11 Rész. Légy üdvözölt Scarlett...

*ELIAS SZEMSZÖG*

Mikor magamhoz tértem, borzalmas fájdalmat éreztem egész testemben de főleg bal oldalamban. Fejem zsongott. Mozdulni sem bírtam. Tekintetemmel körbepillantva egy számomra ismeretlen kunyhóban találtam magam. Elég szerény kis belsővel rendelkező házikó volt. Egy ágy melyen jelenleg is én feküdtem, egy csepp ablak, egy ajtó, és egy régi elég rossz állapotú asztalka mely körül 2 szék állt. A földön pár kézzel készített rongy baba volt. Egyből feltételezni lehetett,hogy a házban voltak kiskorúak.
Megpróbáltam felülni de nem sikerült. A gyomrom és annak környéke borzalmasan fájt. Minden mozdulat pedig pokoli fájdalmat okozott számomra. Többször is felszisszentem emiatt. Egy újabb próbálkozásom közbe egy tízen öt-tízen hat évesnek tűnő lány lépett be az ajtón. Amint észrevette mit csinálok egyből letámadott.

- Eszednél vagy? szétnyílnak a sebeid te agyament! - A lány megközelítve engem lassú és óvatos mozdulatokkal visszafektetett a párnára aztán lentebb húzva a takarót megnézte a sebeimet és meglátta,hogy a kötések  lassan vörösekké válnak. - Na tessék.. az egyik sebed újra vérzik.. csodás.. - forgatta meg szemeit aztán sietve kirohant.
Egy kis idő elteltével már egy idősebb nő társaságában tért vissza. A nő ellátta sebeimet míg a lány ételt hozott és megetetett. Mikor már mind a két nőszemély végzett a dolgával és indulni készült a fiatalabbik hozzám vágta,hogy ha még akár egy felesleges mozdulatot is végzek akkor bedob a ház melletti tóba. Én erre csak halkan felnevettem aztán elmosolyodtam. A lány viszont elvörösödött és kirohant. De csak találgatni tudtam mitől. Attól,hogy mosolyogtam vagy attól,hogy felidegesítettem. Egy darabig még agyaltam a történteken és bámultam az ablakon keresztül az eget. Észre sem vettem ahogy bealudtam.
Következő ébredésem következtében viszont már nem voltam egyedül a szobában. Ragna,Noel és Sad ácsorogtak mellettem. De..mindenki a saját dolgával volt elfoglalva. Sad egy széken ült jól hátradőlve miközben lábai az asztalra voltak feltéve, Noel az ablaknál állt és folyton kifelé bámult mintha őrt állna, Ragna pedig az ágy szélén ült és kardját tisztogatta. Mikor elkezdtem mocorogni mind a három férfi észrevette végre azt,hogy felébredtem és én kerültem középpontba.

- Végre felébredtél. - Mondta vidám hangon Noel miközben az ágy felé közeledett.
- Már ideje volt.. - húzta félre száját elégedetlenül Sad továbbra is kényelmesen üldögélve székén.
- Igazán mondhatnál valamit Ragna.. - szólt rá Noel miközben a vállának dőlt neki.
- Nincs mit mondanom.
- De flegma vagy.. valld be..Sad tanított erre.
- Na legalább ide ne keverj engem bele vöröske!
- Oké oké. Csak vicceltem. Micsoda morcos egy társaság.
- Ha ha ha!
- Mi olyan vicces bukott király?
- Ügyesen cselekedett a kis öcsikém..Ez még engem is váratlanul ért. Bár sejtettem,hogy valami hasonló történni fog.
- Ezt,hogy érted? - Szólalt meg végül Ragna aki épp befejezte a kardja tisztitgatását.
- Úgy,hogy sejtem ki adhatta ki a parancsot.
- Hmm?
- Na mi az? nincs tipp ki lehet az? - vigyorodtam el végül elégedetten s  megkértem Noelt,hogy segítsen felülni. - Nos..mivel látom,hogy ti nem értitek meg mondom én. A bölcsek a tettesek.
- A bölcsek?
- Pontosan. Hisz csak is egy nagyon magas rangú embernek van annyi hatalma,hogy parancsoljon a katonáknak é azok engedelmeskedjenek.
- Ezzel azt akarod mondani,hogy összebeszéltek ellened?
- Pontosan.
- Ezek szerint bajban vagyunk...
- Nem igazán. Hisz míg ellenfeleink nem tudják hol vagyunk addig mi elkezdjük fő tervünk megvalósítását.
- Ha mozdulunk egyből kiszúrnak.
- Bátorság! Larion is komoly sérülést kapott. Nélküle pedig ők sem fognak a következő szintre lépni.
- De ott van a király! Ne feledd,hogy Larion csak egy herceg akinek nincs meg minden hatalom.
- A király csak egy bábú a sakk táblán. Ha nincs királynő és védelmezők a király az egyik leghaszontalanabb a táblán.
- Akkor ez rád is vonatkozik? te is királynő nélküli király vagy.
- Nekem vannak katonáim amelyek képesek gondolkodni. A Tűz Birodalom királya viszont bár nagy szájú de a háború ügyeiben Larion sokkal igényesebb vezető. 
- Hűha! Elias megdicsérte Larion tudását!
- Csak tényt mondtam. Én akkor is mindig egy lépéssel előttük vagyok. Szóval míg ő döglik semmi komoly történni nem fog. 
- Nem számoltál azzal a ténnyel,hogy őt profi orvosok kezelik. A sebei már nem is annyira komolyak. Veled ellentétben. Te még mozdulni sem bírsz.
- Ragna igazat mond Elias. Jelen pillanatban képtelenek vagyunk lépni. Jobb lesz ha most megfutamodunk.
- Szökjek el mint egy nyuszi és rejtőzködjek az odúban s reszkessek félelmemben?! Igy ismersz te engem?! Én az Éj Birodalom királya vagyok! SOHA nem fogok elmenekülni a veszély elől. Bennem nincs félelem.
- Micsoda beszéd.. - Szólt közbe Sad tapsolva aztán felállt. - Ha ennyire nagy a szád...akkor bizonyíts bukott király.
- Micsoda nagy szád lett Sad. Említsem meg neked,hogy ki mentett meg a haláltól vagy magadtól is tudod?
- Nem mintha a segítségedet kértem volna de mindegy.
- Micsoda elviselhetetlen gyerek.. - felsóhajtottam. - Jut eszembe...mennyit is aludtam igy összegezve?
- Hmm.....ha megszámolunk minden napot egészen a menekülésünk napjától kezdődően akkor jó 20 napig vagyunk már itt.
- 20 nap? nem vitted túlzásba a számolást Noel?
- Még lehet kevesebbet is mondtam.
- Ez elég problémás. Túl sok időt veszitek a semmi miatt. Tényleg..a kis íjász merre lóg? 
- Őt elkapták.
- De nem hiszem,hogy megölték. Tuti kiakarják szedni belőle az információt. De..mivel ő is komoly sebet kapott a harc során nem hiszem,hogy sok hasznuk lenne belőle.
- Kááár..egyetlen normális íjászom és annak is lőttek.
- Ne tegyél rá keresztet bukott...lehet még él.
- Vagy nem..mi ezt nem tudjuk.
- Micsoda pozitív hozzáállás. Na de látom ti is megsérültetek.
- Hozzád képest ezek csak karcolások. Mi még megúsztuk ennyivel .Nekem csak egy bordám tört el. Sad kéz töréssel úszta meg míg Ragna meg sem mondta fáj e valamije vagy sem.
- Annál jobb. Ezek szerint csak az én felépülésemre várunk.

* VÉGE ELIAS SZEMSZÖGÉNEK*

*VENDI SZEMSZÖG*

Mikor felébredtem jólesően nyújtózkodva az ágyban ültem fel körbenézve. A még mellettem alvó Yurij arca nagyon aranyosnak tűnt. Mikor aludt védtelennek tűnt és törékenynek. Egyből Elias jutott eszembe. 
Kezemmel megérintettem arcát mire ő kinyitva vörös szemeit felnézett rám. Arcán enyhe mosoly ült. Párat pislogva ő is felült és magához húzva csókolt meg. Viszonozva csókját végül eltoltam őt magamtól és ruhámért nyúltam. 
Felkapva magamra a ruhadarabokat az ágy szélére ülve akartam összefogni a hajamat amely ezen idő alatt eléggé megnőtt és már majdnem ismét derékig érő volt de Yurij ehelyett úgy döntött még egy menetre vágyik ezért erős karjaival átkarolva derekamat elkezdte csókolgatni a nyakamat ismét lassú mozdulatokkal lefelé húzva vállaimról a ruhát. 

- Had fogjam már össze a hajam Yurij! - Emeltem meg a hangomat de nem bírtam ki azt,hogy csikizni kezdett mikor ellentkeztem és felnevettem.
- Hová sietsz ennyire? - Kérdezte tőlem álmos hangon vállamra helyezve fejét.
- Lorinnak kell segítenem...ezért eressz el kérlek.
- Minden alkalommal mintha szökni próbálsz...már igy is mindenki tudja,hogy hozzám tartozol. Nem kell titkolnod... - Yurij még erősebben magához ölelt és ismét nyakamba csókolt.
- Még,hogy menekülök.. Neked köszönhetően szinte ki sem mászom az ágyból...
- És ez rossz? - nevetett fel a fekete hajú.
- Nem félsz,hogy kisbaba lesz a vége? - tettem fel a kérdést hátra fordítva fejem,hogy láthassam arcát mikor válaszol.
- Miért? nem akarsz anya lenni? - válaszul pimaszul vigyorodott el a fiatalember.
- Felsóhajtottam. - Mintha neked ez oly annyira hiányozna.
- Szerinted akkor mi a célom?
- Mit tudjam én! Nem tudok gondolatokat olvasni. Te gondolataidat pedig végképp lehetetlen!  - Mondtam határozottan aztán kiszabadulva fogása alól egy csókot lehelve ajkaira kirohantam a treilerből. 

Ahogyan annak a nőcsábásznak is mondtam..Lorinhoz siettem. Segítenem kellett neki a ruha választásban és a frizura készítésben. Délben fellépésünk volt. Én ritkán léptem fel. Sinra színpadra sem engedett az utolsó balesetem után mely miatt majdnem leestem. És így én artistából színpad mögötti segéd lettem s már egy kerek hónapon át ez a feladatköröm. Bár egyrészt örültem,hogy nem kell emberek elé mennem, másrészt nem tetszett,hogy ennyire kiközösítenek. Néha már azon agyaltam "nem kéne e elmennem innen?  "," Nekem való e ez a hely? "," Miért csatlakoztam én egyáltalán?"...Minél tovább néztem a többieket a háttérből annál gyakrabban jött elő e kérdések egyike. 
Sajnos a mai nap sem lett kivétel. Csak a háttérből volt megengedett figyelnem a történteket. Mindenki élvezte a műsort én pedig csak vártam,hogy egy száraz kendőt adhassak annak aki visszajön a színfalak mögé a cirkuszi arénáról. Mikor épp Sid és Kid tértek vissza kedvetlenül átadtam nekik a törölközőket aztán hátat fordítva nekik elmentem. Két percbe sem telt,hogy már kinn voltam az udvaron. Elegem volt. Szinte már csak takarítónak vagy csicskának voltam jó ami nagyon nem az én szerepköreimbe tartozott. Még Elias sem takaríttatott fel velem padlót pedig ő pont,hogy megtehette volna hisz csak testőr voltam. Mivel még a Tűz Birodalom területén jártunk többé kevésbé ismertem a földeket és végleg elhatároztam,hogy elmegyek még mielőtt ismét ismeretlen földekre térnénk. Ma. Most. Ezen percen. Mivel úgy is még tart az előadás senki észre sem veszi,hogy nem vagyok ott igy több időm lesz elmenekülni úgy,hogy senki sem jön utánam.Ott hagytam mindent szabadságért kutatva. 
Még egyszer utoljára hátra pillantva a cirkuszi előadó sátorra intettem kezemmel és ledobva magamról a felesleges hajdíszt és csecsebecsés palástot futásnak eredtem. Nem búcsúztam el senkitől mert tudtam,nem fogják hagyni,hogy elmenjek. Ezért mentem el szótlanul. Minél hamarabb el akartam menekülni olyan messzire hol senki sem talál rám. Hol nyugalom és béke van. Hol nincsenek háborúk és halál...nincs sírás..csak nevetés és öröm. Olyan helyre ahol békésen élhetem le napjaimat. De jól tudtam,hogy ebben a világban ilyen paradicsom nem létezik és még abban a városban is ahol először találkoztam a cirkusszal is megvannak a balhék és veszteségek. Ez csak a fantáziám melyet oly szeretném ha valóra válna egy napon. 
Egyre távolabb kerültem a többiektől. Egy dombon álltam meg körülbelül három kilométerre a sátortól s újra ránéztem. Fényeit még mindig látni lehetett. 

- Viszlát Vendi...és légy üdvözölt Scarlett...

Eme szavakkal végleg szétszakítottam kapcsolatomat a Libria cirkusszal és annak tagjaival aztán elindultam oda ahová a lelkem oly annyira vonzott. Vissza a szülőföldemre...az Éj Birodalomba..

Folytatás következik....