-...
- Scar....
- A jó ég szerelmére,mondjátok,hogy ez csak egy hülye vicc!!!! - akadtam ki végül kínosan nevetve. Akkora butaságot mondtak,hogy az idegrendszerem nem bírta.
- Úgy nézek én ki mint aki viccelne? - Pillantott rám Elias halál komoly arckifejezéssel és karba téve kezeit felsóhajtott.
- Hagyd....túl váratlanul érte a dolog. -Szólt közbe nyugodt hangon Larion.
- Hogyan?
- Hmm?
- Még is....hogy lehetséges ez? Mind kettőtöknek volt családja.Nekem is van sajátom.Akkor még is hogyan?!!! még a birodalmak is teljesen másak.
- Egyszerű a magyarázat. Én nem vér szerinti gyermek voltam a családban. Az "anyám" nem tudott gyereket szülni ezért az " apám " nem tudva mit tegyen elküldte anyámat a kastélyból szülő földjére meghatározatlan időre. A királynő megtudta,hogy a Tűz Birodalomban született egy gyermek amely hófehér hajjal és arany szemmel rendelkező külsővel született. ezért visszatérve a királyhoz elmondta neki,hogy végül is sikerült és ő gyermeket vár...de még hozzá tette,hogy nem akar a kastélyban élni amíg a gyermek meg nem születik és elment. A király nem tehetett semmit és jóváhagyta felesége kérését...de hozzá tette,hogy meg fogja őt látogatni időnként.Valójában pedig az " anyám " dadának álcázva magát a Tűz Birodalomba ment és elrabolt engem mikor megjött az idő. Nagy szerencséjére túlságosan is hasonlított a szomszéd birodalom királynője külsejére ezért amikor a király meglátott engem könnyen elhitte,hogy én tényleg Beatrice fia vagyok és elfogadott az Éj Birodalom hercegeként.
- És mivel Beatrice nagyon óvatosan viselkedett senki sem buktatta le időben és épségben sikerült elmenekülnie együtt Eliassal.
- Na és én?
- Te már jóval a történtek után születtél ezért veled már sokkal elővigyázatosabbak voltak. De mégsem eléggé. Amikor a te negyedik születésnapodat ünnepeltük egy hírnök érkezett mondván,hogy az ellenség száz ezres serege közeleg. A nagy zűrzavarban nem tudtam odafigyelni rád. Röviden....nagy részt az én hibámból történt az,hogy téged is elvittek.
- …
- Tudom....nem könnyű mind ezt elhinni...de ezt muszáj volt tudnod...elvégre...hercegnő vagy...
- Ha.....haha.....hahahahaha.....testvérek? Ha ez igaz és nem vicceltek....akkor még is miféle testvérek vagytok ti? Te elküldtél engem kémkedni a Tűz Birodalomba tudván,hogy ha lebukok megölnek,te pedig semleges arccal nézted végig ahogyan engem félholtra vertek....és még te is jó párszor felpofoztál....hát miféle testvéri szeretet ez hmm?!!??!! - Teljesen kiakadva eltoltam magamtól a két férfit amilyen erősen csak tudtam.
- Az igazi ok,hogy elküldtelek a Tűz Birodalomba nem más volt mint bemutatkozás. Csak azt akartam,hogy Larion is találkozzon veled.
- Na persze.....de ha tényleg " ez az igazság" amit oly annyira kétlek....akkor miért hagytátok,hogy fél holt állapotba kerüljek?!
- Ezt én nagyon is sajnálom,én balhéztam. De máshogy nem tudtam volna hogyan vigyelek ki a kastélyból....
- Aha.....tudod kinek mesélj esti mesét! Már nem vagyok kislány.
- Makacsabb vagy mint gondoltam.
- Én mondtam neked,hogy nagyon makacs. Te hibád,hogy alábecsülted a húgicánkat.
- Nehéz lesz bebizonyítanunk neked az igazat Scarlett......de megtesszük...
- Az egyik bizonyítékot pedig most be is mutatnám ha nem bánjátok. Megkérnélek benneteket,hogy tekerjétek fel ujjasotokat a bal kezeteken. Ott van egy anyajegy amely mind a hármunknak meg van. Második bizonyíték pedig....a tetoválás. Nekem a nyakamon van.....Scarlettnek a bal vállán. Larionnak pedig a mellkasán kell,hogy legyen.
Larion levette a felső ruháit és a tetoválás tényleg ott volt a mellkasán. Elias megmutatta a saját tetoválását is amely a nyakán volt. Aztán lehúzva a vállamról a ruhát megbizonyosodtak arról,hogy a tetoválás szintén a helyén van....habár látszott,hogy valaki nagyon el akarta tüntetni azt onnan. Maga a tetoválás még véletlenül sem hasonlított semmire. De ahogyan a fiúk elmesélték....minden gyermeknek aki a Tűz Birodalom királyi családjában született rendelkezett ilyen tetoválással. Az Elias tetoválása szinte le volt égetve nyakáról de még rá lehet jönni,hogy nem hamisított. Csodáltam,hogy az Éj Birodalom régi királya,hogy nem vette észre azt a tetoválást és nem kezdett gyanakodni vagy nyomozni utána.
Larion és Elias még egy jó ideig meséltek nekem mindenről amiről ők ezen idő alatt információt tudtak szerezni és válaszoltak pár kérdésemre. Például arra Elias miért nem szólt,hogy valami okon fogva hadat indított a Tűz birodalomra. Erre annyit mondott "ellenőriztem a birodalom készenlétét a harcra és megvizsgáltam erejüket" aztán hozzátette,hogy ha előre látta volna azt,hogy a király megtudja kilétemet semmi oknál fogva nem cselekedne ennyire meggondolatlanul. Amikor pedig én mondtam el,hogy lebuktattak csak is Larionnak köszönhetően Elias annyira mérges lett,hogy kezdtem azt hinni ott helyben megöli "testvérét".
Végül mikor sikerült a fehér hajú fiatal férfit lenyugtatnom és ő nem használt már trágár szavakat beszédében és nem akart mindenkit megfojtani kissé nyugodtam lélekkel feküdtem vissza az ágyba tovább hallgatva a mesének tűnő beszédüket. Azon gondolkodtam,hogyan lehetünk testvérek ha külsőnk ennyire különböző. Aztán Larion azt mesélte az én anyám a király második felesége volt. Elias és Larion az első anyától születtek. Elias édesanyja külsejét örökölte még Larion az édesapjáét. Én is anyukám génjeit vettem át és tiszta anya voltam. Legalább is a fiúk szerint. Ez után egyből felmerült bennem az a kérdés őt akkor miért nem láttam sehol amióta a kastélyban voltam? Kiderült,hogy ő a szülésembe halt bele vérveszteség miatt és a nő volt a hibás aki a szülést vezette le.
Mind ezen információ bár összezavart de a kirakó részeit a fejemben lassan helyre tette. Gondolatokkal teli fejjel tértem nyugovóra azon az éjszakán.
Következő reggel elég korán sikerült ébrednem. Bár a szerzett sebek még fájtak de már mozgás képes volt a testem. Lustaságom melyet most megengedtem magamnak azt súgta nekem feküdj még és élvezd az életet és így is tettem. Egészen addig feküdtem az ágyban amig egy ajtókopogás ki nem kergetett az álomvilágból. Az ajtó kinyilott és egy résen keresztül egy cselédlányka kukkantott be.
- Bocsánat a zavarásért kisasszony. Larion herceg küldött,hogy kérdezzem meg önt a szobájában szeretne e reggelizni vagy inkább az étkezőbe van kedve lejönni.
- Ömm.. lemegyek. Kik lesznek jelen? - Kérdezgettem a lányt aki belépkedve a szekrényből elővett nekem egy kékes színű térdig érő ruhát.
- Elias és Larion úrfik már odalenn várakoznak önre. Hárman lesznek.
- Csak hárman? ebben a házban más nincs is?
- Önöken és a szolgákon kívül senki sincs a házban.
- Hmph...ez így unalmas. - sóhajtottam fel aztán a lányra pillantottam. - Hogy hívnak?
- Olívia vagyok asszonyom.
- Nos Olívia..szögezzük le,hogy először is nem magázol hanem tegezel engem, másodszor nem kisasszony meg asszonyom hanem Scarlett.
- Bocsásson meg asszonyom de nem engedhetem meg magamnak,hogy önt tegezzem és néven szólítsam.
- Ez a parancsom. Ellenvetés nincs. - bólintottam a lány felé ezzel befejezve a beszélgetést és felöltözve a tükörhöz lépkedtem és végignézve magamon egy széken foglaltam helyet míg Olívia a hajamat hozta rendbe. Amint teljesen kész lettem elhagytam a szobát. A cseléd lány személyesen kísért le az ebédlőig ne,hogy eltévedjek.
A lépcső után egy vendéglőn keresztül haladtunk át. Nagyon tetszett benne az,hogy nem felesleges butrokkal túlzsúfolt terem volt. Legfőképp pedig a kémény nyerte el a tetszésemet.
Az úttal nem sokára meg is érkeztünk az étkezőbe. Az eszméletlen, de közben egyszerű csillár mely az asztal felett lógott nagyon szép volt és a termet még szebbé és elegánsabbá tette nem túl élénk fényével. Olívia egészen az asztalig kísért engem aztán segített leülni és távozott.
Minden már meg volt terítve az ételek pedig már az asztalon voltak. Larion és Elias már az asztalnál ültek mikor megérkeztem. Amikor megláttak engem mindkettejük figyelme teljesen az enyémmé vált. Elias,mely könyökölt az asztalon levette onnan kezeit és hátával teljesen nekitámaszkodott a széknek. Larion eddig is egyenesen ült de amint én megérkeztem még jobban kiegyenesedett.
Senki sem szólalt meg. Én sem túlzottan akartam megzavarni a csendet. Rájuk pillantva észrevettem,hogy mind ketten engem bámulnak. Mintha arra vártak volna,hogy én legyek az első aki hozzá fog az étel elfogyasztásához. Mivel éhes voltam nem várakoztattam meg őket és elkezdtem enni. Ez után ők is az evéshez kezdtek.
A reggeli síri csendben zajlott le. Senki sem szólalt meg egészen a végezetéig. Ami után pedig én meg ettem mindent ami a tányéromon volt a szobámba akartam menni ezért tekintetemmel Olíviát kezdtem keresni. De valamiért meggondoltam magam és az udvarra mentem a lány segítségét elfogadva.
Elcsodálkoztam azon,hogy senki sem jött utánam és mind végig csak is újdonsült barátnőmmel tölthettem időmet. Úgy látszik nem készültek erővel itt tartani ezért ki is akartam egyszer próbálni a terület elhagyását. Vagy csak el akarják hitetni velem,hogy nem kémkednek utánam de közben Olívia minden egyes lépésemről mesélni fog nekik. A virágos kert után kutattam. Mindig is az volt a legkedvencebb helyem. Az okát nem tudtam. De valamiért mindig is nyugodtabbnak éreztem magam ha a virágok társaságában lehettem. Megtalálva a bejáratot megkönnyebbülten felsóhajtottam.
Belépve oda...egyből lenyugodtam. Enyhén meleg szél fújta éj fekete hajamat. Lelkem pedig teljes nyugalomra talált. Az udvaron elég borús idő volt. Az eget sötét szürke felhők lepték be. Már csak az eső hiányzott. A lány mely eddig mellettem volt azt mondta hideg van és mivel én nem akarok bemenni így hoz nekem egy takarót vagy valami köpenyét,hogy meg ne fázzak.
- El akarok menni..messzire..messzire innen..oda..ahová még nem volt szerencsém eljutni..
Még jó pár óráig kinn voltam és a cseléd lányka mind végig mellettem volt. Sok minden érdekességet megtudhattam róla és életéről. Én is elmeséltem neki életem érdekes pillanatait.Miután ő a szobámba kísért eltávozott. Én pedig határozott mozdulatokkal elkezdtem pakolni a nekem szükséges holmikat egy kisebb háti táskába aztán felvettem egy számomra utazáshoz egyik legkényelmesebb öltözetet amelyet csak találtam abban a szobámba.
Ezek után pedig levágva a hajamat egy előkeresett ollóval a levágott hajat az ágy szélére tettem aztán amint bekövetkezett az éjszaka elhagytam a szobámat és egy sötét folyosón álltam az ajtóm előtt körülnézve.
Aztán használva a fa lépcsőt a föld szintre kerültem.
Onnan pedig észrevétlenül az udvarra futottam ki.
Folytatás Következik......
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése