fogsz kapni mint te azt gondolod. Csak előbb sikeresen végezd el a munkádat.
- Én mindig jól végzem a rám bízott munkát. Sohasem hibázok.
- Épp ezért is pont hozzád jöttünk.
- Nem vagyok vak. Azt vettem észre,hogy itt vagytok.
- Nem valami jó kedvű ember vagy..
- Nem vagyunk barátok.
- Igaz. Na de a lényeg,hogy megtudj mindent..Mi,hol,mikor és hogyan.
- Megjegyeztem...Adjatok időt holnapig.
- Tudtam,hogy bízhatunk benned Bilal.
- Ha nem lenne pénzed most nem így beszélgetnénk.
- Shadow..te is menj felderítésre..
- Engem is megfizetsz a munkáért?
- Elias eleget tett érted már így is.
- Ch...nem kértem,hogy kihozzon a börtönből és felkeressék Nainit.
- De azért valld be..örültél amikor megláttad,hogy jól van.
- Ez már csak természetes. Egy szülő mindig aggódik a gyerekéért..még én is. Hiába vagyok én szívtelen rohadék.
- Tökéletesen illik hozzád ez a becenév Shad..
- Még szép..hisz én találtam ki...
* Az akasztás napján*
- Fussuk át még egyszer a tervet... amint megérkezünk a főtérre én jelet adok Zennek és Ragnanak. Sad, te és Bilal Addig másik oldalról rejtőzködtök el a tömegben és várjátok a jelet. Én és Shadow pedig lefoglaljuk a katonákat. Remélem minden érthető.
- Naná!
- Igen,igen.
- Megjegyeztem..
- Nos..akkor indulás..
* A fő téren*
Amint megérkeztünk a fő térre mindenki elfoglalta a helyét. Én és Sad az emberek között rejtőzködtünk el másik oldalt ahogy a tervben is volt szó. Amint a test lógó állapotba került készen voltam megdobni az amimonot amikor Sad megállított mondván.hogy így eltalálja Scarlettet is akit épp odavitettek a herceg elé. Azt hittük a tervnek vége de Noel kiadta a parancsot és akár tetszett akár nem véghez vittük a tervet úgy,hogy szerencsére a lány nem sérült meg..legalább is..nem az én fegyveremtől. A testet elraboltuk és biztonságos helyre vittük..De nem volt e már túl késő?
Folytatás következik...
