Hallottam a hátam mögött zajló dolgokat..halottam a kiáltásokat. De hátra sem pillantottam. Pár perc elteltével már eltűntem a kastély láthatáráról.
- Ömm...elmagyaráznád nekem ezt a szituációt?
- ..
- Értem én,hogy nincs nyelved de attól még legalább megpróbálhatnál beszédes lenni.
- ...
- Hahó! Kezd elegem lenni a hallgatásból..
- ...
- Miért jöttél értem? M az,hogy Yurij egy herceg? miért ez az egész cirkusz?
- Jobb ha nem idegesíted fel magad...még elveszíted a gyereket.
- ?!
- Louis herceg mindenről tud. Te már nem menekülsz.
- Nem te mondod meg mit csináljak! - Rántottam ki a karomat - Nem megyek veled sehová!
- Szóval jobban vágysz vissza ahhoz a szörnyeteghez aki rabságban tartott és arra törekedett,hogy lassan halj meg? rettenetes mazochista hajlamaid lehetnek ha az az élet tetszett neked.
- ...
- felőlem vissza mehetsz..De majd ne sírj két perc elteltével,hogy mégsem akarsz ott maradni. - Indult meg a katona Én pedig szinte gondolkodás nélkül utána eredtem.
- Megyek veled..
- Bölcs döntés. - Vágta zsebre kezeit a fiatal fú és újra megindult előre gyors és magabiztos léptekkel.
Az erdő széléhez érve észrevettem,hogy két ló legel ott. /Ezek aztán jól felkészültek! / agyaltam miközben a két állat irányába haladtam. Mikor megérkeztünk Lance segített felszállni a ló hátára. Bár képes lettem volna erre egyedül is. Amint mind a ketten ló hátra kerültünk vágtatni kezdtünk az erdőn keresztül. Bár többször is megfordult a fejemben az ötlet,hogy más irányba menjek de végül mindig kivertem ezt az ötletet a fejemből. Mivel nem volt fegyverem, testem le volt gyengülve lelkileg pedig össze voltam törve,túlságosan könnyű áldozat lennék egy barbár számára.
Amint elhagytuk az erdőt egy sztyeppén vágtattunk át..majd egy helyvidéknél rövidítettünk. Az elején halvány fogalmam sem volt arról,hogy hová megyünk..de amikor egy konkrét sziklás helységnél haladtuk át rájöttem..a vér birodalmába vagy is Rax-ba megyünk. Minél közelebb kerültünk a határhoz,annál jobban kezdtem kételkedni abban,hogy jól cselekszem őt követve. De amint elhagytuk a határt már késő volt. Számomra már nem volt vissza út. És mivel Larionnak sem kellek..Elias pedig halott..csak sodródtam együtt a sodrással.
Raxba érkezve nem csalódtam. Minden komor és élettelen. Valamivel hasonlított az Éj birodalomra de nekem akkor sem volt otthonias. Hogy a palotához odaérjünk, egy mocsaras,erdős területen kellett keresztülmennünk. A lovakat Lance féltette ezért csak magunk tán vonszoltuk őket nem ülve fel rájuk. A kastélyhoz érve nem csodálkoztam el a kinézetén. Kívülről félelmetes,sötét, belülről pedig eszméletlen de mind eközben sugárzott belőle a negatívum. Olyan érzésem volt mintha otthon lennék. A kastély belsejében minden sötét színekben pompázott. Leginkább a fekete,szürke és a vörös színek domináltak. Bár,voltak olyan termek ahol még az arany és barna színek is előfordultak.
Lassan követve az előttem lépkedő Lance-t nézelődtem körbe.
Felfelé haladva a lépcsőn több érdekes festményen akadt meg a szemem. Embereket ábrázoltak. Arra következtettem,hogy talán a birodalom egykori uralkodóinak portréi lehettek.
De leginkább egy nyílt terem keltette fel érdeklődésemet melyen keresztül áthaladtuk. Látszott rajta,hogy régen nem fedte azt kupola és nyílt terepű átmenő terület volt. Egy térden álló angyal a terem közepében egy ajtó irányába nézett. Az ajtó két oldalánál pedig fordított szárnyak. Kíváncsi voltam vajon mi lehet az ajtó mögött.
Lance bekopogott, az ajtó pedig kinyílott. Végül mind ketten belépkedtünk a terembe melyet védett a hatalmas ajtó.
A trónon egy önelégült vigyorral az arcán ülő Yurijt láttam meg. Amint pedig ő meglátott bennünket a katonáknak megparancsolta,hogy hagyjanak minket kettesben és senkit se engedjenek be. A katonák szó nélkül engedelmeskedtek. Lance rám vetett egy furcsa pillantást és ő távozott utolsónak. Épp ezért is értettem,nem a mennyországba kerültem.
- Végre itt vagy kedvesem! - állt fel a trónról még mindig azzal a széles vigyorral az arcán.
- Azt hittem csak egy egyszerű szoknyavadász bohóc vagy..itt pedig tessék..egy újabb herceg rajzolódott le a köreimben.
- Scarlett..a helyedben vigyáznék a számra..
- Miért? Netán félnem kéne itt valakitől?
- Most nem tudom eldönteni,hogy ez most a bátorságod vagy az ostobaságod beszél.
- Mind a kettő.
- Ne légy ilyen..megértem,hogy egy kicsit meghibbantál a történtek után..de hát nem ennyire..
- Tévedsz! Teljesen egészséges vagyok.
- Hazudni pedig még mindig nem tudsz. - Közeledett felém a férfi lassú léptekkel.
- A helyedben nem jönnék közelebb. - Vigyorodtam el szélesen.
- Már rettegek. - Állt meg velem szemben a másik.
- Ch..- rántottam elő egy tőrt amit a nyakához is szegeztem. /Jó,hogy elloptam ezt itt..most pont jól jön/
- Ajaj..babám..ez itt nem játék..jobb ha ide adod nekem. - Ért hozzá a tőrhöz a kezével Yurij amire én automatikusan megkarcoltam a nyakát mikor a karomat rántottam el.
- Mondtam,hogy ne gyere közelebb.
- Ne akarj felidegesíteni Scarlett. Azonnal add azt ide.. - mondta morogva a másik, miközben már gyilkos tekintettel nézett az irányomba.
- ...
Moccanni sem érkeztem,hogy már Yurij karjai között voltam tőr pedig a földön. /Hogyan? bár lelassult a reakcióm de hát nem ennyire!/ Teljesen lesokkoltan álltam magam elé bámulva. Ha nem tart meg már rég térdere esek.
- Teljesen tönkretették a testedet..ha így ment volna tovább meghalsz.
- ... Meg is érdemeltem volna..
- Ezt miből gondolod?
- Miattam halt meg..
- Kicsoda?
- Az egész országom örök szenvedésre van ítélve miattam..
- Hmm?
- Jobb lett volna még akkor meghalok..
- Nem értem miről beszélsz..- Yurij megragadta az állama s megemelve a fejemet nézett a szemembe majd folytatta - Van számodra egy ajánlatom.
- Ajánlat?
- Pontosan. De ne aggódj..szinte semmit sem kellesz megtenned. Lényegében csak annyi,hogy ki kell hordanod a gyereket és megszülni..ennyi az egész. Cserébe pedig visszaszerzem a te országodat..
- Nem visszaszerzed hanem meghódítod és újra rabbá teszed az ott lakó embereket..nem túl nagy különbség.
- De ha te fogsz uralkodni felette..
- Tessék?
- Jól hallottad..ha megteszed azt ami én kérek..én visszaadom neked azt ami a tiéd..egy kis bónusszal.. - Csókolt a nyakamba majd szorosan magához ölelt. - Miénk lesz az egész világ Scarlett.
- Ha eltörlöd a Tűz birodalmat..bármit megteszek..
- Ha csak ennyi kell ahhoz,hogy boldog légy..számold annak a birodalomnak az utolsó napjait.. - Csókolt meg újra majd a karjaiba kapott és kivitt a trón teremből és egy szobába vitt majd az ágyra fektetett.
- Elfelejtetted,hogy gyerekem lesz?
- Még túl kicsi az idő.. nem lesz ebből semmi rossz..
- ..
- Ne nézz így rám, tudom,hogy erre vágysz amióta csak elmentél. - Keze lassan csúszott le derekamról a combomig ajkai pedig csiklandozták nyakamat. Lassú mozdulatokkal a férfi kezdte megszabadítani testemet a ruháktól. Testem enyhe remegésbe kezdett. Yurij látva rajtam,hogy én kezdeményezni semmit sem fogok felsóhajtva vette le magáról az ingét és folytatta amit elkezdett.
Ez után a következő reggelig el sem hagytuk a szobát.
Lassan nyitottam ki szemeimet és észrevettem,hogy már egyedül vagyok az ágyban. Megkönnyebbülten sóhajtottam fel hisz az elején azt hittem álom volt az egész. De amint forgolódni kezdtem a szoba másik végéről Yurij hangját hallottam meg.
- Hogy érzed magad édesem? kipihented magad? - közeledett hozzám majd mellém feküdt az ágyra.
- Nem igazán..újra a rémálmok zavarták meg a nyugtomat.
- Hmm...rém álmok? mi kapcsán?
- Folyton Elias halála áll a szemeim előtt.
- Felejtsd el azt a nyamvadt királyt.
- Ő nem nyamvadt. -Ültem fel hirtelen egy kissé mérgesen pillantva rá.
- Na ne morogj.
- Hagyj békén.
- Értem én,hogy terhes vagy és az ideg rendszered tönkrement. De hát nem ennyire.
- Menj ki..
-Tessék?
- Menj ki..fel akarok öltözni.
- Már sokszor láttalak ruha nélkül szóval..
- MENJ MÁR KI TE ÁTOK GYERMEK! -mutattam az ajtóra morogva.
- Rendben..csak ne harapd le a fejem. - Kelt fel a férfi és tarkóját vakargatva lépett ki a szobából miután magára vett egy inget az orra alatt motyogva valamit.
Amint pedig egyedül maradtam a szobában felkaptam a ruhát amiben "kiraboltak" és a kezemmel rendbe téve a hajamat kilépkedtem a szobából Yurij után. Az ottani cselédek,szolgák,katonák nagyon néztek..bár meg is tudtam érteni őket..egy ismeretlen lány a hercegük szobájából sétál ki s úgy viselkedik mintha otthon lenne. Én is rossz szemmel néztem volna az ilyeneket. De mivel ebben az esetben én szinte hercegnőként voltam jelen ebben a kastélyban és birodalomban nem kellett attól tartanom,hogy hamarosan meghalok..Még volt úgy hét-nyolc hónapom. Ennyi idő alatt pedig talán sikerül elszöknöm. Bár hová? sehol sem várnak haza. Ha pedig visszatérek a szüleimhez akik valójában nem is a szüleim őket is megölhetik.
De lényegében..nem igazán érdekel mi fog történni velem. Én már mindenre fel vagyok készülve.
Folytatás Következik...
Nagyon jó, mint mindig :D Már nagyon vártam ezt a részt. Nagyon jól irsz :*
VálaszTörlésKöszönöm szépen. A kommented feldobta a napomat :*
Törlés