20 Rész. Titok

Az idő lassan, de magabiztosan telt.

A birodalmak továbbra is erősödtek, uralkodók vas keze szilárdult biztosítva ezzel magának a hatalmat, az utódok cseperedtek, a földek területei szélességben és hosszúságban is rendszeresen növekedtek, termékenység is javult minden feltétel ellenére.

Tárgyalások most is folytak, bár a szokásos módon. A gyenge próbált kedvezni az erősnek.

- Uram királyom! Obelia birodalom nagy ura Elias! Könyörülj meg kicsiny Borivián melyből úgy sincs semmi hasznod. Ne rohand le határainkat. Földünk így is szinte kipusztult a folytonos fosztogatásoktól a barbár népek kezeitől. Már nincs mit kapni vagy odaadni...

- Pff...mennyire szánalmas. Te beszélsz nekem arról mennyire legyek jószívű, mikor az ellenséggel kötsz megállapodást és embereket adva indultál meg ellenem? Ugyan kérlek. Fiatal vagyok de nem ostoba. Nem szokásom árulókkal fecserészni. Neked is mázlid van még ám,hogy fejed a nyakadon és nem pedig már valahol a mocsárban.

- De...de királyom!

- MÁR RÉG NEM VAGYOK A TE KIRÁLYOD! ÁRULÓK A KASTÉLYOMBAN NEM TÖBBEK A SZEMÉTNÉL! TAKARODJ MÍG TÉNYLEG KEDVES VAGYOK ÉS NEM GONDOLTAM ÁT MAGAM S GYEREKEIDET NEM TETTEM EZEN PERCEN BIRODALMAM ÖRÖK RABSZOLGÁIVÁ! - emelte meg hangját a kedvetlen Éj király majd oldalra fordította fejét intve egyet kezével katonáinak,hogy kísérjék ki a vendéget ha netán eltéved.

Épp az ajtó nyílott,hogy a tárgyaló személy el tudja hagyni a trón termet, mire két törpe rohant be oda majdnem fellökve az idősebb férfit. Azaz elején morogni akart de egy hamar megismerte a kicsinyeket Így inkább nem játszott a sorssal, nem szólt semmit és annál is gyorsabban távozott.

- Lili! Ne szaladj mert eleshetsz! - mondta eléggé hangosan és magabiztosan egy kisfiú. A lányka nem válaszolva semmit csak szótlanul a királyhoz rohant majd megölelte a trón karjáról lelógó kezet.

- Morgan...- szólt a király unottan a fiúra vetve egy pillantást - Mit mondtam a múltkor?

- Apám! Nem én tehetek erről! Lili kirohant és nem érkeztem megfogni.

- Hmm...Herceg vagy. Ne keress kifogásokat. A húgodat pedig..ne engedd ennyire rohangálni.

- Igen is apám. - hajtotta le fejét a kisfiú kissé szomorúan. Elvégre ismét lecseszést kapott Liliana miatt.

- Morgan!

- Igen? - Nézett fel apjára a fiú. - Az edzés..nem akarom még egyszer meghallani,hogy Liliana ott van valahol. Ne engedj neki ennyi mindent. A jövőben megbánhatod ha elkényezteted.

- Tudom. Emlékszem a szavaidra.

- Most elmehetsz. És őt is vidd magaddal. - utalt a király a lányára majd kirántotta kezét az ölelésből.

- Gyere Lili! - nyújtotta a kislány felé Morgan a kezét, mire az odarohant, s átkarolva a fiú kezét távoztak a teremből.

- Mennyi baj van vele..meg kellett fojtanom még akkor és kész. Most kevesebb baj lenne. Tiszta fejfájás... – ismét elégedetlenül morgott a király nekikönyökölve trónja karjának, tenyerével pedig homlokát érintve meg.

- Tényleg azt hiszed jobb lenne ha nem lenne? – Szólalt meg egy már jól ismert hang a trón mögül, majd egy maszkos férfi lépett ki az árnyékból.

- Ragna? Nem tudtam,hogy már visszatértél a kastélyba. – Szólalt meg az általában nem túl sokat beszélő Elias,figyelmen kívül hagyva az előbb elhangzottakat a másik férfitől.

- Túl szigorú vagy Morganhoz. – rázta meg fejét elégedetlenül, hisz tudta milyen érzés ha kutya módra bánnak veled.

- Te pedig túl lágy szívű mind azok ellenére,hogy te vagy Obelia vad farkasa mely mindent elsöpör útján.

- Nem is vagyok annyira vad.

- Ááá neeem. A legendák melyek neved körül forognak is csupán gyerek rémisztésre voltak kitalálva...mindenki tudja,hogy maximum Morgannak engedsz. Lilianat is folyton engeded ott lenni. Pedig mondtam ne tedd mert túl lágy szívű kölyköt kapsz majd a végén.

- Lili nem árt a fiúnak. Pont fordítva. Mikor ő nézi az edzést Morgan egyre jobban igyekszik jó eredményeket mutatni hisz tudja jól, húga szemében nem lehet gyenge.

- Igen? Fura,hogy ilyenről eddig még csak nem is hallottam.

- Morgan a tipikus lovag szerepében játszik most az élet színpadán. Mindig jól akar kinézni szíve dámája szemeiben.

- Pff...szíve dámája. Defektes baba. Szép, de beszélni sem tud. Haszontalan. Már gondolkodtam azon,hogy Casandrával együtt kiűzöm a birodalomból az ő hazájába.

- Ha megteszed, Morgannak ártasz. Már megszokta a kislány jelenlétét. Téves döntés lenne elküldened.

- Ne te mond mit tegyek. Mondtam már csak gondolkodtam ilyenfajta elméleten ha etán látom egyre rosszabb ha együtt maradnak.

- Remélem helyesen döntesz Elias. Bölcs király vagy, de mint apa...rettenetesen sokat kell még tanulnod. - Szólalt meg az egykezű főtanácsos és meghajolva megadva a tiszteletet barátjának és egyben urának szintén távozott a gyerekek, és az előbb kikísért vendég után, a király pedig a trónján ülve mélyen gondolkodásokba merült nem fogadva ezután senkit a panaszokkal vagy épp eredmények hirdetésével.

Következő reggel Morgan hercegnek kardforgatási gyakorlata volt Lord Ragnaval aki szigorú tanár volt, de viszont a fiút úgy szerette, mintha az övé lett volna.

A megszokott helyen, a kastély belsejében való nagy teremben gyakoroltak, elvégre az udvaron már hideg volt, hisz közeledett a hideg, zord tél.

- Fogd erősebben azt a kardot Morgan! Ha így fogod a csatatéren is, akkor máris halott vagy. Te pedig tudod jól...ha meghalsz, a szeretteid védtelenek maradnak és az ellenség rabjaivá válnak.

- Tudom mester! - Válaszolt a gyerek nem panaszkodva a fájdalomra. Kezein bár szinte véres hólyagok voltak a hosszú órákon át tartó edzések miatt,attól,hogy mestere visszacsapott neki néha egy-egy támadás során,hogy tudja nem viccel és a csatatéren sem játék csupán az egész, háta is fájt a folytonos "helyes testtartástól", lábai néha alig bírták, ő tudta jól, igyekeznie kell a legjobbakat mutatni, hisz ha csalódnak benne annak nem lesz jó vége és apja kegyetlen büntetésben fogja részesíteni nem csak őt,hanem szeretteit is.

Feszült volt a helyzet, a fáradság is kezdett egyre jobban előtörni. De minden eltűnt, amint az ajtó csendesen kinyílott és betoppant a hercegnő akit mindenki szeretett.

A kislány, meglátva Morgant és azt,hogy Ragna nem förmed rá, odarohant a kisfiúhoz és nyakába is ugrott, mire mind két gyerek leesett a földre kisebb-nagyobb huppanással. Bár a fő ütés inkább a fiút érte aki alul volt.

- Lili! mit csinálsz te itt? - Kérdezte Morgan teljesen nyugodt hangon. Nem volt számára túl nagy meglepetés a kislány megjelenése, elvégre ő gyakori vendége volt az edző teremnek.

- Ne ölelgess! Te is izzadság szagú leszel és anya leszid! - Folytatta mondandóját a gyerek, bár a hercegnő ezt mintha kiengedte volna a fülén vagy pont a mondandó ellentétét hallotta volna, mivel ahelyett,hogy elengedte volna még jobban hozzábújt nem szólva semmit.

- Apa mérges lesz ha meglát itt...- Mondta ismét Morgan de ezt kissé már szomorúbb hangon. - büntetést fogsz kapni. El kell menned..- S épp hogy ezek a szavak felcsendültek, a terembe betoppant Elias, aki rideg tekintettel bámulta meg a két épp ölelkező és földön fetrengő gyereket. - A..APA!

- Mit mondtam neked Liliana itteni tartózkodásáról Morgan? Vagy netán ellent

 mondasz parancsaimnak?

- N...nem! Dehogy is! Már úgy is végeztünk mára! Ugye Ragna mester? - a kisfiú kétségbeesetten pillantott a háta mögött álló férfire. Az csak bólintott az elején.

- Igen. Mára végeztünk úgy hogy Liliana kisasszony nem zavarkodott. S edzés közben nem tartózkodott itt ezt biztosíthatom.

- Ne akard védeni őket Ragna. Értem,hogy szereted őket...de ha folyton engedsz akkor elpuhulnak és haszontalanokká válnak.

- Nem takarnám a bűnöket ismersz jól. De most viszont egyikőjük sem követett el hibát. Morgan keményen edzett, a hercegnő nem volt itt. Minden a maga rendjében volt.

- Régi éned talán nem. De a mostani is ugyan az a terán vajon?

- Ne akarj kipróbálni. - förmedt a királyra a kardforgató majd oldalra helyezte a fakardokat.

- Liliana. Gyere ide. - Mondta röviden az apa, hidegen nézve eközben lányára.

a gyerek nagyon megijedt, így inkább jobban odabújt a kisfiúhoz mely még jobban magához ölelte nyugtatás képen. - Ne akard,hogy ismételjem! - Már morgott elégedetlenül Elias mikor látta, a kislány nem is készül oda jönni hozzá és némely szavait pedig teljesen figyelmen kívül hagyja.

A kislány erre már remegésbe kezdett és felállva lassan, félve apja elé topogott. - Kezed. - mondta röviden a király, majd a kislány kinyújtotta remegő kezét melyet az apa erősen megragadott, majd kezdte a gyereket erővel húzni nem is foglalkozva azzal,hogy ez fájhat is lányának.

Morgan is felpattant a földről és fájó szívvel nézte a jelenetet kiabálva apja után.

- Apa! Apa kérlek! Ne bántsd Lilit! Nem tehet semmiről! Én hívtam ide! Apa! - futni akart a kisfiú de mestere megállította.

- Ha utánuk mész, akkor a hercegnő tényleg kegyetlenül fog kapni már csak azért is. Ne akard ezt. Bármit is tesz vele,még is szereti hisz a lánya.

- Hazudsz. Apa gyűlöli Lilianat ahogyan csak tudja. Én nem akarom,hogy szenvedjen. Lili jó kislány. Miért nem szeretik őt ennyire? hisz...hisz teljesen ártatlan! Ha azzal van a baj,hogy nem tud beszélni akkor találok megoldást,hogy tudjon még akkor is ha életembe kerül!

- Egyszer mikor kicsit nagyobb leszel akkor elmondok neked egy titkot Morgan. S akkor egyből megérted apád viselkedését és minden egyes tettét. Na meg...ki tudja nem fog e megváltozni a gondolkodás módod amint megtudsz többet mint eddig tudsz...

Ragna enyhe kéz mozdulattal simított  végig a kisfiú fején majd lassan távozott miután mondandóját véglegesen befejezte. Morgan viszont csak helyén maradt állni és nem tudva miről van szó. Milyen titok? Hatással a viselkedésre? annyira,hogy ő is megutálja Lilit? Már most ígéretet tett magának,hogy bármi is legyen az, Míg testvérkéje nem ismer igazi boldogságot addig nem hagyja magára.

s ez az Ígéretet az,ami sokak boldogságát és vesztét is okozta...