Utazásom során már meg érkeztem látogatni a Rax és a Karrder birodalmakat. Új barátokra és külsőre tettem szert. Hajam már nem fekete volt hanem mikor milyen. Egyszer fehér,egyszer barna, néha pedig vörös is színpadra ugrott a többi színnel együtt.
Jelen pillanatban a Sinra birodalom felé vettem az irányt. Az út hosszú és fárasztó volt hisz minden általam meglátogatott törpe birodalom között több ezer kilométer volt és általában a távolságot gyalog tettem meg vagy néha szekereken utaztam hisz jó emberek látván,hogy gyalogolok felajánlották segítségüket hisz úgy is arra tartanak. Még szerencse,hogy erős akaratom volt és minden áron el akartam jutni oda. A legendák szerint aki belépett a Sinra birodalom kapuján soha többé nem volt olyan mint régen. Viselkedése változott, szokásai, külseje...idővel mintha egy teljesen más ember született volna meg ott. Vonzó volt számomra ez a hír így mikor megtudtam nincs is tőlem olyan messze elhatároztam azt a helyet is meglátogatom.
Éj közepén már közeledni kezdtem Sinra birodalmának határaihoz ezért lassan kezdtem felkészülni lelkileg arra amit még nem láthattak szemeim.
Reggelre pedig meg is érkeztem a célponthoz. Sinra birodalom hatalmas falánál álltam. A fal minimum 50 méter magas lehetett és ki tudja hány kilométer széles. Nyelve egyet a kapu felé vettem az irányt. Ott több őr is állt figyelmesen végignézve rajtam mikor közeledni kezdtem. Megállitva engem egészen két métertől a bejárat előtt kikérdezgettek. Honnan jöttem,mi célból,meddig van tervem a birodalmon belül tartózkodni. Miután mindenre választ adtam végül összenézve beengedtek. Szemeim kikerekedtek. Minden....minden ember ragyogott a boldogságtól. Az utcákon szólt a vidám muzsika a gyerekek pedig futkároztak. Az ifjú legények és fiatal lánykák pedig táncoltak a főtéren. Szívlelengetőm látvány volt ez. Az Éj birodalomban ilyet sohasem láttam. Egyetlen egy szomorú arc sem volt a közelemben. Miközben jártam az utcákat egy pillanatra megálltam. És pont abban a pillanatban valami megérintette a lábamat. Automatikusan lenéztem. Egy labda volt az. Pár másodperc múlva pedig egy kislány futott hozzám. Én felvéve a labdát mosolyogva felé nyújtottam azt. A kislány szintén mosolyogni kezdett aztán átvette a labdát és boldogan elszaladt egy nőhöz aki valószínűleg a anyukája lehetett. Körülöttem elég nagy zaj keletkezett az elején. Minden gyerek kíváncsi volt rám aztán mindenki hirtelen a fő tér felé sietett mikor egy furcsa férfi hang szólalt meg abból az irányból hívogatva a sokaságot. Természetesen én is oda mentem,hogy megtudjam mi történik. Egy vándor cirkusz érkezett a birodalomba és vándorlását a fővárosban kezdte. Mindenféle akrobatikus műsorokat adtak elő. Én szinte leges legelöl álltam de azért egy kissé oldalt magam elé engedve a ragyogó szemű gyerekeket akik nagyon élvezték a történteket. Épp egy kés zsonglőr lépett fel amikor valami félre sikerült és az egyik kés egyszerűen felém landolt. Én reflexből elkaptam azt és úgy dobtam vissza a kést a zsonglőrnek,hogy a nézők 90% -a azt hitte ez be volt tervezve hisz profi szinten volt minden véghez véve. Láttam ahogyan a zsonglőrködő fiatal ember bólintott hála jeléül. Szemeiben látszott az aggodalom és megkönnyebbülés érzéseinek keveredése. Én ugyan ezt tettem és csak néztem az előadást amíg véget nem ért.
Műsor véget érése után az emberek pénzzel dobálták meg a fellépőket aztán egy taps viharral köszönetet mondtak az előadásért aztán lassan távoztak. Én is az emberek példáját követtem és elindultam tovább felfedezni az idegen földeket. Ekkor valaki megragadta a karomat és hátra rántott.
- Megmentette a kis előadásunkat kisasszony. Hálásan köszönöm. Na és persze bocsánattal tartozom a hibánkért. Ön életét akaratlanul is kockára tettük. - a férfi közepesen meghajolt előttem aztán kiegyenesedve folytatta mondanivalóját. - Ahogyan sikerült észrevettem elég jók a reflexei. Nem szeretne csatlakozni kicsi szerény családunkhoz? Szívesen látnánk önt köreinkben.
- Igazán nem kéne hálásnak lennie hisz csak a saját életemet mentettem. De azért adnék egy tanácsot... ha már egyszer késekkel zsonglőrködnek akkor vagy profikra bízzák az ügyet vagy fa késeket használjanak. Sokkal biztonságosabbak. Na és persze nem hinném,hogy sok hasznotok lenne belőlem. Hisz én csak egy vándor vagyok aki az ismeretlen földeket járja.
- Épp ezért is kérem,hogy csatlakozz. Mi is ugyan ezzel a céllal élünk a földön. Vándorlunk,hogy egy nap helyes útra találjunk.
- ... - Kissé furcsának találtam az alakot. Mintha minden áron be akart ráncigálni oda ahonnét nincs vissza út. Nem túlzottan volt kedvem szavainak hinni. De végül felkészülve lélekben mindenre bólintottam.
- Na gyere! - A férfi felém nyújtotta kezét és amikor rá helyeztem a tenyeremet gyengéden átszorítva azt elindúlt a többiek felé.
- Jut eszembe...A nevem Sinra....én lennék a cirkusz vezetője. - Mutatkozott be az idegen széles mosollyal arcán.
- Sinra? Pont mint ennek a birodalomnak a neve. Nem igazi névvel vándorolsz?
- Pontosan! Még születésemkor kaptam ezt a nevet hisz ez a birodalom pont olyan szabad és életvidám mint én!
- Értem.. - A köpenyemet megigazítva magamon végigmértem az engem kísérőt. Lassan közeledtünk a többiekhez. Amikor mindenki meglátott engem egy kissé el volt csodálkozva de szinte másodpercek alatt már mindenki mosolygott és közeledett felém és végigméregetett tekintetével. Sinra hangosan tapsolni kezdett,hogy mindenki ne csak rám bámuljon hanem rá is vessenek egy pillantást.
- Ő itt... - akadt el a szava hisz az én nevemet én nem mondtam meg.
- Scarlett. - Szólaltam meg,hogy kimentsem a vezetőt.
- Ó igen! Nos. Ő itt Scarlett! És a mai naptól kezdve velünk fog világot látni! Ne egyétek meg bármennyire is édesnek tűnik! - Viccelődött Sinra vállamra helyezve kezét és biztatóan felém mosolyogva.
- Én Lorin vagyok. Kötél táncos..örvendek. - Szólalt meg elsőnek a tömegből egy szőke hajú lány. Az előadás során nem táncolt köteleken. Fura,hogy kötéltáncosnak nevezte magát.
- Mi pedig a légi akrobaták lennénk. Én Shion , ők pedig a testvéreim Su és Suon lennének. - Ugort a két fiú vállára egy lányka és nevetgélve mind hármukat bemutatta.
- Örülök a találkozásunknak. - Szólalt meg az egyik fiú a kettőből aztán a másik vállát megütve próbálta szóra bírni ami nem sikerült neki.
- Az a fekete hajú srác ott oldalt pedig Yurij. És igen...annak a hibbant agyúnak a hibájából repült feléd egy kés mely majdnem levágta a fejedet. - folytatta Shion rámutatva a kés zsonglőrre.
- Na te meg csak hallgass! Te toltál meg! - Mormogta a fekete hajú és előkapva egy széket nekem háttal helyezte de közben ő maga úgy ült rá,hogy a szék hátának rá tudjon könyökölni. Egyik kezével beletúrt hajába és figyelmesen végignézett rajtam.
- Én is szeretlek Yuriiij! - Tárta szét kezeit a lányka leugorva fivérei válláról.
- Fojtassátok a bemutatkozást kérlek. - Szólt közbe Sinra látván,hogy ha ez folytatódik éjfélig sem végeznek.
- Azok ott a cirkuszi bohócok Sid és Kid. Jelen pillanatban már nincsenek bohóc jelmezekbe öltözve de még lesz szerencséd látni őket fellépni jelmezben. Ők ketten igazi profik. Bár csoda,hogy totál komolyak annak ellenére,hogy milyen feladat van rájuk bízva. - Folytatta Shion mások bemutatását.
- Én Kaito lennék. Sinra öccse és egyben jobb keze, örvendek a találkozásunknak. - miközben ezt mondta rám kacsintott.
- Én pedig Lora vagyok. Illuzionista. - Lépett mellém egy kissé idősebbnek tűnő férfi és kézfejen csókolt. Egyből megláttam Yurij furcsa tekintetét miközben mind ez történt.
- Mi együtt a LIBRIA cirkusz lennénk! És mától....te is a családunk tagja lettél! - Jelentette ki a vezető ismét vállamra helyezte kezét.
- Örvendek a találkozásunknak és köszönöm a befogadást. - Próbáltam mosolyogni bár túlzottan nem bíztam meg senkiben ezért csak egy zavarodott félmosoly sikeredett.
- Mit szólnál ha adnánk neked egy artista nevet? - Ajánlotta fel a kalapos vezető elém állva.
- Artista név? - pillantottam rá megemelve szemöldökömet az elcsodálkozástól.
- Hisz ha már egyszer új életet szeretnél kezdeni velünk,egy új névre is szükséged lesz nem gondolod?
- Hmmm..ha ez tényleg szükséges akkor legyen.. - Vontam vállat nem vitatkozva.
- Mit szólnál a Vendi-hez?
- Nekem tetszik.
- Szóval Vendi...már csak a ruhádat kell kicserélni és teljesen új emberré válsz majd!
- Új ruha? Ez miért nem jó?
- Ha úgy akarsz kinézni mint maga a halál akkor maradhat ez is. De ne csodálkozz ha a gyerekek elriadnak tőled. - Mondta határozottan az arany hajú lány.
- Shion,Lorin....az átalakítást rátok bírom lányok.
- Nem okozunk csalódást.
- Igazi szépséget faragunk belőled!
A lányok megragadták kezeimet és elráncigáltak egy trélerbe ahol a jelmezeik voltak. Több mint egy óráig válogattak nekem ruhát és a hajammal babráltak.
De a lányok világosan megmondták,hogy fellépéseimkor teljesen más ruhákban kellesz emberek elé mennem és ez csak az átlagos/mindennapos ruházatom. Amint kész voltam Shion és Lorin visszakísértek a többiekhez. A pasiknak leesett az álluk amikor megláttak aztán pedig ami után magukhoz tértek meg is tapsoltak s köszöntöttek a kicsiny családunkban. Később Sinra elmondta,hogy még ma este a birodalom következő városába megyünk ezért mindenki elkezdett pakolni. Természetesen én is segítettem és amint beesteledett a vándor cirkusz elindult következő állomása felé.
Én az ég felé szegeztem tekintetem.
- Kezdődik az új élet az új családommal..
Folytatás következik.....
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése