7 Rész. Csatlakozás.

5 hónappal később

Utazásom során már meg érkeztem látogatni a Rax és a Karrder birodalmakat. Új barátokra és külsőre tettem szert. Hajam már nem fekete volt hanem mikor milyen. Egyszer fehér,egyszer barna, néha pedig vörös is színpadra ugrott a többi színnel együtt.
Jelen pillanatban a Sinra birodalom felé vettem az irányt. Az út hosszú és fárasztó volt hisz minden általam meglátogatott törpe birodalom között több ezer kilométer volt és általában a távolságot gyalog tettem meg vagy néha szekereken utaztam hisz jó emberek látván,hogy gyalogolok felajánlották segítségüket hisz úgy is arra tartanak.  Még szerencse,hogy erős akaratom volt és minden áron el akartam jutni oda. A legendák szerint aki belépett a Sinra birodalom kapuján soha többé nem volt olyan mint régen. Viselkedése változott, szokásai, külseje...idővel mintha egy teljesen más ember született volna meg ott. Vonzó volt számomra ez a hír így mikor megtudtam nincs is tőlem olyan messze elhatároztam azt a helyet is meglátogatom. 
Éj közepén már közeledni kezdtem Sinra birodalmának határaihoz ezért lassan kezdtem felkészülni lelkileg arra amit még nem láthattak szemeim.
Reggelre pedig meg is érkeztem a célponthoz. Sinra birodalom hatalmas falánál álltam. A fal minimum 50 méter magas lehetett és ki tudja hány kilométer széles. Nyelve egyet a kapu felé vettem az irányt. Ott több őr is állt figyelmesen végignézve rajtam mikor közeledni kezdtem. Megállitva engem egészen két métertől a bejárat előtt kikérdezgettek. Honnan jöttem,mi célból,meddig van tervem a birodalmon belül tartózkodni. Miután mindenre választ adtam végül összenézve beengedtek. Szemeim kikerekedtek. Minden....minden ember ragyogott a boldogságtól. Az utcákon szólt a vidám muzsika a gyerekek pedig futkároztak. Az ifjú legények és fiatal lánykák pedig táncoltak a főtéren. Szívlelengetőm látvány volt ez. Az Éj birodalomban ilyet sohasem láttam. Egyetlen egy szomorú arc sem volt a közelemben. Miközben jártam az utcákat egy pillanatra megálltam. És pont abban a pillanatban valami megérintette a lábamat. Automatikusan lenéztem. Egy labda volt az. Pár másodperc múlva pedig egy kislány futott hozzám. Én felvéve a labdát mosolyogva felé nyújtottam azt. A kislány szintén mosolyogni kezdett aztán átvette a labdát és boldogan elszaladt egy nőhöz aki valószínűleg a anyukája lehetett. Körülöttem elég nagy zaj keletkezett az elején. Minden gyerek kíváncsi volt rám aztán mindenki hirtelen a fő tér felé sietett mikor egy furcsa férfi hang szólalt meg abból az irányból hívogatva a sokaságot. Természetesen én is oda mentem,hogy megtudjam mi történik. Egy vándor cirkusz érkezett a birodalomba és vándorlását a fővárosban kezdte. Mindenféle akrobatikus műsorokat adtak elő. Én szinte leges legelöl álltam de azért egy kissé oldalt magam elé engedve a ragyogó szemű gyerekeket akik nagyon élvezték a történteket. Épp egy kés zsonglőr lépett fel amikor valami félre sikerült és az egyik kés egyszerűen felém landolt. Én reflexből elkaptam azt és úgy dobtam vissza a kést a zsonglőrnek,hogy a nézők 90% -a azt hitte ez be volt tervezve hisz profi szinten volt minden véghez véve. Láttam ahogyan a zsonglőrködő fiatal ember bólintott hála jeléül. Szemeiben látszott az aggodalom és megkönnyebbülés érzéseinek keveredése. Én ugyan ezt tettem és csak néztem az előadást amíg véget nem ért.
Műsor véget érése után az emberek pénzzel dobálták meg a fellépőket aztán egy taps viharral köszönetet mondtak az előadásért aztán lassan távoztak. Én is az emberek példáját követtem és elindultam tovább felfedezni az idegen földeket. Ekkor valaki megragadta a karomat és hátra rántott. 

- Megmentette a kis előadásunkat kisasszony. Hálásan köszönöm. Na és persze bocsánattal tartozom a hibánkért. Ön életét akaratlanul is kockára tettük. - a férfi közepesen meghajolt előttem aztán kiegyenesedve folytatta mondanivalóját. - Ahogyan sikerült észrevettem elég jók a reflexei. Nem szeretne csatlakozni kicsi szerény családunkhoz? Szívesen látnánk önt köreinkben.
- Igazán nem kéne hálásnak lennie hisz csak a saját életemet mentettem. De azért adnék egy tanácsot... ha már egyszer késekkel zsonglőrködnek akkor vagy profikra bízzák az ügyet vagy fa késeket használjanak. Sokkal biztonságosabbak. Na és persze nem hinném,hogy sok hasznotok lenne belőlem. Hisz én csak egy vándor vagyok aki az ismeretlen földeket járja.
- Épp ezért is kérem,hogy csatlakozz. Mi is ugyan ezzel a céllal élünk a földön. Vándorlunk,hogy egy nap helyes útra találjunk.
- ... - Kissé furcsának találtam az alakot. Mintha minden áron be akart ráncigálni oda ahonnét nincs vissza út. Nem túlzottan volt kedvem szavainak hinni. De végül felkészülve lélekben mindenre bólintottam. 
- Na gyere! - A férfi felém nyújtotta kezét és amikor rá helyeztem a tenyeremet gyengéden átszorítva azt elindúlt a többiek felé.
- Jut eszembe...A nevem Sinra....én lennék a cirkusz vezetője. - Mutatkozott be az idegen széles mosollyal arcán. 
- Sinra? Pont mint ennek a birodalomnak a neve. Nem igazi névvel vándorolsz? 
- Pontosan! Még születésemkor kaptam ezt a nevet hisz ez a birodalom pont olyan szabad és életvidám mint én! 
- Értem.. - A köpenyemet megigazítva magamon végigmértem az engem kísérőt. Lassan közeledtünk a többiekhez. Amikor mindenki meglátott engem egy kissé el volt csodálkozva de szinte másodpercek alatt már mindenki mosolygott és közeledett felém és végigméregetett tekintetével. Sinra hangosan tapsolni kezdett,hogy mindenki ne csak rám bámuljon hanem rá is vessenek egy pillantást. 

- Ő itt... - akadt el a szava hisz az én nevemet én nem mondtam meg. 
- Scarlett. - Szólaltam meg,hogy kimentsem a vezetőt. 
- Ó igen! Nos. Ő itt Scarlett! És a mai naptól kezdve velünk fog világot látni! Ne egyétek meg bármennyire is édesnek tűnik! - Viccelődött Sinra vállamra helyezve kezét és biztatóan felém mosolyogva. 
- Én Lorin vagyok. Kötél táncos..örvendek. - Szólalt meg elsőnek a tömegből egy szőke hajú lány. Az előadás során nem táncolt köteleken. Fura,hogy kötéltáncosnak nevezte magát. 
- Mi pedig a légi akrobaták lennénk. Én Shion , ők pedig a testvéreim Su és Suon lennének. - Ugort a két fiú vállára egy lányka és nevetgélve mind hármukat bemutatta. 
- Örülök a találkozásunknak. - Szólalt meg az egyik fiú a kettőből aztán a másik vállát megütve próbálta szóra bírni ami nem sikerült neki. 

- Az a fekete hajú srác ott oldalt pedig Yurij. És igen...annak a hibbant agyúnak a hibájából repült feléd egy kés mely majdnem levágta a fejedet. - folytatta Shion rámutatva a kés zsonglőrre.
- Na te meg csak hallgass! Te toltál meg! - Mormogta a fekete hajú és előkapva egy széket nekem háttal helyezte de közben ő maga úgy ült rá,hogy a szék hátának rá tudjon könyökölni. Egyik kezével beletúrt hajába és figyelmesen végignézett rajtam. 
- Én is szeretlek Yuriiij! - Tárta szét kezeit a lányka leugorva fivérei válláról.
- Fojtassátok a bemutatkozást kérlek. - Szólt közbe Sinra látván,hogy ha ez folytatódik éjfélig sem végeznek. 
- Azok ott a cirkuszi bohócok Sid és Kid. Jelen pillanatban már nincsenek bohóc jelmezekbe öltözve de még lesz szerencséd látni őket fellépni jelmezben.  Ők ketten igazi profik. Bár csoda,hogy totál komolyak annak ellenére,hogy milyen feladat van rájuk bízva. - Folytatta Shion mások bemutatását. 
- Én Kaito lennék.  Sinra öccse és egyben jobb keze, örvendek a találkozásunknak. - miközben ezt mondta rám kacsintott.
- Én pedig Lora vagyok. Illuzionista. - Lépett mellém egy kissé idősebbnek tűnő férfi és kézfejen csókolt. Egyből megláttam Yurij furcsa tekintetét miközben mind ez történt. 
- Mi együtt a LIBRIA cirkusz lennénk! És mától....te is a családunk tagja lettél! - Jelentette ki a vezető ismét vállamra helyezte kezét. 
- Örvendek a találkozásunknak és köszönöm a befogadást. - Próbáltam mosolyogni bár túlzottan nem bíztam meg senkiben ezért csak egy zavarodott félmosoly sikeredett. 
- Mit szólnál ha adnánk neked egy artista nevet? - Ajánlotta fel a kalapos vezető elém állva. 
- Artista név? - pillantottam rá megemelve szemöldökömet az elcsodálkozástól. 
- Hisz ha már egyszer új életet szeretnél kezdeni velünk,egy új névre is szükséged lesz nem gondolod? 
- Hmmm..ha ez tényleg szükséges akkor legyen.. - Vontam vállat nem vitatkozva. 
- Mit szólnál a Vendi-hez?
- Nekem tetszik.
- Szóval Vendi...már csak a ruhádat kell kicserélni és teljesen új emberré válsz majd!
- Új ruha? Ez miért nem jó?
- Ha úgy akarsz kinézni mint maga a halál akkor maradhat ez is. De ne csodálkozz ha a gyerekek elriadnak tőled. - Mondta határozottan az arany hajú lány.
- Shion,Lorin....az átalakítást rátok bírom lányok. 
- Nem okozunk csalódást.
- Igazi szépséget faragunk belőled!

A lányok megragadták kezeimet és elráncigáltak egy trélerbe ahol a jelmezeik voltak. Több mint egy óráig válogattak nekem ruhát és a hajammal babráltak.

De a lányok világosan megmondták,hogy fellépéseimkor teljesen más ruhákban kellesz emberek elé mennem és ez csak az átlagos/mindennapos ruházatom. Amint kész voltam Shion és Lorin visszakísértek a többiekhez. A pasiknak leesett az álluk amikor megláttak aztán pedig ami után magukhoz tértek meg is tapsoltak s köszöntöttek a kicsiny családunkban. Később Sinra elmondta,hogy még ma este a birodalom következő városába megyünk ezért mindenki elkezdett pakolni. Természetesen én is segítettem és amint beesteledett a vándor cirkusz elindult következő állomása felé.
Én az ég felé szegeztem tekintetem.

- Kezdődik az új élet az új családommal..

Folytatás következik.....

6 Rész. Magyarázatok.

- Ugye ez csak egy vicc? - vontam fel szemöldökömet visszafogva magam a nevetéstől. 
-...
- Scar....
- A jó ég szerelmére,mondjátok,hogy ez csak egy hülye vicc!!!! - akadtam ki végül kínosan nevetve. Akkora butaságot mondtak,hogy az idegrendszerem nem bírta. 
- Úgy nézek én ki mint aki viccelne? - Pillantott rám Elias halál komoly arckifejezéssel és karba téve kezeit felsóhajtott. 
- Hagyd....túl váratlanul érte a dolog. -Szólt közbe nyugodt hangon Larion. 
- Hogyan?
- Hmm?
- Még is....hogy lehetséges ez? Mind kettőtöknek volt családja.Nekem is van sajátom.Akkor még is hogyan?!!! még a birodalmak is teljesen másak. 
- Egyszerű a magyarázat. Én nem vér szerinti gyermek voltam a családban. Az "anyám" nem tudott gyereket szülni ezért az " apám " nem tudva mit tegyen elküldte anyámat a kastélyból szülő földjére meghatározatlan időre. A királynő megtudta,hogy a Tűz Birodalomban született egy gyermek amely hófehér hajjal és arany szemmel rendelkező külsővel született. ezért visszatérve a királyhoz elmondta neki,hogy végül is sikerült és ő gyermeket vár...de még hozzá tette,hogy nem akar a kastélyban élni amíg a gyermek meg nem születik és elment. A király nem tehetett semmit és jóváhagyta felesége kérését...de hozzá tette,hogy meg fogja őt látogatni időnként.Valójában pedig az " anyám " dadának álcázva magát a Tűz Birodalomba ment és elrabolt engem mikor megjött az idő. Nagy szerencséjére túlságosan is hasonlított a szomszéd birodalom királynője külsejére ezért amikor a király meglátott engem könnyen elhitte,hogy én tényleg Beatrice fia vagyok és elfogadott az Éj Birodalom hercegeként.
- És mivel Beatrice nagyon óvatosan viselkedett senki sem buktatta le időben és épségben sikerült elmenekülnie együtt Eliassal.
- Na és én?
- Te már jóval a történtek után születtél ezért veled már sokkal elővigyázatosabbak voltak. De mégsem eléggé. Amikor a te negyedik születésnapodat ünnepeltük egy hírnök érkezett mondván,hogy az ellenség száz ezres serege közeleg. A nagy zűrzavarban nem tudtam odafigyelni rád. Röviden....nagy részt az én hibámból történt az,hogy téged is elvittek.
- …
- Tudom....nem könnyű mind ezt elhinni...de ezt muszáj volt tudnod...elvégre...hercegnő vagy...
- Ha.....haha.....hahahahaha.....testvérek? Ha ez igaz és nem vicceltek....akkor még is miféle testvérek vagytok ti? Te elküldtél engem kémkedni a Tűz Birodalomba tudván,hogy ha lebukok megölnek,te pedig semleges arccal nézted végig ahogyan engem félholtra vertek....és még te is jó párszor felpofoztál....hát miféle testvéri szeretet ez hmm?!!??!! - Teljesen kiakadva eltoltam magamtól a két férfit amilyen erősen csak tudtam. 
- Az igazi ok,hogy elküldtelek a Tűz Birodalomba nem más volt mint bemutatkozás. Csak azt akartam,hogy Larion is találkozzon veled.
- Na persze.....de ha tényleg " ez az igazság" amit oly annyira kétlek....akkor miért hagytátok,hogy fél holt állapotba kerüljek?!
- Ezt én nagyon is sajnálom,én balhéztam. De máshogy nem tudtam volna hogyan vigyelek ki a kastélyból....
- Aha.....tudod kinek mesélj esti mesét! Már nem vagyok kislány.
- Makacsabb vagy mint gondoltam.
- Én mondtam neked,hogy nagyon makacs. Te hibád,hogy alábecsülted a húgicánkat.
- Nehéz lesz bebizonyítanunk neked az igazat Scarlett......de megtesszük...
- Az egyik bizonyítékot pedig most be is mutatnám ha nem bánjátok. Megkérnélek benneteket,hogy tekerjétek fel ujjasotokat a bal kezeteken. Ott van egy anyajegy amely mind a hármunknak meg van. Második bizonyíték pedig....a tetoválás. Nekem a nyakamon van.....Scarlettnek a bal vállán. Larionnak pedig a mellkasán kell,hogy legyen.

Larion levette a felső ruháit és a tetoválás tényleg ott volt a mellkasán. Elias megmutatta a saját tetoválását is amely a nyakán volt. Aztán lehúzva a vállamról a ruhát megbizonyosodtak arról,hogy a tetoválás szintén a helyén van....habár látszott,hogy valaki nagyon el akarta tüntetni azt onnan. Maga a tetoválás még véletlenül sem hasonlított semmire. De ahogyan a fiúk elmesélték....minden gyermeknek aki a Tűz Birodalom királyi családjában született rendelkezett ilyen tetoválással. Az Elias tetoválása szinte le volt égetve nyakáról de még rá lehet jönni,hogy nem hamisított. Csodáltam,hogy az Éj Birodalom régi királya,hogy nem vette észre azt a tetoválást és nem kezdett gyanakodni vagy nyomozni utána.
   Larion és Elias még egy jó ideig meséltek nekem mindenről amiről ők ezen idő alatt információt tudtak szerezni és válaszoltak pár kérdésemre. Például arra Elias miért nem szólt,hogy valami okon fogva hadat indított a Tűz birodalomra.  Erre annyit mondott "ellenőriztem a birodalom készenlétét a harcra és megvizsgáltam erejüket" aztán hozzátette,hogy ha előre látta volna azt,hogy a király megtudja kilétemet semmi oknál fogva nem cselekedne ennyire meggondolatlanul. Amikor pedig én mondtam el,hogy lebuktattak csak is Larionnak köszönhetően Elias annyira mérges lett,hogy kezdtem azt hinni ott helyben megöli "testvérét". 
Végül mikor sikerült a fehér hajú fiatal férfit lenyugtatnom és ő nem használt már trágár szavakat beszédében és nem akart mindenkit megfojtani kissé nyugodtam lélekkel feküdtem vissza az ágyba tovább hallgatva a mesének tűnő beszédüket. Azon gondolkodtam,hogyan lehetünk testvérek ha külsőnk ennyire különböző. Aztán Larion azt mesélte az én anyám a király második felesége volt. Elias és Larion az első anyától születtek. Elias édesanyja külsejét örökölte még Larion az édesapjáét. Én is anyukám génjeit vettem át és tiszta anya voltam. Legalább is a fiúk szerint. Ez után egyből felmerült bennem az a kérdés őt akkor miért nem láttam sehol amióta a kastélyban voltam? Kiderült,hogy ő a szülésembe halt bele vérveszteség miatt és a nő volt a hibás aki a szülést vezette le. 
Mind ezen információ bár összezavart de a kirakó részeit a fejemben lassan helyre tette. Gondolatokkal teli fejjel tértem nyugovóra azon az éjszakán. 
Következő reggel elég korán sikerült ébrednem. Bár a szerzett sebek még fájtak de már mozgás képes volt a testem. Lustaságom melyet most megengedtem magamnak azt súgta nekem feküdj még és élvezd az életet és így is tettem. Egészen addig feküdtem az ágyban amig egy ajtókopogás ki nem kergetett az álomvilágból. Az ajtó kinyilott és egy résen keresztül egy cselédlányka kukkantott be. 

- Bocsánat a zavarásért kisasszony. Larion herceg küldött,hogy kérdezzem meg önt a szobájában szeretne e reggelizni vagy inkább az étkezőbe van kedve lejönni.
- Ömm.. lemegyek. Kik lesznek jelen? - Kérdezgettem a lányt aki belépkedve a szekrényből elővett nekem egy kékes színű térdig érő ruhát. 

- Elias és Larion úrfik már odalenn várakoznak önre. Hárman lesznek. 
- Csak hárman? ebben a házban más nincs is?
- Önöken és a szolgákon kívül senki sincs a házban.
- Hmph...ez így unalmas. - sóhajtottam fel aztán a lányra pillantottam. - Hogy hívnak? 
- Olívia vagyok asszonyom. 
- Nos Olívia..szögezzük le,hogy először is nem magázol hanem tegezel engem, másodszor  nem kisasszony meg asszonyom hanem Scarlett. 
- Bocsásson meg asszonyom de nem engedhetem meg magamnak,hogy önt tegezzem és néven szólítsam. 
- Ez a parancsom. Ellenvetés nincs. - bólintottam a lány felé ezzel befejezve a beszélgetést és felöltözve a tükörhöz lépkedtem és végignézve magamon egy széken foglaltam helyet míg Olívia a hajamat hozta rendbe. Amint teljesen kész lettem elhagytam a szobát. A cseléd lány személyesen kísért le az ebédlőig ne,hogy eltévedjek. 

Először egy hosszú folyosón kellett keresztül mennünk amit egy hatalmas lefelé vezető lépcső követett. Olívia kezemet megfogva segített lemenni. Nagyon lassan haladt és óvatosan. Nem akarta,hogy véletlenül is félre lépjek és még jobban megsérüljek. 
A lépcső után egy vendéglőn keresztül haladtunk át. Nagyon tetszett benne az,hogy nem felesleges butrokkal túlzsúfolt terem volt. Legfőképp pedig a kémény nyerte el a tetszésemet. 
Az úttal nem sokára meg is érkeztünk az étkezőbe. Az eszméletlen, de közben egyszerű csillár mely az asztal felett lógott nagyon szép volt és a termet még szebbé és elegánsabbá tette nem túl élénk fényével. Olívia egészen az asztalig kísért engem aztán segített leülni és távozott. 

Minden már meg volt terítve az ételek pedig már az asztalon voltak. Larion és Elias már az asztalnál ültek mikor megérkeztem. Amikor megláttak engem mindkettejük figyelme teljesen az enyémmé vált. Elias,mely könyökölt az asztalon levette onnan kezeit és hátával teljesen nekitámaszkodott a széknek. Larion eddig is egyenesen ült de amint én megérkeztem még jobban kiegyenesedett. 
Senki sem szólalt meg. Én sem túlzottan akartam megzavarni a csendet. Rájuk pillantva észrevettem,hogy mind ketten engem bámulnak. Mintha arra vártak volna,hogy én legyek az első aki hozzá fog az étel elfogyasztásához. Mivel éhes voltam nem várakoztattam meg őket és elkezdtem enni. Ez után ők is az evéshez kezdtek. 
A reggeli síri csendben zajlott le. Senki sem szólalt meg egészen a végezetéig. Ami után pedig én meg ettem mindent ami a tányéromon volt a szobámba akartam menni ezért tekintetemmel Olíviát kezdtem keresni. De valamiért meggondoltam magam és az udvarra mentem a lány segítségét elfogadva. 
Elcsodálkoztam azon,hogy senki sem jött utánam és mind végig csak is újdonsült barátnőmmel tölthettem időmet. Úgy látszik nem készültek erővel itt tartani ezért ki is akartam egyszer próbálni a terület elhagyását. Vagy csak el akarják hitetni velem,hogy nem kémkednek utánam de közben Olívia minden egyes lépésemről mesélni fog nekik. A virágos kert után kutattam. Mindig is az volt a legkedvencebb helyem. Az okát nem tudtam. De valamiért mindig is nyugodtabbnak éreztem magam ha a virágok társaságában lehettem. Megtalálva a bejáratot megkönnyebbülten felsóhajtottam.

Belépve oda...egyből lenyugodtam. Enyhén meleg szél fújta éj fekete hajamat. Lelkem pedig teljes nyugalomra talált. Az udvaron elég borús idő volt. Az eget sötét szürke felhők lepték be. Már csak az eső hiányzott. A lány mely eddig mellettem volt azt mondta hideg van és mivel én nem akarok bemenni így hoz nekem egy takarót vagy valami köpenyét,hogy meg ne fázzak. 

- El akarok menni..messzire..messzire innen..oda..ahová még nem volt szerencsém eljutni..

Még jó pár óráig kinn voltam és a cseléd lányka mind végig mellettem volt. Sok minden érdekességet megtudhattam róla és életéről. Én is elmeséltem neki életem érdekes pillanatait.Miután ő a szobámba kísért eltávozott. Én pedig határozott mozdulatokkal elkezdtem pakolni a nekem szükséges holmikat egy kisebb háti táskába aztán felvettem egy számomra utazáshoz egyik legkényelmesebb öltözetet amelyet csak találtam abban a szobámba.

Ezek után pedig levágva a hajamat egy előkeresett ollóval a  levágott hajat az ágy szélére tettem aztán amint bekövetkezett az éjszaka elhagytam a szobámat és egy sötét folyosón álltam az ajtóm előtt körülnézve.

Aztán használva a fa lépcsőt a föld szintre kerültem.

Onnan pedig  észrevétlenül az udvarra futottam ki.

Ezután pedig ismét körbenéztem nem követ e engem senki aztán elhagytam a kastélyt és elindultam a számomra még felfedezetlen útra a leghűségesebb útitársammal az éj fekete árnyékkal.


Folytatás Következik......

5 Rész. Fényt a titkokra.

- Nem szép dolog így elszökni.
- \ Ez a hang...\- R...Ragna?
- Hmph...nem sokáig tartott,hogy kitaláld ki vagyok...
- Ezer hang közül is felismertem a tiédet.
- Nem is csodálom. Elég jó memóriád van az ilyesmire..
- Inkább csak azért jegyeztem meg a hangodat mert több mint 5 éve folyamatosan hallom.
- Ez is igaz...de egyébként pedig....mit is keresel itt?
- Én is ezt kérdezhetném tőled!:
- Én vigyázok rád amíg nem gyógyulnak be a sebeid. Neked viszont a szobádban lenne a helyed.
- Ch...az nem az én....de várjunk csak...ha te itt vagy....Akkor....TE LARION OLDALÁN ÁLLSZ?!!?
- Nem. Eliastól kaptam a parancsot,hogy vigyázzak rád míg jobban nem leszel,de ahogy látom egy jó ideig az állapotot nem fog jobbulni...hisz most is már vérben van a ruhád 20%-a.
- Nem hiszek neked...Mi okból Elias együtt működik Larionnal?
- Végre megvagy...már kezdtem aggódni...

Amikor meghallottam az ismerős hangot felrezzentem. Nem akartam megfordulni hisz jól tudtam,hogy Larion volt az. Újabb két lépést tettem Ragna és az ajtó felé de észrevettem,hogy a ruha egyre nedvesebbé válik. A hasamra helyezve kezem éreztem meg a vért mely már tenyeremen is ott volt. A vér cseppek csak csepegtek én pedig lassan térdre ereszkedtem hasamat szorongatva. Ragna felé nyújtottam kezem abban a reményben,hogy segít de nem....ő csak állt az ajtóban és nem mozdult.... Larionnal ellentétben. Ő felkapott karjaiba és visszavitt abba a szobába ahol eddig voltam. Szemeimben minden elhomályosodott...abban a pillanatban inkább el akartam volna veszíteni az eszméletemet de nem.....nem  vesztettem el....és éreztem mindent ami velem történik és hallottam mindent ami körülöttem zajlott. Egy fiatal lány hangot észleltem a szobában aztán éreztem,hogy valaki hozzám ér.
Lassan levették rólam a ruhát ami rajtam volt és kötéseket cseréltek...azután pedig újra felöltöztettek. A fejemet Larion és a lány felé fordítottam,hogy legalább valahogyan de láthassam ki vannak körülöttem. Valamiről beszélgettek. De nagyon halkan ezért nehezen értettem beszélgetésüket.

- Hogy van?
- Az állapota nem a legjobb. Sebei pedig túlságosan legyengítették. Csoda,hogy képes volt addig eljutni egyes- egyedül.
- Veszélyben van az élete?
- Igen. És még hozzá elég komoly veszélyben.
- Kazuha...kérlek...próbáld meg megmenteni az életét.
- Beleadok mindent....de nem tudok ígérni semmit. Az állapota…
- Próbálkozz bármilyen módszerekkel.. De ő nem halhat meg.
- A sebei folyton kinyílnak...és emiatt túl sok vért veszített már. Nem tudom meddig bírja még. 
- Nem vészes...régebben is történt ilyen vele. Na de hagyjuk őt pihenni. A többit már megbeszéljük máshol.

Larion ajtót nyitott és maga elé engedve a lányt mind a ketten kimentek. Egyedül maradtam a hatalmas szobában. De vér veszteség miatt nem tudtam megemelni még a kezemet sem nem,hogy kimászni az ágyból és ismét megpróbálkozni elszökni. Gyengeségemnek hála hamar sikerült elaludnom.

Következő reggel amikor felébredtem nem hittem a szemeimnek. Elias állt az ablaknál és bámult kifelé. A fekete kabátja már megszokott módon szinte a földet érintgette fehér haja pedig még fényesebbnek tűnt fekete ruhája terén. Lassan felém fordult és elmosolyodott. Én továbbra feküdtem és némán néztem őt. Elias megközelített engem és leült az ágy szélére egy újabb mosollyal ajándékozva meg engem míg én egy gyilkos tekintettel válaszoltam mosolyára. Erre ő csak megrázta a fejét és felsóhajtott nem mondván semmit. Pár perces hallgatás után a szobába belépet Larion. Ő rá nézett Eliasra aztán szintén az ágy közelében foglalt helyet. Én csak elcsodálkoztam. Két ellenséges személy egy szobában. Larion bólintott mire Elias segített nekem fel ülni.  Tekintetükben nem láttam semmi gyilkoláshoz való vágyat ami még jobban sokkba vitt.A fejemben csak úgy forogtak a variációk a találkozás okáról.

- Mit jelentsen ez? - Szakítottam meg a csendet végül és amilyen mogorván csak tudtam,úgy beszéltem hozzájuk. 
- Ideje,hogy beavassunk téged pár dologba. - Válaszolt titokzatosan Elias rám nézve.
- Az jó lenne. - forgattam meg szemeimet elégedetlenül.
- A családodról van szó.
- A családomról? Mit csináltatok velük? Ha egy újjal is hozzájuk értek én...
-Nyugi picur..Mi semmit sem csináltunk velük.
- Nem arról a családról lesz szó ahol te nevelkedtél. Hanem a vér szerinti családunkról s rokonságunkról.
- Te meg miről beszélsz?
- Nem szeretek időt pocsékolni ezért most belevágok a sűrűjébe. Te,Larion és Én....vér szerinti testvérek vagyunk...

Folytatás következik...........….