15 Rész. Felkészülve mindenre.

Miközben Lance minél távolabb vitt a kastélytól én gondolataimba merültem. "Mi a fene történik itt? Semmit sem értek...Hercegek..hercegek mindenütt..miért mindig csak körülöttük forog a világ? Kezd idegesíteni az,hogy folyton pont egem avatnak bele a rusnya játékaikba."

Hallottam a hátam mögött zajló dolgokat..halottam a kiáltásokat. De hátra sem pillantottam. Pár perc elteltével már eltűntem a kastély láthatáráról. 

- Ömm...elmagyaráznád nekem ezt a szituációt?
- ..
- Értem én,hogy nincs nyelved de attól még legalább megpróbálhatnál beszédes lenni.
- ...
- Hahó! Kezd elegem lenni a hallgatásból..
- ...
- Miért jöttél értem? M az,hogy Yurij egy herceg? miért ez az egész cirkusz?
- Jobb ha nem idegesíted fel magad...még elveszíted a gyereket.
- ?! 
- Louis herceg mindenről tud. Te már nem menekülsz. 
- Nem te mondod meg mit csináljak! - Rántottam ki a karomat - Nem megyek veled sehová!
- Szóval jobban vágysz vissza ahhoz a szörnyeteghez aki rabságban tartott és arra törekedett,hogy lassan halj meg? rettenetes mazochista hajlamaid lehetnek ha az az élet tetszett neked.
- ...
- felőlem vissza mehetsz..De majd ne sírj két perc elteltével,hogy mégsem akarsz ott maradni. - Indult meg a katona Én pedig szinte gondolkodás nélkül utána eredtem. 
- Megyek veled..
- Bölcs döntés. - Vágta zsebre kezeit a fiatal fú és újra megindult előre gyors és magabiztos léptekkel.

Az erdő széléhez érve észrevettem,hogy két ló legel ott. /Ezek aztán jól felkészültek! / agyaltam miközben a két állat irányába haladtam. Mikor megérkeztünk Lance segített felszállni a ló hátára. Bár képes lettem volna erre egyedül is. Amint mind a ketten ló hátra kerültünk vágtatni kezdtünk az erdőn keresztül. Bár többször is megfordult a fejemben az ötlet,hogy más irányba menjek de végül mindig kivertem ezt az ötletet a fejemből. Mivel nem volt fegyverem, testem le volt gyengülve lelkileg pedig össze voltam törve,túlságosan könnyű áldozat lennék egy barbár számára.
Amint elhagytuk az erdőt egy sztyeppén vágtattunk át..majd egy helyvidéknél rövidítettünk. Az elején halvány fogalmam sem volt arról,hogy hová megyünk..de amikor egy konkrét sziklás helységnél haladtuk át rájöttem..a vér birodalmába vagy is Rax-ba megyünk. Minél közelebb kerültünk a határhoz,annál jobban kezdtem kételkedni abban,hogy jól cselekszem őt követve. De amint elhagytuk a határt már késő volt. Számomra már nem volt vissza út. És mivel Larionnak sem kellek..Elias pedig halott..csak sodródtam együtt a sodrással. 

Raxba érkezve nem csalódtam. Minden komor és élettelen. Valamivel hasonlított az Éj birodalomra de nekem akkor sem volt otthonias. Hogy a palotához odaérjünk, egy mocsaras,erdős területen kellett keresztülmennünk. A lovakat Lance féltette ezért csak magunk tán vonszoltuk őket nem ülve fel rájuk. A kastélyhoz érve nem csodálkoztam el a kinézetén. Kívülről félelmetes,sötét, belülről pedig eszméletlen de mind eközben sugárzott belőle a negatívum. Olyan érzésem volt mintha otthon lennék. A kastély belsejében minden sötét színekben pompázott. Leginkább a fekete,szürke és a vörös színek domináltak. Bár,voltak olyan termek ahol még az arany és barna színek is előfordultak.
Lassan követve az előttem lépkedő Lance-t nézelődtem körbe. 
Felfelé haladva a lépcsőn több érdekes festményen akadt meg a szemem. Embereket ábrázoltak. Arra következtettem,hogy talán a birodalom egykori uralkodóinak portréi lehettek.
De leginkább egy nyílt terem keltette fel érdeklődésemet melyen keresztül áthaladtuk. Látszott rajta,hogy régen nem fedte azt kupola és nyílt terepű átmenő terület volt. Egy térden álló angyal a terem közepében egy ajtó irányába nézett. Az ajtó két oldalánál pedig fordított szárnyak. Kíváncsi voltam vajon mi lehet az ajtó mögött. 

Még egy kis séta után végül egy sokkalta fényesebb kastélyrészleghez értünk és egy hatalmas ajtónál álltunk meg. A vörösre festett falakon szintén sok sok festmény volt arany keretekbe helyezve. Ismét rengeteg tiszt volt a képeken ábrázolva. De kételkedtem,hogy ezek is uralkodók lehettek volna. Hisz ez már túl sok lett volna. S a fele pedig túl fiatal volt. Ezeket csak azzal tudtam volna magyarázni,hogy az uralkodók fiatalon kapták meg a hatalmat és hamar távoztak is az élők soraiból mert voltak olyanok akik szintén a trónt akarták volna. 
Lance bekopogott, az ajtó pedig kinyílott. Végül mind ketten belépkedtünk a terembe melyet védett a hatalmas ajtó. 

A trónon egy önelégült vigyorral az arcán ülő Yurijt láttam meg. Amint pedig ő meglátott bennünket a katonáknak megparancsolta,hogy hagyjanak minket kettesben és senkit se engedjenek be. A katonák szó nélkül engedelmeskedtek. Lance rám vetett egy furcsa pillantást és ő távozott utolsónak. Épp ezért is értettem,nem a mennyországba kerültem. 

- Végre itt vagy kedvesem! - állt fel a trónról még mindig azzal a széles vigyorral az arcán.
- Azt hittem csak egy egyszerű szoknyavadász bohóc vagy..itt pedig tessék..egy újabb herceg rajzolódott le a köreimben. 
- Scarlett..a helyedben vigyáznék a számra..
- Miért? Netán félnem kéne itt valakitől? 
- Most nem tudom eldönteni,hogy ez most a bátorságod vagy az ostobaságod beszél.
- Mind a kettő.
- Ne légy ilyen..megértem,hogy egy kicsit meghibbantál a történtek után..de hát nem ennyire..
- Tévedsz! Teljesen egészséges vagyok. 
- Hazudni pedig még mindig nem tudsz. - Közeledett felém a férfi lassú léptekkel.
- A helyedben nem jönnék közelebb. - Vigyorodtam el szélesen. 
- Már rettegek. - Állt meg velem szemben a másik. 
- Ch..- rántottam elő egy tőrt amit a nyakához is szegeztem. /Jó,hogy elloptam ezt itt..most pont jól jön/ 
- Ajaj..babám..ez itt nem játék..jobb ha ide adod nekem. - Ért hozzá a tőrhöz a kezével Yurij amire én automatikusan megkarcoltam a nyakát mikor a karomat rántottam el. 
- Mondtam,hogy ne gyere közelebb.
- Ne akarj felidegesíteni Scarlett. Azonnal add azt ide.. - mondta morogva a másik, miközben már gyilkos tekintettel nézett az irányomba.
- ...

Moccanni sem érkeztem,hogy már Yurij karjai között voltam tőr pedig a földön. /Hogyan? bár lelassult a reakcióm de hát nem ennyire!/ Teljesen lesokkoltan álltam magam elé bámulva. Ha nem tart meg már rég térdere esek.

- Teljesen tönkretették a testedet..ha így ment volna tovább meghalsz. 
- ... Meg is érdemeltem volna..
- Ezt miből gondolod? 
- Miattam halt meg..
- Kicsoda?
- Az egész országom örök szenvedésre van ítélve miattam..
- Hmm?
- Jobb lett volna még akkor meghalok..
 - Nem értem miről beszélsz..- Yurij megragadta az állama s megemelve a fejemet nézett a szemembe majd folytatta - Van számodra egy ajánlatom.
- Ajánlat? 
- Pontosan. De ne aggódj..szinte semmit sem kellesz megtenned. Lényegében csak annyi,hogy ki kell hordanod a gyereket és megszülni..ennyi az egész. Cserébe pedig visszaszerzem a te országodat..
- Nem visszaszerzed hanem meghódítod és újra rabbá teszed az ott lakó embereket..nem túl nagy különbség.
- De ha te fogsz uralkodni felette..
- Tessék?
- Jól hallottad..ha megteszed azt ami én kérek..én visszaadom neked azt ami a tiéd..egy kis bónusszal.. - Csókolt a nyakamba majd szorosan magához ölelt. - Miénk lesz az egész világ Scarlett.
- Ha eltörlöd a Tűz birodalmat..bármit megteszek..
- Ha csak ennyi kell ahhoz,hogy boldog légy..számold annak a birodalomnak az utolsó napjait.. - Csókolt meg újra majd a karjaiba kapott és kivitt a trón teremből és egy szobába vitt majd az ágyra fektetett.
- Elfelejtetted,hogy gyerekem lesz?
- Még túl kicsi az idő.. nem lesz ebből semmi rossz..  
- ..
- Ne nézz így rám, tudom,hogy erre vágysz amióta csak elmentél. - Keze lassan csúszott le derekamról a combomig ajkai pedig csiklandozták nyakamat. Lassú mozdulatokkal a férfi kezdte megszabadítani testemet a ruháktól. Testem enyhe remegésbe kezdett. Yurij látva rajtam,hogy én kezdeményezni semmit sem fogok felsóhajtva vette le magáról az ingét és folytatta amit elkezdett. 

Ez után a következő reggelig el sem hagytuk a szobát. 

Lassan nyitottam ki szemeimet és észrevettem,hogy már egyedül vagyok az ágyban. Megkönnyebbülten sóhajtottam fel hisz az elején azt hittem álom volt az egész. De amint forgolódni kezdtem a szoba másik végéről Yurij hangját hallottam meg. 

- Hogy érzed magad édesem? kipihented magad? - közeledett hozzám majd mellém feküdt az ágyra.
- Nem igazán..újra a rémálmok zavarták meg a nyugtomat. 
- Hmm...rém álmok? mi kapcsán? 
- Folyton Elias halála áll a szemeim előtt. 
- Felejtsd el azt a nyamvadt királyt. 
- Ő nem nyamvadt. -Ültem fel hirtelen egy kissé mérgesen pillantva rá. 
- Na ne morogj. 
- Hagyj békén. 
- Értem én,hogy terhes vagy és az ideg rendszered tönkrement. De hát nem ennyire. 
- Menj ki..
-Tessék?
- Menj ki..fel akarok öltözni. 
- Már sokszor láttalak ruha nélkül szóval..
- MENJ MÁR KI TE ÁTOK GYERMEK! -mutattam az ajtóra morogva.
- Rendben..csak ne harapd le a fejem. - Kelt fel a férfi és tarkóját vakargatva lépett ki a szobából miután magára vett egy inget az orra alatt motyogva valamit.

Amint pedig egyedül maradtam a szobában felkaptam a ruhát amiben "kiraboltak" és a kezemmel rendbe téve a hajamat kilépkedtem a szobából Yurij után. Az ottani cselédek,szolgák,katonák nagyon néztek..bár meg is tudtam érteni őket..egy ismeretlen lány a hercegük szobájából sétál ki s úgy viselkedik mintha otthon lenne. Én is rossz szemmel néztem volna az ilyeneket. De mivel ebben az esetben én szinte hercegnőként voltam jelen ebben a kastélyban és birodalomban nem kellett attól tartanom,hogy hamarosan meghalok..Még volt úgy hét-nyolc hónapom. Ennyi idő alatt pedig talán sikerül elszöknöm. Bár hová? sehol sem várnak haza. Ha pedig visszatérek a szüleimhez akik valójában nem is a szüleim őket is megölhetik. 
De lényegében..nem igazán érdekel mi fog történni velem. Én már mindenre fel vagyok készülve. 


Folytatás Következik...

14 Rész. Látogatás haza.

_{Már több nap telt el Elias kivégzése..és az én fogságba kerülésem óta. Bár Larion azt sorolta,hogy ez nem fogság..számomra ez egy igazi börtön volt. Hiába kaptam meg mindent amit szerettem volna...vagy azt amit nem is kértem. Szabadságot nem adtak nekem. A szobát melyben kulcsra zárva éldegéltem napjaimat többször s kinyílott..de kimenni onnan már jogomban sem volt. Ha pedig még is,akkor több katona és szolgalány kíséretében tehettem meg ezt. És így napról napra.}

_{Már esteledett amikor újra felébredtem. Az ablakhoz sétáltam és kipillantottam. A nap, melynek fénye legalább valami értelmet adott életemnek lassan enyhült és vörössé festett mindent körbe. Ilyenkor éreztem magamat a világ legösszetörtebb emberének. De nem tudtam miért. Hisz..Elias halott..és többé nem lesz teránia az Éj birodalomban...Erre vágytam..Hisz pont erre a pillanatra vártam oly sok éven át..hogy családom újra békében élhet majd szülőföldjén..de akkor..még is miért fáj ennyire a hiánya? miért remeg a lelkem és a testem mindig amikor ő jut eszembe? miért sírtam mindig mikor eszembe jutott? hány ennyire hozzá szoktam volna a pár év szolgálás alatt? nem tudom.} Több percen belül is a lemenő napban gyönyörködtem.Addig,amíg teljesen nem rejtőzött el a helyek mögött. Ekkor jött fel hozzám,hogy talán soha nem fogok szabadság szárnyával szállni a magasban. Az ágyhoz indultam. De aztán hirtelen és egyben furcsa szúró fájdalmat kezdtem érezni hasamban. Nekitámaszkodtam a szék hátának,hogy ne essek a _{földre. A fájdalom egyre erősebbé vált. Már szinte kiáltottam a fájdalomtól. Szemeimet összehunytam és fogaimmal alsó ajkamra haraptam rá,hogy visszafogjam az ordítást.}Ekkor rohant be a szobába két katona mely minden bizonnyal az ajtómnál őrködött. Segítettek az ágyhoz jutni és lefektettek. Az egyik mellettem maradt és vizet próbált megitatni velem míg a másik orvosért rohant. Pár hosszú és végtelennek tűnő percbe telt míg a másik egy orvos társaságában tért vissza a szobámba. És lassan kezdtem azt hinni,hogy itt a vég hisz ilyen fájdalmakat még nem éreztem eddig. Még akkor sem mikor megsebesítettek.  

A férfi valami folyadékot öntött a vízbe és szinte kényszerből de lenyelette velem. Ekkor kezdtem érezni,hogy testem nehézzé válik..még két-három perc elteltével pedig akaratlanul is elaludtam. Furcsa álmom volt. Egy fiatal talán tizennyolc - húsz évesnek tűnő fiú megkoronázásán vettem részt. Bal oldalt álltam. Azon az oldalon ahol általában a király rokonsága szokott elhelyezkedni. Jobb oldalt..velem szemben pedig számomra ismeretlen emberek. A fiúcska köszöntő beszédet mondott,aztán fejére húzták a ragyogó koronát miután az a háta mögötti trónhoz lépett és beleült. Megismertem a trónt. Az Éj birodalom tulajdona volt. Ekkor eszméltem rá,hogy az álmomban egy új uralkodót láttam. Az új király az irányomba fordította fejét aztán elmosolyodva felém nyújtotta kezét. Egyetlen egy szót ejtettek ki ajkai. De akkor még nem értettem mekkora értéknek számított és számítani fog a jövőmben az az egyetlen egy szó. Válaszul szintén felé nyújtotta kezemet. Bár álom volt..de éreztem érintésének melegét. Olyan valós volt...és ismerős..
S ekkor felébredtem. Körbenéztem a szobában és kicsit nehézkesen felültem. Rajtam kívül csak Larion volt idebenn. Ő az ablak mellett állt és kifelé nézett. Keze háta mögött volt összekulcsolva. Mikor meghallotta a mocorgást az ágyban sápadt de egyben mérges tekintettel pillantott rám csak félig fordulva be. 

_{-Hogy tehetted ezt? - szakította félbe a csendet mérges hangja.}

_{- Hmm? - bámultam rá értetlenül..hisz most tényleg halvány fogalmam sem volt arról,hogy mit is akar most mondani ezzel.}

- Ne játszd a bambát Scarlett! - A herceg mérgesen lépkedett felém majd pedig csuklón rántva engem minden erejéből kiráncigált az ágyból. Ettől én a földre estem elég erősen beütve magamat. Arcom a padlóval találkozott. Kezeimmel megemelve magamat próbáltam felülni. Hajam eltakarta értelmetlenségtől elsápadt arcomat.

_{- Mit csinálsz? megőrültél?} 

_{- Én vigyáztam rád..még megérinteni sem mertelek..}

_{- ....}

_{- Azt hittem nem vagy olyan mint a többiek..de úgy látszik nagyot tévedtem..}

_{- Nem értelek! Mi rosszat tettem?} 

_{- Még is hány férfivel feküdtél le amíg ki tudja merre jártál?}

_{- T...tessék? - emelkedtem fel végül a földről és akkora szemekkel néztem rá mint eddig soha.} 

_{- Jól hallottad! Hány boldog szerencsés volt már életedben?}

_{- ... - Nem bírtam tovább elviselni számomra goromba szavait. Kezet akartam emelni rá de még mielőtt tenyerem arcát érintette volna ő elkapta azt és kicsavarta.}

_{- És az egyiktől még gyereket is vársz..}

_{- Hogy..mi? - Érthetetlenségem az egekbe szökött.}

_{- Jaaaaa..hogy nem tudtad..szegény picikém..hát igen..annyiszor félreléptél életedben,hogy hamarosan anyuka leszel..- Ez után Larion a földhöz nyomott és magamra hagyott. Én pedig a földön maradva sokkos állapotban bámultam magam elé.}

_{/De hisz..eddig csak..Yurijjal volt kapcsolatom..jaj ne..ez..nem lehet igaz!!/ -szemeimben könnyek álltak. Nem tudtam mi tévő legyek. Nem akartam,hogy ez így történjen. Megijedtem. Testem remegni kezdett. Akaratlanul is segítségért kezdtem könyörögni.}

_{*****************Vége Scarlett szemszögének *****************}

_{***************** Yurij szemszög *****************}

_{Amint a készületek befejeződtek vacilálás nélkül hagytam el a nyamvadt cirkuszt együtt az ikrekkel. Elsősorban a saját birodalmamba terveztem visszatérni,hogy meglátogassam drága rokonságomat.} 

_{A távolság melyet meg kellett tennem óriási volt. Hisz az én otthonom az óceánon is túl volt. Több napig való gyalogolás és lóháton utazás, aztán három napon át hajón folytattam utamat. Végül egy kikötőben kötöttem ki mely nem volt messze a szülőföldem határaitól. Onnan szintén lóháton folytattam utamat. Még egy napomba került és lábam már földjeimet taposta. A határoknál jól ismertek ezért tagadni nevemet és titulusomat már nem tudtam. Bár nem is nagyon akartam.} 

_{A vér birodalom szívébe érkezve egyből a kastély felé vettem az irányt. Lance és Leigh még jóval előttem érkeztek meg,hogy tisztítsák nekem a terepet s összeszedjék a hozzám hű embereket a közelben.Végül sokkal többen gyűltek össze a kastély előtt mint én azt hittem. Hisz nem a legjobb uralkodóként mutatkoztam meg míg itthon voltam.}

_{A kastély kapujánál álltam. Végignéztem a sokaságon mely követett. Majdnem kitört belőlem a nevetés. Őrülteknek hittem az embereket. Elvégre bátyám mely most uralkodott a legnormálisabb volt közülünk.  megállítva az engem követő emberek sokaságát egyedül mentem tovább. Már az épületben lépkedve láttam,hogy a szolgák hatalmas szemekkel bámultak rám. Mintha szellemet láttak volna. Úgy tűnt,mintha senki sem várt a fiatalabbik herceg visszatérésére. Hát igen. Ki is várhatott volna egy hivatalosan is halott trón örökösre? Elvégre több mint egy évvel ezelőtt próbáltak eltenni láb alól. És majdnem sikerült is nekik. Ha Lance és Leigh nincsenek mellettem és nem húznak el a csatatérről ahol a végzet kellett fogadjon.} 

_{A trón terembe indultam,hisz mindenki így is úgy is végül oda fog sietni miután meghallotta visszatértem. A legidősebbik pedig alapból biztosan ott ücsörög már reggel óta és rám vár. Főleg abban voltam biztos már szóltak is neki,hogy láttak. Elvégre a határtól a birodalom közepéig eljutni lóháton körülbelül másfél nap. Én pedig nem is siettem és egy két éjszakán át még meg is álltam szállásokon,hogy húzzam az agyát.}

_{A hatalmas trón terem előtti ajtó előtt álltam meg. Az ott álló katonák szeme kikerekedett. A kastélyban lakók úgy tűnik még nem hallottak a visszatérésemről. De annál is jobb. Kevesebb a halálomat kívánó idióta. Eltessékeltem a bámulókat. Vártam míg egyedül maradok, aztán lábammal háromszor belerúgtam az ajtóba de nem mentem be. Ezt még kétszer ismételtem meg. Ez után végül szétnyitva magam előtt az ajtót pedig csak elbizonyosodtam sejtéseimben. Tényleg odabent volt. Mikor meglátta arcomat egyből elkomorodott.} 

_{- Pedig már azt hittem végre meghaltál..}

_{- Sajnálom,hogy csalódnod kellett bennem kedves bátyám..nem sikerült. De neked viszont elég jól bejött az élet. Hallottam,hogy feleségül vetted azt a nőt.}

_{- Az én családalapításomhoz neked semmi közöd sincs vakarék.}

_{- Jaj drágám..hisz a testvéred. Ne beszélj vele ennyire gorombán. - jelent meg a bátyám háta mögül egy szőke hajú nő.}

_{- Szóval ő az a szerencsétlen kinek életét teszed majd tönkre...- sóhajtottam fel majd folytattam - Részvétem kisasszony. Egy igazi ördöggel kötötte össze életét.}

_{- Louis! ez már több a soknál! - Emelte meg hangját a trónon ülő testvér de elcsendesült mikor felesége vállára helyezte kezét.}

<sub>- Hazajött a kóbor öcsi?  - Csendült fel egy női hang a hátam mögül.
- Luka..Drága nővérem..te hiányoztál nekem a világon a legjobban! - Fordultam meg széttárva kezeimet. Arcomon egy mosoly ült mely oly annyira igazi volt mint a nap jelenléte éjjel.</sub> 

_{- Te is nekem öcsikém. - Mosolygott ő is bár tekintettel ha ölni lehetne én már halott lennék.} 

_{- Jut eszembe..a törpék és az ördög hol vannak? Hisz ha jól számolom,csak ők hiányoznak a családi találkáról.} 

_{- A "törpék" alszanak. Az "ördög" pedig épp edz..de már utána küldünk egy ember szóval hamarosan itt..}

<sub>- Louis te kóbor bátyó!
- Kriss...Te ördög gyermeke..</sub>

_{- Az hát! - ugrott a nyakamba a nálam jóval fiatalabb kölyök. - Nem szóltál arról,hogy visszajössz.} 

_{- Meglepetés akart lenni.} 

_{- Ami be is vált. De ahogy értem nem csak egyszerű látogatóba jöttél.} 

_{- Eltaláltad. A trónomért jöttem.}

_{- ....}

_{- ....}

_{- Ez erős bejelentés.}

_{- Erős is vagyok. De tudjátok kedves testvéreim,néha van olyan fordulat pillanat az életben,amikor vagy nyerünk vagy veszítünk. Az én életemben megjött az a pillanat amikor a fortuna az én oldalamra állt tőletek pedig elfordult. Szóval.. - mutattam az ajtóra mind két kezemmel kissé előrébb hajolva.} 

_{- Te kis..}

_{- Drága testvérkéim..alig két percetek van,hogy elmenjetek. Csak Kriss és a törpék maradhatnak itt.}

_{- Azt hiszed rád hagyjuk a kicsiket?}

_{- Luka...azt hiszed veled nagyobb biztonságban lesznek a mostani helyzetedben?} 

_{- Akkor is jobb mint egy őrülttel hagyni őket!}

_{- Engem szeretnek..veled ellentétben. - nevettem fel aztán összecsaptam tenyeremet. -} Na de..inkább ahelyett,hogy itt csacsogsz..mentenéd a bőrödet. 

_{- Ezt még visszakapod Louis!} 

_{- Már alig várom nővérkém!} 

_{Mind a 3 testvér távozott. Még a kis ördög is hisz Luka maga után ráncigálta akármennyire is nem akart velük menni. Bár alap tervemben az állt,hogy meg ölöm a két idősebbiket.. végül Horent megsajnáltam hisz láttam felesége várandós. Luka pedig már csak mellékes szerencsétlenség melyet Kriss szeme előtt nem akartam csak megölni. De ő lesz az első akit családomból kivégzek. Hisz jól emlékszem mit tett Miriemmel. A trónra ültem és megtámasztva kezemmel a fejemet bámultam az ajtóra és vártam amíg valaki bejön rajta.} 

Bár időbe telt..de Lance megjelent előttem egy érdekes hírrel. 

_{- Hozzátok el őt ide..és lehetőleg ne essen komoly baja..legalább is amíg meg nem tudom,hogy igaz e az amit mondasz..}

_{- Igen is..}

_{- Lance..két hetet adok neked a feladat elvégzésére..ha késel..}

_{- Értettem.} 

_{A katona végig sem hallgatva mondandómat hisz már tudta mivel fejeztem volna be azt. Mindenbe beleegyezve távozott és újra a csend uralkodott el a teremben. Én pedig elgondolkodtam mi lesz ha tényleg igaz az amit megtudtam.} 

_{*****************Vége Yurij szemszögének *****************}

_{***************** Scarlett szemszög *****************}

_{Újabb nap telt el amióta megtudtam várandós vagyok. Egy cseléden kívül aki a reggelimet,az ebédemet és a vacsorámat hozta el nekem senki nem jött be. Mintha a föld nyelte volna el az embereket. Őrök beszélgetését sem hallottam az ajtó mögül. Az ablakok,ajtók kulcsokra voltak zárva. Minden amit hallottam ez az ajtó zárának kattogása,vagy léptek melyek elhaladtak a szobám ajtajánál. Még a madarak csipirppelését sem tudtam hallani. Bár ez számomra nem volt valami új. Hisz nem először zárnak már kulcsra mint egy kutyát.}

_{A szobában sötét volt volt a függönyöket bezúztam. Nem akartam,hogy szégyenemet lássa a nap. Csak egyetlen egy gyertya égett a szobában az ágy melletti asztalkán. Én pedig a szoba legsötétebb sarkában kuporodtam össze már azt is elfelejtve ki vagyok. Borzasztó fájdalmakat éreztem a hasamban..de erre nem reagált senki. Bár...még annak is örültem,hogy legalább élelmet kapok. Néha már kezdtem azt hinni,hogy Larion egyszerűen meggyűlölt ezért annyira,hogy a halálomat várta. De saját kézzel még is képtelen volt véget vetni életemnek mert ő mégsem egy kegyetlen gyilkos.} 

    _{Fáradt voltam és aludni akartam. Már majdnem sikerült is,amikor az ajtó másik oldalán furcsa hangok/zajok kezdték piszkálni füleimet. Mintha futkározott volna valaki odakinn. Furcsálltam bár de nem adtam ennek nagy jelentőséget.  Aztán jött a zárba helyezett kulcs..és a lassan kinyíló ajtó zaja. Még jobban összekuporodtam annak reményében,hogy bárki is legyen az nem fog észrevenni és elmegy. Nem akartam,hogy piszkáljanak. De nem..az árnyék mintha érezte volna hol vagyok és azért is felém közeledett. Remegésbe kezdett a testem. Most érzékenyebb voltam mint bármikor.} 

_{- Jobb lesz ha nem próbálsz elmenekülni és nyugodtan velem jössz Scarlett. - szólalt meg az árnyék tulajdonosa. A hangot egyből felismertem és felkaptam rá a szememet.} 

_{- Te..}

_{- Ne beszélj..gyere. Nincs sok időnk. - Megragadva a karomat a feketébe öltözött férfi maga után ráncigált ki a szobából. Több folyosón áthaladva kétszer vettek minket észre. A férfi megölte az útban állókat. Egyszer majdnem észre is vettek a főbejáratnál. De időben sikerült elrejtőznünk egy oszlopnál és szerencsére nem vettek észre bennünket. Végül pedig a kastélyból is kivezetett engem. Nem messze a kastélytól egy árnyékosabb helyen egy ember várt minket két lovat fogva. A fekete ruhás felszállt az egyikre aztán felém nyújtotta kezét,hogy én is felüljek. Bár nagyon nem akartam, de még is jobb ötletnek tűnt mint itt maradni.} 

_{- Kid.. te..}

_{- Ne dumálj..és egyébként is Lance a nevem!} 

_{- Lance? mióta?} 

_{- Egyébként ki is az a Louise?}

_{- Talán egy név hallatán eszedbe fog jutni..Yurij...}

 

_{Folytatás következik....}