- \ Ez a hang...\- R...Ragna?
- Hmph...nem sokáig tartott,hogy kitaláld ki vagyok...
- Ezer hang közül is felismertem a tiédet.
- Nem is csodálom. Elég jó memóriád van az ilyesmire..
- Inkább csak azért jegyeztem meg a hangodat mert több mint 5 éve folyamatosan hallom.
- Ez is igaz...de egyébként pedig....mit is keresel itt?
- Én is ezt kérdezhetném tőled!:
- Én vigyázok rád amíg nem gyógyulnak be a sebeid. Neked viszont a szobádban lenne a helyed.
- Ch...az nem az én....de várjunk csak...ha te itt vagy....Akkor....TE LARION OLDALÁN ÁLLSZ?!!?
- Nem. Eliastól kaptam a parancsot,hogy vigyázzak rád míg jobban nem leszel,de ahogy látom egy jó ideig az állapotot nem fog jobbulni...hisz most is már vérben van a ruhád 20%-a.
- Nem hiszek neked...Mi okból Elias együtt működik Larionnal?
- Végre megvagy...már kezdtem aggódni...
Amikor meghallottam az ismerős hangot felrezzentem. Nem akartam megfordulni hisz jól tudtam,hogy Larion volt az. Újabb két lépést tettem Ragna és az ajtó felé de észrevettem,hogy a ruha egyre nedvesebbé válik. A hasamra helyezve kezem éreztem meg a vért mely már tenyeremen is ott volt. A vér cseppek csak csepegtek én pedig lassan térdre ereszkedtem hasamat szorongatva. Ragna felé nyújtottam kezem abban a reményben,hogy segít de nem....ő csak állt az ajtóban és nem mozdult.... Larionnal ellentétben. Ő felkapott karjaiba és visszavitt abba a szobába ahol eddig voltam. Szemeimben minden elhomályosodott...abban a pillanatban inkább el akartam volna veszíteni az eszméletemet de nem.....nem vesztettem el....és éreztem mindent ami velem történik és hallottam mindent ami körülöttem zajlott. Egy fiatal lány hangot észleltem a szobában aztán éreztem,hogy valaki hozzám ér.
Lassan levették rólam a ruhát ami rajtam volt és kötéseket cseréltek...azután pedig újra felöltöztettek. A fejemet Larion és a lány felé fordítottam,hogy legalább valahogyan de láthassam ki vannak körülöttem. Valamiről beszélgettek. De nagyon halkan ezért nehezen értettem beszélgetésüket.
- Hogy van?
- Az állapota nem a legjobb. Sebei pedig túlságosan legyengítették. Csoda,hogy képes volt addig eljutni egyes- egyedül.
- Veszélyben van az élete?
- Igen. És még hozzá elég komoly veszélyben.
- Kazuha...kérlek...próbáld meg megmenteni az életét.
- Beleadok mindent....de nem tudok ígérni semmit. Az állapota…
- Próbálkozz bármilyen módszerekkel.. De ő nem halhat meg.
- A sebei folyton kinyílnak...és emiatt túl sok vért veszített már. Nem tudom meddig bírja még.
- Nem vészes...régebben is történt ilyen vele. Na de hagyjuk őt pihenni. A többit már megbeszéljük máshol.
Larion ajtót nyitott és maga elé engedve a lányt mind a ketten kimentek. Egyedül maradtam a hatalmas szobában. De vér veszteség miatt nem tudtam megemelni még a kezemet sem nem,hogy kimászni az ágyból és ismét megpróbálkozni elszökni. Gyengeségemnek hála hamar sikerült elaludnom.
Következő reggel amikor felébredtem nem hittem a szemeimnek. Elias állt az ablaknál és bámult kifelé. A fekete kabátja már megszokott módon szinte a földet érintgette fehér haja pedig még fényesebbnek tűnt fekete ruhája terén. Lassan felém fordult és elmosolyodott. Én továbbra feküdtem és némán néztem őt. Elias megközelített engem és leült az ágy szélére egy újabb mosollyal ajándékozva meg engem míg én egy gyilkos tekintettel válaszoltam mosolyára. Erre ő csak megrázta a fejét és felsóhajtott nem mondván semmit. Pár perces hallgatás után a szobába belépet Larion. Ő rá nézett Eliasra aztán szintén az ágy közelében foglalt helyet. Én csak elcsodálkoztam. Két ellenséges személy egy szobában. Larion bólintott mire Elias segített nekem fel ülni. Tekintetükben nem láttam semmi gyilkoláshoz való vágyat ami még jobban sokkba vitt.A fejemben csak úgy forogtak a variációk a találkozás okáról.
- Mit jelentsen ez? - Szakítottam meg a csendet végül és amilyen mogorván csak tudtam,úgy beszéltem hozzájuk.
- Ideje,hogy beavassunk téged pár dologba. - Válaszolt titokzatosan Elias rám nézve.
- Az jó lenne. - forgattam meg szemeimet elégedetlenül.
- A családodról van szó.
- A családomról? Mit csináltatok velük? Ha egy újjal is hozzájuk értek én...
-Nyugi picur..Mi semmit sem csináltunk velük.
- Nem arról a családról lesz szó ahol te nevelkedtél. Hanem a vér szerinti családunkról s rokonságunkról.
- Te meg miről beszélsz?
- Nem szeretek időt pocsékolni ezért most belevágok a sűrűjébe. Te,Larion és Én....vér szerinti testvérek vagyunk...
Folytatás következik...........….
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése