1 Rész. Cirkusz a tárgyaláson.

Képzelj el egy világot,ahol a nap soha nem kel fel. Egyetlen fény forrás az égen ez a hold,de már az sem ragyog fényesen. egyre gyakrabban vörös színbe ölti magát megmutatva a király kegyetlenségeinek újabb napjait és szinte rákényszerítve az embert arra,hogy emlékezzen...emlékezzen arra a borzasztó éjszakára,amikor a királyi család mészárlására került sor a trónért vívó harc során melyben győztesként végül az akkori király ifjabbik testvére Trionis az az a király fivére került.Borzalmas,kegyetlen és könnyeket előhívó emlékek voltak azok.Hisz amint Trionis került trónra megkezdődtek a kicsiny országunknak addig feleslegesnek tűnő terület hódítások. Vereségek,győzelmek. Újabb és újabb meghódított földek.A kicsiny országunk határainak terjedése mint egy betegség,olyan gyorsan terjedt el a birodalmunk határa a világon szerte.Néhány ország már önként is megadta magát,hogy ne veszítsen felesleges életeket és ne ontsa ki népe vérét.

De amikor visszatért az életben maradt herceg melyről azt hitték rég halott,a nép boldogan fogadta új urát és segített trónja meghódításakor. S ez volt a szegény nép egyik legnagyobb hibája. Elvégre az emberek azt hitték a herceg édesapjra ütött és ugyan olyan igazságos, kegyes és emberekért élő uralkodó lesz. Végül egy idő után nagyon megbánták tettüket hisz látták,ez nagyon nem így van. Elias herceg amely meggyilkolta nagybátyját Trionist és elfoglalta helyét a trónon még kegyetlenebb királynak derült ki mint nagybátyja mely eddig uralkodott. Minden héten újabb és újabb vérfürdőket rendezett meg birodalmában,újabb kegyetlenül meghódított területeket csatolt földjeihez,felesleges gyilkosságokat vitt véghez, maga a rém lakta a földeket és semmi más. 

Mindezeket élem át most én...Scarlett. Elias király fő testőre. Lány létemre én voltam az egyik legjobb kardforgató és nagyon is bántam azt,hogy édesapám erre megtanított mert nem volt akkoriban egy fia sem. Az elején csak segíteni akartam a szegény fiún amelyet ledobtak egy szikláról és amely csoda módjára túl élte az esést annak ellenére,hogy még halálos sebei voltak melyeket biztosra tudtam mondani,kardokkal okoztak neki.De megbántam,hogy segítettem neki akkor.Tényleg megbántam. Viszont mégsem tudtam otthagyni őt. Sajnáltam szegényt. Hisz elveszítette mindenét.Családját,szeretteit és még a józan eszét is. Azt hittem soha nem fog lábra állni a történtek után. Tévedtem. Az elején,amikor még csak rá találtam, akkor édesapámmal fáért mentünk az erdőbe. Visszafelé úton,apán úgy döntött rövidítünk és a sziklánál levágjuk az utat elvégre háborúk most nem folynak, így katonák sem kell,hogy arra járjanak. Épp ez a döntés hozott össze minket. Egy sérült,kb 11- évesnek tűnő fiúra találtunk a földön,egy vértócsában heverni. Nem tudtuk ki ő, így hazavittük. Elláttuk sebeit, eltartottuk, majd mikor jobban lett elmesélte ki is ő,honnan jött, miért tetté ezt vele és kik. Apa szerint segítenünk kellett neki. Én nem akartam, ezért sokáig kerültem. De idővel,mikor jobban megismertem azt hittem minden remek lesz ha ő lesz az új király, ezért végül az ő pártjára álltam. Megtanítottuk őt ismét kardforgatásra, embereket toboroztunk egy nagyobb felkelésre. Mikor megjött a nagy nap pedig a várhoz vonultunk. Trionis király hallott a felkelés folyamatáról de hatalmas seregének köszönhetően nem nagyon foglalkozott vele s hagyta,hogy elkezdődjön. Lényegében nem is tévedett azzal,hogy hagyta. Hisz majdnem le is verte úgy,hogy seregei felét sem használta. A felkelés majdnem a kudarcba fulladt, amikor Elias valamilyen módon bejutott a várba és megölte nagybátyját majd lefejezte és fejét kardjára szúrva vitte a katonák elé melyet ezután behódoltak neki és abbahagyták az értelmetlen mészárlást.
Egy fél évbe sem telt és megkezdődött szinte ugyan az. 

Jelen pillanatban is egy újabb hadi terv készítésén vettem részt. Nem igazán tartottam jó ötletnek az egészet de a király parancsa megtagadhatatlan.Pedig Ragna és Noel igazán is megpróbálhatták volna lebeszélni őt az ötletről. A Tűz birodalmát akarta most meghódítani. Pedig én hallottam arról,hogy ott még mágusok is vannak. Pontosabban olyan emberek akik képesek irányítani a tüzet és bármilyen más elemet. Habár ez csak legendának számít köreinkben és Elias nem hitt ezekben ami nem tudom jó e vagy éppenséggel nem. Arról is szó volt,hogy sárkányok voltak a birodalom szentségei melyek most bár alszanak, egy nap felébrednek majd ha a földjeiket vér ömleszti be és bosszút állnak mindenkin aki szent földeire lábát rátette. S ahogyan már mondtam, épp egy ilyen hódítási terv tervezésén vettem részt és minden erőmmel próbálkoztam lebeszélni a királyt a tervről mert éreztem ez ostobaság és túlzottan értelmetlen harc lesz csupán.

- Minden tiszteletem az öné királyom de ez tényleg ostobaság...túl sok felesleges élet hunyna el... - Szólaltam meg végül amilyen bátran csak tudtam és az asztalra könyököltem. 

- Egyet kell,hogy értsek a kisasszony véleményével...ez a terv egyszerűen őrületes... - Támogatta szavaimat Ragna látván azt,hogy rám a király hallgatni biztos nem fog elvégre "nő férfinek nem parancsolhat". 

- Ekkor Noel is beszállt a beszélgetésbe bár az ő hangja nem volt túlzottan magabiztos. Hisz pont Elias mellett ült aki bármely pillanatban kardjával érhette el ha kedve tartja - Mint a király főtanácsosa azt ajánlom,hogy gondolja át még egyszer a tervét és..

Hallottam ahogyan a király felsóhajtott. Amikor rá szegeztem tekintetemet láttam,hogy a bal lábát a jobbra és kezét az ülőszéke karjára helyezte,fejét pedig kezével tartva meg s mosolyodott el végignézve rajtunk arany színű szemeivel. 

- Ti most...összebeszéltetek ellenem vagy mi? - Szólalt meg csendes,lágy hangon. Ez csak is egyet jelentett...iszonyatosan mérges és hamarosan a fejünket is leordítja. 

- Tessék? - Szólaltam meg ismét nem takarva értetlenségemet. - Ez nem összebeszélés...mi csupán látjuk a végkimenetelét az egésznek. 

- Hhmm?? - Ragna szintén a király irányába fordította fejét. Arckifejezése semmit sem mutatott. Mint mindig komoly és megtörhetetlen. 

- ... - Noel volt az egyetlen aki úgy hallgatott mint a néma. Kissé vicces volt az,amilyen arcot vágott mikor Elias rá nézett. 

- Teljes összhangban dolgoztok ma...csak nem összebeszéltetek a Tűz birodalommal? És ezért próbáltok lebeszélni? - A fiatal király egy hajtincsével játszadozva alaposan végigmért minket. Szemei egy piciny időre rajtam álltak meg. Nem értettem miért,de furcsa érzés támadt bennem emiatt.

- Ez még viccnek is rossz! - Pattantam fel székemről kissé mérgesen de gyorsan összeszedve magam megköszörültem a torkom s leülve vissza a helyemre folytattam mondandómat - Te...khm..vagyis...ön is jól tudja,hogy pont a Tűz birodalom miatt vesztettem el testvéremet.Sohasem állnék annak a fránya birodalomnak a pártjára. - Magyarázkodtam mormogva. Utáltam ha hozzám vágják az áruló szót vagy annak távoli szó rokonjait. 

- Ha át is állnék hozzájuk nem nyernék semmit csak újabb ellenségekre tennék szert ami pedig nem hiányzik. - Ragna,karba téve kezeit továbbra is teljesen nyugodt maradt. 

- Rám már így is árulóként tekintenek ott,csak kivégeznének ha visszatérnék. Így köszönöm,de inkább itt maradok. - Mondta zavartan nevetve Noel tarkóját vakargatva.

- Hogy mindenkinek csak baj van az életével. Elég szerencsétlen csapatot gyűjtöttem magam köré. 

- Maga kételkedik bennünk folyton.

- Inkább hallgass Scarlett...

- Hát de most mi van? nincs igazam?

- Khm...Ha befejeztétek...talán folytathatnánk azt amiért összegyűltünk ma itt...

- Nincs mit megbeszélni..Lerohanjuk a Tűz birodalmat és elfoglaljuk...Aki ellenkezik megölni..aki pedig megadja magát...hmm....azzal majd meglátom mi lesz...

- De hát...

- Mindent elmondtam. A tárgyalásnak vége! - A király már épp az ajtón készült kimenni amikor hátrapillantott a válla felett. - Jut eszembe Scarlett! lenne még egy fontos ügy amiről beszélni szeretnék majd veled. Később keress meg engem.

- Igen is felség...- A hátam mögé helyezve egyik kezem a másikat pedig gyengéden a mellkasomhoz szorítva hajoltam meg a király előtt és nem emeltem meg fejem amíg ő ki nem ment. De amint ő elhagyta a termet és annak területét ökölbe szorítottam kezem és a falba ütöttem.

- Elég fárasztó tud lenni az ifjú királyunk...  - Sóhajtott Noel lábait az asztalra csapva.

- Egyet kell,hogy értsek.. - Ragna felállva helyéről megigazította magán az övet és a kardját. 

- És néha napján egyszerűen elviselhetetlen... - Szólalt meg a terem sarkából egy viccelődő férfi hang,majd az árnyékból kilépkedett egy fiatal srác. 

- Hmm..ez i igaz. De várunk csak!már vissza is tértél Sad? nem is tudtam róla.

- Ja... Tegnap éjjel tértem vissza. De inkább pihentem egyet mielőtt a fehérkéhez megyek és leordít. 

- És,hogy ment? Sikerült kiderítened valamit? - Kérdeztem a most érkezőtől miután megnyugodtam és hozzájuk fordultam.

- Nem túl sokat...de azt igen,hogy a Tűz birodalomban már valahogy tudomást szereztek a király tervéről...és már készítik a hadsereget a védekezésre.Nem fogják egy kettőre megadni magukat az biztos.

- Nem is csodálkozom...Xilux király soha sem szokta egy kettőre megadni magát...nem,hogy még az egész földjét adná át...

- Ráadásul...túlságosan is eszes és erős kis fia van...aki még mágiát is képes használni...biztosan kifogja használni a lehetőséget. - Jelent meg még egy fiatal fiú egy újjal háta mögött. 

- Zen! te meg mikor érkeztél meg? - Futottam hozzá és megöleltem.

- Már egy jó ideje itt voltam... - Ölelt vissza a srác aztán elengedve hátra lépett egyet. 

- Fura,hogy nem vettelek észre. Jó látásom van. 

- Ez nem fura...hisz nem is akartam,hogy lássanak...

- De akkor is érdekes az a tény,hogy nem éreztem meg a jelenléted...régebben mindig sikerült...

- Majd legközelebb. - Borzolta össze hajamat az íjas. 

- Jut eszembe...neked mit sikerült kiderítened Zen? 

- Nem valami szenzációs hírt...csak annyit,hogy a Tűz birodalom hadserege körülbelül 30 000 kiválóan kiképzett közel és távol harci katonából áll. 

- 30 000? ez sokkal több mint amire mi számítottunk...Nehéz dolgunk lesz...

- A mi hadseregünk sem kisebb...

- Az ő katonáik sokkal képzettebbek...a győzelmünk esélye csak 40%..

- Még 50% sincs....ez nagy probléma...

- Meg kell próbálnunk újra...le kell beszélnünk erről az úrültségről a királyt...

- Ragna! Te vagy a jobb keze...neked talán..

- Rám nem fog hallgatni az hét szentség...túl makacs ehhez...

- Valakire...de csak hallgatna ez az idióta!

- És ha Scarlett kisasszony próbálkozna meg? 

- Hm...nem rossz ötlet...és még hozzá ma még találkozni is fog vele...

- KHM..KHM.... ha elfelejtettétek akkor még egyszer elmondom...én vagyok az utolsó akire ő életében egyszer is hallgatna!ember számba sem vesz...és egyébként is...nem én vagyok a főtanácsosa vagy jobb keze. Én csupán egy szerencsétlen katona vagyok,aki csoda,hogy ilyen gyűléseken részt vesz egyáltalán. 

- Ne is nézzetek engem...én próbálkoztam...- Emelte meg kezeit maga elé Noel mutatván feladta a próbálkozásokat.

- Elég rosszul próbálkoztál.

- Miért kell neki egyáltalán tanácsadó,jobb kéz ha nem is hallgatja meg véleményeiket? Felesleges emberek számára. 

- Ezzel nem megyünk sokra.....

- Az tuti...

- Ajjjj.....nincs kedvem egy újabb háborúba belekezdeni...miért nem tud nyugodtan uralkodni már így is hatalmas területen? miért kell neki még több hatalom?Egyszerűen nem tudom felfogni a gondolkodási logikáját...

- Te is jól tudod mi történt vele a múltban...

- Tudom...nagyon is jól tudom...de akkor is...

 Dőltem hátra a széken amelyre ismét leültem.Elhallgattam. Újra visszaemlékeztem a múltra.Azokra a vérek napokra amikor csak megkezdődött a felkelés. Az első gyilkosságomra. Arra,hogyaz emberek a félelmük miatt álltak az oldalára...valakik pedig épp ezért próbáltak menekülni. Én sem voltam kivétel. Bolondnak...őrültnek tartottam a királyt és vissza akartam menni szülőfalumba. Vagyis...a családomért akartam visszamenni oda...aztán egy másik birodalomba menekülni. De a tervem sikertelenné vált. Valaki tudomást szerzett tervemről és elmondta mind ezt már az akkor trónon ülő Eliasnak. Ő irtóan mérges volt rám ezért és börtönbe záratott. több napot is ott töltöttem víz és élelem nélkül. A sötét...és hideg börtönben. További ott töltött napjaimban amikor már rendszeresen kaptam ételt...egyszerűen féltem hozzányúlni. Féltem,hogy méreg lehet benne...nem akartam meghalni. Ezért bármennyire is éhes voltam nem nyúltam hozzá az ételhez..míg egy nap...Elias személyesen e nem jött hozzám...igazán elcsodálkoztam tettén...sohasem gondoltam volna,hogy lejön hozzám. Mikor meglátta azt,hogy milyen állapotban voltam elnevette magát és szánalmasnak nevezett engem....aztán leguggolva elém megfogva a kenyérdarabot amely a tányéron volt a számba nyomta...látta,hogy nem fogom megenni...ezért felsóhajtott és török ülésbe ülve a földre beleharapott a kenyérbe..és ami után lenyelte újra felém nyújtotta azt...akkor már egy kicsit bátrabb lettem és végre ettem valamit...A testemben nem volt erő...ezért elájultam. Az amire én még kiválóan emlékszem ez az volt,hogy ami után felébredtem már nem a börtöni cellában ültem hanem egy puha ágyban aludtam. És ahogyan később felismertem....Elias szobája volt az. Attól a naptól kezdve...én mindig a királyi szobában töltöm az éjszakákat.

         Visszaemlékezve mindezekre elgondolkodtam még valamin...azon,hogy akkor ő már meg volt őrülve...de engem...mégsem vádolt meg árulással...és sem az én...sem a családom életét nem vette el...nem szüntette meg létezésünket. de akkor felmerül a kérdés...miért ölt meg mindenki mást? hisz ők még kisebb bűnöket követtek el mint én..akkor engem miért nem ölt meg? Talán azért mert egyszer én mentettem meg ő pedig csak megadta a tartozást? ez számomra egy kissé bonyolultnak tűnt....és minden áldott nap....már jó 4 éven át ezen töröm a fejem. 

- Hé...figyel ez ránk egyáltalán?

- Ezt nem hiszem el..már megint bambul...

- Mi tetszik neki ennyire a plafonban,hogy már jó 10 perce folyamatosan azt bámulja? 

- Hét Arlett...figyelsz ránk? 

Én nem hallva mit beszélnek nekem még továbbra is a plafont bámultam és gondolkodtam a múltban történt eseményekről...legalább is gondolkodtam amíg egy kés nem landolt az arcom mellett..

- Mi a?! - Pattantam fel helyemről hirtelen majdnem előrántva kardom amikor észbe kaptam és megláttam a többieket. 

- Már megint bambulsz...

- Igazán figyelhetnél...

- Elég fontos megbeszélni valónk van Scarlett...igazán örülnék,ha figyelnél....

- ...

- Oh...bocsánatot kérek...csak elgondolkodtam...

- Megint...

- Heh?

- Mostanában túlságosan is gyakran el vagy merülve a saját gondolataidban...jól vagy?

- Igen..

- Pedig nem nagyon úgy nézel most ki...

- Elég sápadt vagy...

- Mondjuk talán azért mert az előbb egy kés majdnem a fejembe landolt...

- Máshogy nem hoztunk volna vissza a valóvilágba..

- Nem is igaz.

- Pedig igaz...itt szólítgattunk téged 10 percig...de te magasról fütyültél reagálni...

- Ki kéne venned egy szabad napot és pihenned egyet.

- Azt már nem...ha lelépek egy napra is itt már káosz lesz. 

- Pedig nem is ..Ragna tartaná itt a rendet.

- Ide nem kell férfi kéz. Egy asszony képes csak rendet tartani.

- Kit nevezel te asszonynak?!

- Engem te csak ne ráncigálj bele a gyerekes beszélgetésedbe a többiekkel...

- Micsoda komoly személyiség. Beléd ne szeressek.

- Tényleg....mennyi az idő?

- Negyed kilenc...miért?

- Elfelejtetted? találkoznom kell azzal a tökkelütöttel..

- És tényleg...

- Nos...akkor én megyek is és megkeresem...előre is jó éjt mindenkinek...- Lassan felállva székemről nyújtózkodtam egy hatalmasat aztán lassan az ajtóhoz sétáltam. Intve a többieknek kezemmel elhagytam a termet és elindultam a trónterem felé. Lassú léptekkel ballagtam a sötét folyosón. Csak a vérvörös hold fénye világította be utamat...hisz még a gyertyák fénye is annyira gyenge volt,hogy fél méternél messzebb már nem lehetett látni. Amint megérkeztem bekopogtam és benyitottam. Belépve a terembe körbenéztem. A király nem volt sehol. Az udvar felé vettem az irányt. Ott is körbenéztem. Nem volt sehol. Végül a szobájába mentem. Kételkedtem,hogy ott van ilyenkor de más helyen már nem is tudtam hol keressem. Amikor megérkeztem újra bekopogtam és benyitottam. Ő az ágyán aludt. A szemeim kikerekedtek a csodálkozástól. Még soha nem láttam őt ilyen korán lefeküdni. Csendben belépve közeledtem hozzá. A kezembe véve a takarót betakartam őt,hogy meg ne fázzon aztán kimentem. Túlságosan is védtelennek tűnt az előbb....Megigazítva kardomat mely csípőmön lógó övön volt elhelyezve elindultam az éjjeli őrködésre.

******************** KÖVETKEZŐ REGGEL **********************

Következő reggel mindenki be volt zsongva a kastélyban. Fene tudja minek. Megállítva egy pillanatra az épp mellettem futó cselédlányt megtudtam,hogy a kastélyba ma érkezik Elias király menyasszonya. A legviccesebb dolog ebben az egészben pedig az volt,hogy én erről még csak nem is hallottam. Egy kissé nevetve ballagtam tovább a gyülekező terembe. Már mindenki a helyén ült amikor én is megérkeztem. Vagyis...majdnem mindenki. Elias és Ragna nem voltak még itt. 

- Jó reggelt...

- Ha legalább sütne nap....nevezhető lett volna ez az idő reggelnek...

- Neked mindig csak panaszaid vannak...

- Sad-nek igaza van...ebben a birodalomban a nap soha nem kel fel...az egyetlen fényforrásunk a vérvörös hold. Ezt az országot a nap is kerüli. 

- Nem tehetünk ez ellen semmit...ezt ti is jól tudjátok.Az itt élő emberek soha sem láttak napfényt és soha nem is fognak. Pont ezért is nevezik földünket az Éj Birodalmának. 

- Ezt mi is nagyon jól tudjuk. 

Mindenki felnevetett. Közben pedig hátunk mögött kinyílott az ajtó és Elias Ragna társaságában szintén megérkezett. De...volt velük egy fiatal lány is. Haja hosszú és fehér,ruhája pedig égszínkék és földig érő hosszúságú volt. Elias megfogva a lány kezét lépett be a terembe. Mindenki tekintete a lányon ragadt. Csak engem nem fogott meg ez a maskara és végül megszakítottam a csendet. 

- Mégis mióta szoktak fölösleges emberek a tárgyalásokon részt venni? - kérdeztem nyugodt hangon.

- Nos...had magyarázzam el kedves Arlett...ő itt Casandra az én menyasszonyom. Épp ezért is mától ő is részt fog venni a gyűléseken és ilyenfajta megbeszéléseken. 

- Tiltakozom! Ő nem katona. Nem vehet részt rajtuk...- csaptam ököllel az asztalra felpattanva helyemről.

- Királyom...Scarlett kisasszonynak teljesen igaza van...ő még nem a felesége...neki nincs joga itt lenni...

- Nem is kell,hogy a felesége legyen! Azt sem érti mi az A alagzat vagy teljes fordulat. Hogy szólhatna bele egy haditerv tervezésébe? Ez őrület!

- Úgy sem fog hallgatni rátok...teljesen feleslegesen pattogtok...

- Ostobaság...ez már mindennek a tetőfoka... - ültem le vissza helyemre véve egy mély levegőt és megnyugodtam.

- Nagyon sokat hallottam rólad kedves Scarlett. És igazán örülök,hogy végre személyesen is láthatom az Éj Birodalom leghatalmasabb és legerősebb testőrét...hallottam,hogy Elias nagyon megbízik benned és...

- Nem érdekelsz...Hozzám se szólt és nevemet se ejtsd ki szádon. - Teljesen semleges arckifejezéssel mondva ki ezeket a szavakat a szék hátának dőltem.

- Ez elég udvariatlan tőled Scarlett! Elvégre a menyasszonyommal beszélsz.

- És akkor? Felőlem akár a feleséged is lehet most rögtön! De akkor sem lehet itt ez a nő!

- Ez az én döntésem.

- Akkor az én döntésem nem más mint az elmenés. Nem vagyok hajlandó eltűrni,ahogyan az e fajta fontos dolgok helyett csak a kicsi lány ruha és haj igazítgatásait viszi véghez. - Elhagyva helyemet lassan kisétáltam a teremből. Elias tekintete mind végig rajtam volt. Mikor elsétáltam mellette a karomat megragadva akart megállítani de egy határozott mozdulattal kiszabadulva hagytam el a termet. 

/Cirkuszt csinál a lovagi megbeszélésekről. Az a lány...nem tartozik az országunkhoz! És még hozzá lovagi rangja sincs!Látszik rajta,hogy azt sem tudja mit is kéne csinálnia ilyen megrendezéseken! Megbocsájthatatlan,hogy megjelent!/

Idegesen szeltem a folyosókat próbálva idővel megnyugodni. Semmi kedvem sem volt visszatérni a gyülekezeti terembe. Ez volt az első alkalom,hogy kimaradok valamilyen gyűlésről. És mivel elég sok szabad időm lett elhatároztam,hogy meglátogatom a rég látott családomat. Lóháton mentem,hogy időt spóroljak az utazásra.Na meg a hintókat alapból is gyűlöltem. Elég gyorsan érkeztem meg a faluba ahol egykor én is élhettem napjaimat a kedves családommal. Talán csak egy órát kellett utaznom..talán kevesebbet. Amikor megérkeztem a kisebb testvéreim egyből nekem ugrottak. Nagyon örültem,hogy újra velük tölthetek egy kis időt. Sokat játszottam velük és segítettem édesanyámnak amennyit csak tudtam. Vizet hoztam,fát kerestem az erdő szélén,elmentem vele bevásárolni a piacra. Egy kisebb közös ebédelés után még egy picit segítettem neki a takarításban és a jószág etetésében. 

Hiába birodalmunkban nem kelt fel nap jól tudtam,hogy több mint 10 órát töltöttem a falumban és már ideje volt visszatérnem még mielőtt kutató csapatot küldenek utánam. Elbúcsúzva mindenkitől újra lóhátra kerültem és visszasiettem a kastélyba. Az érkezésem mindenkit sokkolt. Ahogy láttam...mindenki azt hitte,hogy végleg elmentem. csak,hogy nagyon elnézték...soha sem adnám át a helyemet valami újoncnak. A szobámba mentem. Mivel mindvégig a padlót néztem néma csendben léptem be rajta és zártam be. Nem volt nagy kedvem összefutni a hercegnővel...de ekkor én néztem el...hisz amikor bementem a szobámba ő már az ágyam szélén ült. 

- Oh...előbb kopogni kéne és csak azután belépni mások szobájába...- Szólalt meg a kényes hangján ami egyre idegesítőbbé kezdett válni számomra.

- Hm...de maga valamiért még is az én szobámban landolt ki engedély nélkül... - Karba téve kezeimet fogtam vissza a már bennem tomboló vadállatot és még nem vágtam ki őt szobámból. 

- Te szobád? tévedsz drágám...ez a szoba az enyém...Elias azt mondta,hogy bármelyiket elfoglalhatom...és ez tetszett meg...szóval...

- Na ebből elég! - A hercegnőhöz lépkedve ragadtam meg karját és az ajtóhoz hurcolva egyszerűen csuklójánál fogva hajítottam ki a szobából. 

- Még is mit képzelsz ki vagy te? - Kiabált rám a kicsi elkényeztetett lény mely épp csuklóját szorongatta a földön ülve.

- Én? Ennek a szobának a gazdája és a kastély fő testőre. Még kérdések?

- Ezt elmondom Eliasnak!

-  Szaladj! Arra van a szobája! - mutattam az irányt fejemmel az ajtókeretnek nekidőlve.

- Ezt még megbánod.

- Jaj nekem! Vajon mi lesz velem? Szerinted El kezet fog emelni rám? Hidd el kislány...téged hamarabb kicsapnak innen mint engem. 

- Ezt most mondod. De holnap nem igy fog járni a szád!

- Jaj de rettegek! Na húzz innét! - A a szobába belépve becsaptam az ajtót és az ághoz lépve minden ledobtam róla. A párnát,a takarót,a lepedőt. - Holnap be kelez szerezni egy új ágyat. Átvette a parfüm szagot... - Mindent kicsapva az ajtó elé a folyosóra mormogva de lélekben elégedetten a kanapémon helyezkedtem el és könyvet olvastam míg be nem aludtam.