16 Rész. Összetört szív.

Egy kisebb séta után elindultam megkeresni Yurijt aki valójában a Louis nevet viselte és kiderült,hogy a Vér birodalom hercege. /Hogy nekem midig oly nagy szerencsém van hercegekre és idiótákra bukkanni../ A trón teremhez ballagtam de az üresnek bizonyult. Ugyan ez volt az étkezővel,a konyhával,a bál teremmel és még sorolhatnám. A szobába akartam visszamenni,de aztán furcsa érzés támadt bennem és átgondoltam magamat és inkább friss levegőre mentem.
Egy időbe telt,hogy megtaláljam merre van a kijárat hisz a kastély egyenlő volt egy labirintussal. De végül A hátsó kert bejáratára bukkantam. Oda kimenve láttam ott nem volt semmi egy régi szökőkúton és azt körülvevő fűn kívül. Semmi virág..semmi fa..nem értettem..direkt nem ültettek ide semmit vagy egyszerűen itt kihalt minden élő? Bár a második variáció valahogy jobban illene a kastélyt körülvevő aurához. A szökőkúthoz lépkedve ültem le a szélére és végigsimítottam rajta kezemmel. Egy sóhaj hagyta el ajkaimat. Tekintetem pedig a puszta hátsó udvaron futkosott körbe újra és újra. Azon is csodálkoztam,hogy egy katona sem haladt át itt. Ennyire védetlen terület? bárki belopakodhatna ide a kerten keresztül hisz biztosan vagy egy rés ahonnan ki lehet szökni vagy épp be lehet bújni. Semmi sem hibátlan..
Felállva s leporolva ruhámat a falhoz futottam és figyelmesen mentem a fal mellett minden résért kutakodva. Több helyen is megálltam ahol a falrések gyanúsak voltak de hiába..nem lehetett nagyobbá tenni azokat szerszámok nélkül. Azok pedig túl nagy zajt csapnának. Csalódottan tértem vissza szökőkúthoz bár most alkalommal nem ültem le hisz észrevettem egy alakot akit eddig nem volt szerencsém látni. A kastély mögött tűnt el. Gondolkodás nélkül utána eredtem. Az elején azt hittem eltévesztettem őt szem elől de amint már hátat akartam volna fordítani és visszamenni a hátsó udvarra újra megláttam a palást végét amelyet az ismeretlen alak viselt. Újból futásnak eredtem,hogy ne veszítsem el őt még egyszer. Az alak berohant az épületbe egy "eltitkolt?" ajtón keresztül. Követtem. Egy teljesen tönkrement föld alatti folyosón találtam magam. Eléggé hasonlított Elias szobájához vezető folyosóhoz..ezért nem volt rémisztő. Bár ha valaki nem élne ott ahol én..talán teljesen máshogy vélekedne. Hisz egy koszos,sötét, hideg hely volt a folyosó. Na de most nem ez a lényeg. 
Körbenéztem a sötétben. A folyosó végén némi fény forrást vettem észre ami egyszer gyengéden,másodszor erősebben világított. Lassú,óvatos de egyben magabiztos léptekkel a fény felé indultam meg. Amint a folyosó végéhez értem egy hármas útelágazással szemben találtam magam. Az egyik jobbra, a másik balra a harmadik pedig vissza vezetett. A fény forrás balról jött ezért természetesen oda is készültem. Előbb csak kinéztem a fal mögül nincs e ott senki és észrevettem..a fény forrás egy fáklya volt amit pont az a számomra ismeretlen alak tartott a kezében. Amint egyre távolabb került tőlem, új gyorsultam be,hogy le ne maradjak. Egy újabb útelágazás keresztezte utamat. Ezúttal jobbra kellett mennem. Hirtelen a fáklya elaludt és korom sötétség vett körül. A falat fogva az egyik kezemmel haladtam tovább. Végül egy lépcsőhöz értem mely lefelé vezetett. Bár jól láttam a sötétben annak köszönhetően,hogy születésem óta az Éj Birodalomban nevelkedtem..nagyon nehéz volt bármit is látnom magam előtt. A lépcsőn nagyon óvatosan haladtam..semmi kedvem sem volt leesni ki tudja hová és még hatalmas zajt i csapni magam körül,hogy észrevegyenek. Bár néha már megfordult a fejemben az a gondolat,hogy az alak el akar vezetni valahová hisz amikor azt hittem elveszítettem újra előjön. Bár amíg nem értem le a lépcsőröl nem volt szerencsém őt látni. 
Leérve a "Pincébe?" észrevettem a terem jobb sarkában a fáklyát amely még mindig égett. Rákövetkeztettem,hogy az alak biztosan itt van valahol. Megfogva a kezembe az égő fadarabot világítottam körbe,hogy többet láthassak. Nem volt odabent senki sem. Egyedül voltam a hatalmas teremben. Ezért kihasználtam a lehetőséget és átkutattam a termet. A földön sok eltakart kép volt. Kinyitottam párat,hogy láthassam mit ábrázolnak. Szinte mindegyiken valamilyen királyi család tagja volt lerajzolva. A festmények nagyon precízek voltak. A színek bár visszafogottak és sötétek..de tökéletesen illettek egymáshoz. Az arc vonások nagyon jól ki voltak dolgozva. 
Még egy kicsit csodálkozva a festményeken újra eltakartam őket majd tovább haladtam a kutatásban. Pár könyves polc között is keresgéltem. A könyvek egy részét átlapozgattam. Nem valami érdekes dolgokról szólt..inkább történelmi és tudósítói könyvek voltak ott leginkább. Bár egy napló nagyon is felkeltette az érdeklődésemet. Ha jól értettem..a naplót egy cselédlány írta aki valami nagy titokról tudott. Főleg a királynőről szóló rész érdekelt a legjobban...


" Ma újabb kínzásokon kellett átmennem. 
Újra egy cselédet kellett átvernem és a halálára kísérnem csak is azért,hogy Klarissa királynő elégedett lehessen, kegyeit nyerhessem el és sajt életemet is menthessem a halál karmai közül. 
A hét minden második napján a kastély legszebb cselédlányait kellet magammal vinnem a pince titkos részébe. Gyakran volt szó arról,hogy cselédek tűnnek el..de senki sem tudta igazi okát. Valaki azt mondta felmondtak és elhagyták a kastélyt,alaki pedig azt,hogy szótlanul tűntek el. Ezek voltak a leghíresebb pletykák. De ahogyan már említettem...az igazat senki sem tudta..csak Klarissa úrnő..én..és még két ember aki véghez vitte a munka további részét. 
Bár tudtam mi történik ott..de eddig képes voltam időben elmenni..de ma..a szemem láttára történt minden..
Láttam ahogyan leöltöztetik a lányt és egy lógó kalitkába zárják majd a magasba emelik egy hatalmas lavor felett. Hallottam kiáltásait és könyörgéseit a kegyelemért. Majd a fájdalom sikolyait amikor az éles fegyverek pengéi szúrják át testét. Aztán ahogyan a királynő a fiatal lány vérében fürdik meg. Borzasztó látvány volt. De kibírtam. "

" Ma ismét véghez vittük a vér fürdőt Klarissa királynő számára. A következő napra újra megkaptam a parancsot,hogy egy cseléd lányt vigyek le a pincébe. De ma más volt mint eddig. Hisz konkrét nevet kaptam. ANNA. A legjobb és közben egyetlen barátnőm neve. Nem akartam feláldozni őt...de ha nem teszem meg..akkor én halok meg..de azután sem kapok garanciát arra,hogy nem ő lesz a következő..vagy a kis húgom..ezért nem volt más választásom..a barátnőm lett a következő kinek vérében fürdött meg a királynő..."

"Ezt nem hiszem el..feláldoztam a legjobb barátnőmet..most pedig a húgomat akarja..ez már több a soknál. Soha..soha..SOHA NEM ÁLDOZOM FEL A HÚGOMAT ENNEK A BOSZORKÁNYNAK! MÁR BESZÉLTEM IRISSEL. MEGSZÖKÜNK..DE NEM A KASTÉLYBÓL..HANEM EBBŐL A VILÁGBÓL.. 
Ez az üzenet az utolsó mely ebbe a naplóba kerül be. Hisz erről a naplóról nem tud senki. Nem semmisítem meg..hisz ha megtalálja valaki talán rájön..hogy ez a királyi család mely ereiben ennek a boszorkánynak a vére folyik soha..SOHA nem fog megváltozni..és a vérszomj..egyszer az fogja kiirtani ezt a kegyetlen dinasztiát.


Itt a napló vezetés véget ért. A lapon egy szárított rózsa volt és egy vérfolthoz hasonló valami. 
Összeszorítva azt a kezemben elhagytam a pincét és kirohantam újra a lépcsőhöz,ott pedig a folyosókon keresztül újra a hátsó udvarhoz kerültem. A fáklyát visszadobtam a folyosóra ahonnét kijöttem. Az gyorsan elaludt. Csak az után vettem észre,hogy elég sokáig voltam a pincében. Körülbelül már dél után lehetett..
A szobába siettem. Bár elfelejtettem azt a tényt,hogy a szoba ahol aludnom kellett valójában Yurij tulajdonában volt. 
Gondolkodás nélkül nyitottam be de megbántam,hogy megtettem. Ő épp egy lánnyal szeretkezett az ágyban. Kissé sokkolt állapotban zártam rájuk az ajtót és elindultam ki tudja merre. Bár egy perc sem telt el,hogy utánam jött és lefogott. 

- Engedj el! - kiáltottam el magam idegesen a lábára taposva. Még szerencséje volt,hogy nem magassarkú cipő volt a lábamon. 
- Illene kopogni mielőtt benyitsz. 
- ILLENE BEZÁRNI AZ AJTÓT HA ILYENNEL FOGLALKOZOL KI TUDJA KIVEL!
- Ohh...csak nem vagy féltékeny? 
- Én? Rád? még is miért lennék az? - fordítottam oldalra fejemet. 
- Mert nem csak a tiéd vagyok. - vigyorodott el elégedetten hallva hangnememet amellyel beszéltem.
- Ch..ostobaság..
- Nem is annyira ostobaság..itt vagy mellettem..szeretsz..természetesen a féltékenység is ezzel jön.
- Ha nem kényszerítenél arra,hogy itt legyek akkor el sem jönnék. 
- Nem,nem. Lance mindent elmondott nekem. Önkéntesen jöttél el vele abból a pokolból. 
- Ehhez az élethez képest az maga volt a menny! 
- Szóval az,hogy éheztettek csak is azért mert terhes vagy az menny? micsoda ostoba női logika. 
- De legalább nem kéne ilyeneket látnom..meghalnék és kész.
- Ennyire meg akarsz halni? 
- Én.. - a mondatot nem érkeztem befejezni. Borzasztó fájdalmat éreztem a hasamban és ha Yurij nem fog meg térdre esek. 
- Hé! Mi a baj?!
- N..nagyon..fáj.. - téptem ki kezeimet mancsai közül és a hasamat kezdtem szorongatni. 
- Jobb ha azonnal orvoshoz viszlek! - A férfi felkapott a karjaiba és bevitt a szobába. A hálószoba már üres volt. Amint az ágyra fektetett behívta a katonákat,hogy az sürgősen egy orvost hozzon. 
Úgy tíz perc elteltével már meg is érkezett egy nő aki megkért mindenkit,hogy csak kettesben maradjunk. Amint véget ért a vizsgálat a nő kiment egy szót sem szólva hozzám. Pár perc elteltével pedig Yurij jött be. 
- Hogy érzed magad? - Ült az ágy szélére majd rám szegezte tekintetét
- ....
- Fáj valamid? 
- ... - nem mondtam semmit,csak a hasamra helyeztem a kezem. A fájdalom enyhült de még mindig éreztem. 
- A gyerekkel minden rendben van. Szerencsére épp időben érkezett az orvos..viszont neked kevesebbet kéne aggódnod..ez nem csak a gyereknek árt..hanem téged is életveszélybe sodorhat. Most viszont jobb ha hagylak pihenni. - Végigsimítva az arcomon magamra hagyott. 

Én egyből lemásztam az ágyról és egy karószékre ültem át. Undorral bámultam az ágyat amíg el nem aludtam. Pár óra múlva Yurij bejött,hogy megnézze,hogy vagyok..vagy ki tudja mit akart...de amint meglátott a karószékben egyből hozzám sietett. 

- Hát te,hogy kerültél ide? - nézett rám majd az ágyra..és rájött miért váltottam le az ágyat egy karószékre. - Hmph..komolyan mondom..elképesztő egy nőszemély vagy te. Egy ilyenért pihenőhelyet cserélni..
- Undorító ott aludni ahol még nem rég egy más nővel voltál. De neked nem futja az agyadnak. 
- Jaj Scarlett...te képtelen vagy megérteni egy férfi logikáját. 
- Te pedig egy nő szívét.. - Elfordítva a fejemet jeleztem,hogy a beszélgetésnek vége. Egy nehéz sóhajt hallottam,majd ahogyan az ajtó becsapódik. Amint újra egyedül maradtam a szemeim könnyezni kezdtek. /Gyűlölöm ezt az embert de még is fáj.. /


Folytatás következik.