Az idő továbbra is kegyetlenül folyt, nem hagyva maga után semmit, csak fájdalmat és negatív gondolatokat arról, vajon mi történhetett a kicsi hercegnővel aki a történtek után nem látogatta többet testvérét, sőt...mások szemei sem tudták elkapni akár árnyéka sarkát is.
Vajon a király megbüntette? Száműzte? Más kastélyba küldte valahol a birodalom túlsó oldalára? Hegyekbe vitette vagy erdőben hagyta sorsára? Folyóba dobatta vagy kivégezte valahol eme kastély falai között? ... Nem tudni. Hisz bárkitől bármit kérdeztek, senki nem látott vagy hallott semmit. A szolgák hallgattak, a főtanácsosok, lovagok pedig kerülték a témát. A királytól pedig felesleges volt bármit is kérdezni, hisz annyit válaszolt "Nem a te dolgod" és témát váltott, vagy inkább ami annál is jellemzőbb volt rá...végleges hallgatásba kezdett jelezve ezzel mindennek vége van, nem folytatja a beszédet az adott személlyel és jobb ha azonnal távozik. Velem, egyetlen fiával is ugyan ezt tette. Ki akartam deríteni hol rejtegeti előlem Lilianat de nem sikerült megtudnom semmit. Úgy tett, mintha csak nem is tudná kiről van szó. Anyát is kérdeztem, de az csak morgott rám és minden egyes alkalommal kiküldött szobájából elégedetlenül követve minden lépésemet. Néha pedig...sírását és apám irányába való átkokat hallottam az ajtó túlsó oldaláról, amikor is órákon át az ajtó alatt ültem várva arra a csodára, hogy húgom visszajön. Elengedik és megjelenik előttem szokásos ártatlan mosolyával és nyakamba ugrik mint eddig minden egyes alkalommal megtette. De nem történt meg az amire oly annyira vágytam igazából. Lili...nem tért vissza még pár nap múlva sem.
Ragna mester aki eddig alaposan gondomat viselte mint tanár, felelős és második apa is le lett váltva egy Baltazár nevű kardforgatóra, akivel viszont lelkizni sem tudtam semmiről, hisz nem érdekelte őt semmi a feladatán kívül.
A férfi magas és izmosabb teafelépítésű volt, sötét barna, vállig érő hosszúságú hajjal és zöldes árnyalatú szemekkel. Arcán egy furcsább formájú sebhely volt melyet rövidre nyírt szakálla félig meddig rejtett, talán kard által okozta seb lehetett hisz állától felfelé húzódott végig arcán magasságban körülbelül orráig érne ha arra az irányba dőlne. Túlméretezett orrcsúcsa volt, de annál nagyobb szemei amelyek eléggé félelmetessé tették, főleg ha arcát összeráncolta elégedetlenségei miatt és szemeit mérgesen összehúzta, kicsi fülcimpái, hosszúkás álla, és széles állkapcsa volt magas fejformával kombinálva, fejlett, szőrös szemöldökkel és lefelé ívelő ajkak,keskeny de erős pofacsont és orca és széles homlok. Ez a körülírás jellemezte az embert aki engem tanított. Minden bizonnyal már ha csak a külsőből indulunk ki, a személynek nehéz jelleme van, makacs, öntelt és nem érdeklődő mások iránt, nehéz személyiségű, folyton elégedetlen, problémái vannak a beszélgetéssel, de kreatív, kiválóan tudja munkakörét, bátor és eszes ember. Teljes ellentéte Ragna mesternek...hisz az folyton odafigyelt arra ami nekem is jó, míg Baltazár nem. Ő csupán atyám parancsát teljesítette teljesen figyelmen kívül hagyva azt is,hogy gyerek vagyok és egy vasból kovácsolt kardot kezeimben eltartani sokáig még képtelen vagyok. Főleg nem első edzés idején és több mint három óráig.
Az első ilyen edzés után véres hólyagok jöttek ki kezeimen amik akkora fájdalmat okoztak,hogy még csak a kanalat sem tudtam kezeimbe venni. A szolgáló lány akit hozzám állítottak nem rég, teljes mértékben bár ellátta sebeimet, a fájdalmaimon ez nem sokat enyhített. Mikor nem látta senki, ő segített nekem enni oly módon,hogy kanálból etetett, mikor viszont valahol a közelben volt valaki, akkor én vettem át az evőeszközt és "fogaimat összeszorítva" ettem mintha semmi bajom sem lett volna.
De nem csupán kezeim szenvedtek...testem tele volt kék,lila,zöld, vörös foltokkal az ütésektől melyek válaszként érkeztek úgy nevezett támadásaimra. De tűrnöm kellett. Mást amúgy sem tehettem. Ez járt a hercegi titulusommal együtt. Minden ember akinek köze sem volt soha a trónhoz azt hihette talán milyen is jó királyi sarjnak lenni. Hát én mint király fia és egyenes utóda, trón örököse minden bizonnyal és igazsággal elmondhattam,hogy SEMMI JÓ ebben az életben nincs. Tény, ételből van mindig elég, meleg ágyam volt és saját segítőim, de ezzel együtt annál több felelősség is járt az életemben. Folyton tanulnom kellett a politikát, történelmet, ekonómiát, matematikát, filozófiát, nyelveket, elsajátítanom a harcot és különböző harctechnikákat, minden létező fegyvert és annak forgatását. Évek alatt mindezeket tanultam szinte pihenés nélkül.
Most, 14 évesen álltam már atyám előtt teljesen készen mindenre. Mindenem megvolt. Tudás, fizikai felkészültség, erő, emberek támogatása, saját ezernyi emberből álló hadsereg...minden...egy dolog kivételével. Liliana. Őt nem kaptam vissza még azután sem,hogy elértem mindenből a csúcsot. Mi van vele? Hol van? Él e egyáltalán? Egyik kérdésemre sem kaptam meg válaszomat az évek során. Casandra királynő végleges száműzetésbe került és haza lett küldetve a királlyal a Jég birodalomba ahonnét egy nap érkezett, miután ismétleges terheséggét elvetette titokban apámtól. Később még válásról szóló levelet is küldött egykori felesége után, mire választ kaptunk...a királynő elhalálozott öngyilkosság révén. Így hát a hatalmas Éj Birodalom melynek a nap még mindig nem kegyelmezett és ignorálta lakosok imáit nem fényesítve be földeit ismét királynő nélkül maradt ami több kisebb terület hercegnőjét vagy udvarhölgyét kezdte beküldeni a központba. De apám nem sietett királynőt választani azzal magyarázván ki magát, már van utóda a trónra és nem kell még egy. Bár hárem kapuit már megnyitotta...több ágyasa volt egy másik udvarban eltartva. Bár híre járt annak,hogy aki teherbe esett a királytól azt azon nyomban kivégezték helyben. Ezért nem járt dicsekvés vagy öröm attól aki bejutott. Inkább az örült akit visszaküldtek. Bár voltak olyan naívak akik azt hitték sikerük lesz hisz "szebbek" vagy épp családjaik "a király kegyeiben vannak" ezért velük nem lesz semmi. De pont azokból lettek felszolgáló lányok vagy kutya eledel elsősorban. Mint például az előbb elvitetett nőből is aki ordibált mint egy veszett kotlós tyúk hisz tudta...neki már számlált percei voltak hátra. De hát megérdemelte...Így jár az aki a királlyal húzott újat és úgy sem kellő terhességgel fenyegetőzött.
Álltam és vártam mit mond nekem az apám, miért hivatott be magához. Hisz ritkán tette. De hallgatott. Mindig odafigyelt valami másra, de nem rám. Az idő alatt valami megváltozott. Tekintete..amikor rám nézett...olyan érzés keringett körülöttünk mintha idegenek lennénk egymásnak. De miért volt ez olyan érdekes? Mintha...néha igaznak is gondoltam ezt a fura, megmagyarázhatatlan feltételezést.
- Morgan! - végül csendült fel irányomba is atyám komor hangja, miközben tekintete persze nem érte irányomat. - Már elég idős lettél ahhoz,hogy feladatokat bízzak rád mint fiamra. Így hát figyeld szavam és teljesítsd teljes méltósággal és pontossággal akaratom. Szedd össze légióinkat és egyesítsd azokat egységes seregbe. Indulj délnek és foglald el nekem kezdésnek Emidont majd Sagrandot. Visszatérésed során pedig pusztíts végig Fangrellen de úgy,hogy létének nyoma se maradjon. Ne ejtsd túszokat. Ölj meg mindenkit, ne kegyelmezz senkinek. Gyerekeket pusztíts el, férfiakat és nőket, időseket, ne kivételezz. Állataikat, vagyonukat zsákmányoljátok el, az elfoglalt két földet pedig jól adóztassátok meg. Ismerjék hát meg az Éj birodalmát azok, akik eddig behódolni nekünk nem akartak.
- Igen is apám, fenséges királyom. - hódoltam elé, meghajoltam, majd távozni készültem mire ismételten apám szólt hozzám már kissé más hangnemet használva.
- Ha teljesíted akaratom, jutalomban részesülsz. Egy kívánságodat teljesítem bármi legyen az.
- Ha szemtelen lennék már most kérnék tőled atyám...hogy adjon nekem ez bátorságot és indokot visszatérni tényleges győzelemmel...és gondolkodás nélkül kardot szúrni mindenki szívébe.
- Ám legyen fiam. Hangoztasd hát kérésed. Kíváncsi lettem.
- Te is tudod jól mit kíván szívem. De tőled függ megadod e nekem vagy tovább titkok mélyében rejtegeted szemeim mellől és készteted fejemet és szívemet tovább tartó fájdalomra.
- Ha megkapod...mi változik?
- Minden...a lábaid elé teszem nem csak Emidont és Sagrandot, hanem az egész világot. Te leszel az egyetlen világ ura aki ellen senki sem mer fellépni. Tiéd lesz az amit eddig nem adtak neked...Te leszel az...aki kardot ránt...én pedig aki ezt a kardot forgatja nevedben és semmisít mindent ami neved ellen megy. Egy szavad..és tiéd lesz minden...csak add vissza...add nekem azt amit egykor elvettél. És szavaim nem puszta ígéretek lesznek hanem valóra váltott tények.
- Meghallottalak Morgan. Most pedig menj és készülődj. Egy hetet adok neked az induláshoz. Ez alatt az idő alatt teljes készenlétben kell lenned és indulnod. Annyi embert vigyél amennyit elbírsz irányítani. Tanult ember vagy. Az én fiam. Nem veszíthetsz csatát csak azért mert valaki mondott egykor valamit. Ajándékként pedig az én lovamat és kardomat kapod mint jel. Ők nem veszítettek még csatát. Te sem hozhatsz szégyent.
- Igen is apám. - Hajoltam meg ismétlegesen, majd végül ténylegesen távoztam. - Azt mondta meghallotta szavaimat. De mit várjak tőle? Már rég feladtam. Van e jogom remélni? ...
Folytatás következik
