10 Rész. Testvéri "szeretet "

* Vendi Szemszög *

Az eső még 2-3 nap elteltével sem volt hajlandó leállni. Az utolsó éjszaka pedig egy hatalmas vihar érkezett a városba és annak környékére s miatta a nagy sátor nagyon megsérült. A betervezett előadásokat le kellet fújni meghatározatlan időre. Sinra azon gondolkodott,hogy el kell hagynunk a birodalmat és tovább haladni hisz ebből már úgy sem lesz semmi és már így is elég sok időt veszítettünk üresbe. Ezért végül vezérünk összeszedett mindenkit a nagy előadói sátorban,hogy megszavazzuk a továbbiakat.

- Foglaljatok helyet. - Szólalt meg határozott hangon Sinra miután mindenki elkezdett helyet foglalni. Én Lorin mellet foglaltam helyet míg Yurij mellettem csapódott le s újra derekamra helyezve kezét a fejét pedig vállamra hajtotta. Lorin egyből felfigyelt erre és ránk nézett. Én pedig a szokásos mondatomat súgtam oda neki.

- Nem akar lekopni rólam. Segíts.

Lorin nyakon húzta a kés zsonglőrt amire az felszisszent de nem engedve el engem a padra feküdt fejét pedig combjaimra hajtotta szorongatva kezemet tenyerében.

Felsóhajtva a történtektől Lorinra pillantottam mire ő csak részvétet nyilvánító tekintettel ajándékozott meg. Látva,hogy Yurijtól szabadságot úgy sem fogok kapni némán Sinrára próbáltam figyelni kinek tekintete pont rajtunk akadt meg.

- Nos...ha mindenki "kényelmesen" helyet foglalt akkor el is mondhatom amit szerettem volna. Khmm...nos..ahogyan észrevettétek az eső még véletlenül sem készül leállni. Ezért ahogyan ti is jól tudjátok az előadásokat le kellett fújni és most pedig nagy veszteségekben lett részünk. A sátor is megsérült a múlt éjszakai viharnak köszönhetően. Ezért úgy vélem,hogy szavazásra kell engednünk a dolgot.

Ki szavaz arra,hogy elhagyjuk ezt a birodalmat és a következőben vessen horgonyt cirkuszunk?- Sinra kérdésére válaszolva pár másodperces gondolkodás után mindenki kezet nyújtott. Sinra megkönnyebbülten felsóhajtott s fejére helyezve kalapját a szokásos mosolyával nézett körbe. - Akkor ezt most megszavaztuk. Holnap reggel indulunk. Az új úti cél: TŰZ BIRODALOM! Kezdhetitek a pakolászást.

Mikor meghallottam hová készülünk indulni holnap szemeim kikerekedtek s hatalmasat nyelve szorítottam össze fogamat s harapdáltam az alsó ajkamat. Yurij elsőként vette észre reakciómat s felülve megsimogatta a fejemet mint egy bátyus.

- Nem tudom mi történt a múltban de nem hagyom majd,hogy újra megtörténjen és még jobban megtörjön téged...Nem adlak oda senkinek...te...már hozzám tartozol. -Súgta fülembe a fiú egyből felállva helyéről s zsebre vágva kezeit némán távozva társaságunkból.

Lorin is észrevette aggodalmas tekintetemet s úgy döntött utána kérdez tőlem mindennek. Én félretéve fantáziámat elmondtam az igazat. Elmeséltem,hogy az Éj Birodalom királyának egyik katonája vagyok és azt is,hogy nem rég tudtam meg,hogy van két bátyám akik egyike eddig az én királyom volt a másik pedig pont a TB hercege. Mind e mellé persze hozzátéve,hogy ez titok. A lány esküdözött az életével afelől,hogy sírba viszi magával a titkot és nem fecseg. Az után pedig már nem beszéltünk róla többet.

Következő nap hajnalán pedig vándor cirkuszunk el indult az új ulticél felé.

* Elias szemszög *

Kinyitva szemeimet egyből a mellettem alvó Casandra arcát láttam meg magam előtt. Felülve az ágyon az ablak felé fordítottam fejem s beletúrtam hosszú hajamba oldalra lökve azokat. Általában nem szerettem egyből ébredés után elhagyni szobámat de amióta ez a nőstény itt kötött ki az ágyamban minden áldott alkalommal amit felébredek egyből lelépek és amig nem érzem itt az idő aludni nem térek vissza. Néha pedig vendégszobákban alszom csak ne halljam hangját. Kimászva az ágyból öltözködni kezdtem. Már az ingem utolsó gombjai maradtak hátra mikor hátam mögül meghallottam Casandra idegesítő hangját.

- Elias drágám...te meg hová mész ilyen korán?

- Nincs kedvem feküdni..inkább megyek és ellenőrzök pár dolgot.

- Nos...én gyorsan kedvre derítelek hozzá ha szeretnéd.

A lány körül tekerve magát a takaróval kimászott az ágyból s lassú léptekkel felém haladt. Mikor már előttem állt megemelte kezét s megérintve az arcomat a fejem hátsó részére csúsztatta kezét aztán lehajtva fejemet megcsókolt. Én eközben a derekára helyeztem mindkét kezem. Mikor elvált tőlem megragadta a karomat visszaráncigált az ágyba.

Szobámat végül csak dél körül hagytam el.

Míg folyosón ballagtam a kardomra helyeztem kezem s elkezdtem beszélni hozzá.

- Kezdem unni ezt a nőszemélyt...már a hányinger kerülget mikor hozzám ér...lassan egy új babára kellesz szert tennem..olyas valakire aki nem fog rám mászni...tudsz valakit?

- ...

- Szóval nem tudsz....na mindegy....majd keresek én...

Míg trón terem felé haladtam a kardommal beszélgettem. Ez a hülye szokásom mégsem hagyott el.

Mikor megérkeztem oda ahová akartam benyitottam. A következő kép fogadott:

A katonák holtan fekszenek a saját vértócsájukban míg trónomon Larion üldögél véres karddal kezében.

- Lám,lám. Micsoda vendégek. - Mosolyodtam el nem kerülgetve a holttesteket. Ha előttem voltak rájuk taposva mentem rajtuk keresztül.

Larion:

- ..

- Ügyes húzás öcsi! Kivégeztél pár szerencsétlen katonát akit már úgy is cserélni akartam. Megkönnyítetted a dolgomat. Na de minek is köszönhetem ezt a kisebb vérfürdőt pont a trón teremben? Ugye tudod,hogy mind ezt még fel is kellesz takarítani valakinek?

- ..

- Hogy te milyen szótlan vagy ma...- Hirtelen katonák vettek körül s kitekerve mind két karomat térdre kényszerítettek de még a kardomat is elvették. - Nem szép dolog elvenni mások dolgait engedély nélkül..

- Most megkapod a méltó jutalmadat tettedért.

- Még mielőtt levágnád a fejem...lennél oly szíves elmagyarázni mit is csináltam pontosan és mikor? Mert ugye tudod sok vér van már kezemen és rossz cselekedet. A memóriám pedig nem a legjobb. Öregszem tudod e.

- Több száz katonát küldtél a Tűz Birodalom határ melletti faluiba és mészároltál le embereket s gyújtottál fel falvakat.

- \Én ilyen parancsra nem emlékszem...\

- Ezért...az életeddel fizetsz majd..- Larion felállt a trónról s felém indult meg. Megállva előttem a kard élével emelte meg fejem.

- Utolsó kivánság?

- Hehe...egy meleg fürdőnek nem mondanék nemet...

- Idióta...hogy te még ilyenkor is az ártatlant és félelem nélküli embert játszod....szánalmas...

- Nem szép dolog így beszélni a testvéredről öcsi..

- Ch....nem vagy a testvérem. - Larion magasra emelte kardját fejem fölött s készült levágni fejemet. Én csak a szokásos őrült vigyoromat csaltam arcomra s halkan kuncogtam. Ez csak még jobban idegesítette drága öcsikémet. Mikor a kardjának már meg kellett érinteni a nyakamat 2 kard csattanását hallottam meg aztán a katonák amelyek engem fogtak a földre estek.

- Késtek...Ragna...Noel...

- Hogy neked ilyenkor is nagy szád van...

- Inkább figyelj oda ami körülötted folyik....majdnem lefejeztek az előbb...

- Tudtam,hogy ti időben megérkeztek,hogy megmentsetek.

- Ne mosolyogj....idegesít...

- Hogy te milyen unalmas ember vagy Ragna...

Lassan lábra állva elkaptam a kardot melyet Noel dobott felém s megforgatva azt ostoba öcsém felé szegeztem. - Erős és ügyes vagy öcsi...de egyben őrülten hülye is.. - Egy villám gyors mozdulattal húztam végig a kardot Larion mellkasán komoly sebet ejtve rajta. De épp ebben a pillanatban jelent meg a semmiből Leon egy lány társaságában. Mindkettejük fegyvere az én testemben talált menedéket. Míg Leon pengéje a gyomromat szúrta át addig a lányé a vállamat sebezte meg. Zen nyila Larion felé repült de Leon megvédte hercegét elállva a nyíl útját s az Leon lábába landolt. A lány felkiáltott.

- Bátyus!

- Minden rendben van. Ez csak egy karcolás.

Láttam ahogyan Larion térdre ereszkedik. Én a kardommal tartottam magam ne,hogy földre essek míg elő nem kerűlt

Sad és nem segített nekem talpon maradni aztán kimenekülni a trón teremből aztán a kastélyból. Vérveszteségem miatt egy hosszabb távú idő elteltével eszméletemet vesztettem.

* VENDI SZEMSZÖG *

Már esteledett. Kora reggel indultunk el de az út negyedét sem tettük meg ulticélunk eléréséhez. Sinra pedig azt mondta még jó 4-5 napi utazásban lesz részünk. Ezért estére inkább úgy véltük megállunk és pihenünk. Hisz a lovaknak sem könnyű a majdnem tonnás trélert húzni. Megállónkat egy erdő szélen szerveztük aztán tábortüzet raktunk.

Fél álmos állapotban bámultam a tűz lángjait. Furcsa érzés keringett a fejemben. Mintha történt volna valami...valami szörnyű. De mivel a cirkuszban s annak tagjaival minden a legnagyobb rendben volt csak agyalni tudtam azon,hogy mi történhetett. Mi volt az ami nem hagyta nyugodni lelkemet. A valóvilágba Shion mérges hangja hozott vissza.

- Hé Ven! Figyelsz te rám egyáltalán?

- Hmm? Mit mondasz?

- Ezt nem hiszem el...már megint bambulsz...

-...

- Mi a baj? Fáj valamid? Az utóbbi napokban elég sápadt vagy.

- Ne aggódj Lorin. Jól vagyok.

-Akkor?

- Már egy jó ideje csak a tüzet bámulod és hallgatsz. - Szólalt meg Suon is mikor a furcsa viselkedésem már őt is felháborította.

- Csak...rossz előérzetem van...

- Ezt meg,hogy érted? - Pattant fel helyéről Su egy lépéssel felém közelítve.

- Bővebben kérem szépen.

- Nem tudom elmagyarázni...de érzem...valami szörnyű dolog történt. Nem tudom hol,nem tudom kivel,de valami az biztos,hogy történt.

- Biztosan csak fáradt vagy...

- Ez nem a fáradság jele! Érzem! Történt valami!

- Mi ez a hang zavar?

- Ven-től kérdezd...mi sem tudjuk..

- Ki vele picur...mi a baj?

- ÉN MAGAM SEM TUDOM! AKKOR MÉG IS MIT MONDJAK NEKTEK?!

Felállva helyemről elmentem. Hallottam,ahogyan a többiek szólítgattak nevemen de nem reagálva egyenesen az erdőbe mentem és nem sokkal el is tűntem mindenki szeme látta elől. Szemeimben valamiért könnyek álltak. A testem remegett. Egy részt az idegtől más részt pedig a félelemtől ami hirtelen vett körül és nem akart elhagyni hanem egyre erősebben kezdett tombolni bennem. Nem tudtam merre megyek,csak egyenesen haladtam a vak sötétben nem értve a saját reakciómat és hisztériámat. Eddig nem engedtem meg magamnak az e fajta neveletlen viselkedést. Talán minderről a társaság változás tehetett elsősorban.

Többször is földre estem a föld alól kidudorodó fák gyökerei miatt. Mindig lábra álltam. Újra és újra pont mit egy erős emberhez illik. Utolsó esésemnél megsértettem bokámat ezért képtelen voltam tovább menni. Mivel este volt nehéz volt látni bármit is. A szemeim kezdtek elszokni a mindennapos sötétségtől. Ezért egyre több időre volt szükségem,hogy lássak éjszaka mint eddig. Fejemet az ég felé emeltem. A fák koronái eltakarták az eget de a hold fényét még képes voltam látni a leveleken keresztül is. Végül lehunyva szemeimet feküdtem a hideg földön.

Hallottam a közeledő lépteket. Aztán az engem szólító hangot melyet legbelül szívemben pont hallani akartam.

- Vendi!

- Yurij.

- Ne mondj semmit. - Mondta a férfi lágy hangon aztán felkapott karjaiba. Egy fa törzsének nekidőlve ő a földre ült és hagyta,hogy arcomat mellkasába fúrjam és sírjak vagy épp pihenjek.
Látván,hogy állapotom kezd jobbulni és lobbanékonyságom is eltűnt Yurij visszakísért a többiekhez. Én bocsánatot kértem mindenki előtt amire mindenki aggodalmasan de egyben furcsán és megértően néztek rám. Azután többet meg sem szólaltam. Látva,hogy senkire sem reagálok, a megmentőm a trélerhez vitt hisz észrevette nem birok járni. De nem az enyémhez hanem az övéhez. Mikor megérkeztünk én egyből az ágyon kötöttem ki Yurij pedig mellém feküdt és magához ölelt. Én újra mellkasába fúrtam fejem s majdnem bealudtam mikor a fejembe ugrott megnézni a rajtam gúnyolódó arcát. De mikor megemeltem fejem nem kinevetni készülő arckifejezéssel találtam szembe magam hanem egy kedves és szívmelengető mosollyal. Yurij lehajtotta a fejét és megcsókolt szorosan magához ölelve.

Azon az éjszakán..Yurij megkapta a testemet és a szívemet.

___ Folytatás Következik ___