8 Rész. ~ Ördögi terv ~

EBBEN A PILLANATBAN A TŰZ BIRODALOMBAN 
***LARION SZEMSZÖG***

- Ez az ostoba lány...már jó  4 hónappal ezelőtt ment el de még mindig nem volt hajlandó akár egy életjelet is adni magáról. A katonák,kémek s inasok sem szereztek róla hírt...már kezdek aggódni miatta..néha pedig már a legrosszabb ötletek ugranak be a fejembe...mint például elrabolták,vagy ne tán megölték valahol...habár...Scarlett kisasszonyt kemény fából faragták és rablóinak nehéz dolga lenne vele. Hisz 10-en sem tudnának elbánni vele...túl ügyes fiatal korához képest. - Elterelődve saját gondolataimnak hála észre sem vettem,hogy már Elias szobája felé közeledtem amikor megláttam őt épp elhagyni azt és indulni valamerre. Ezért is félretéve minden felesleges gondolatomat megszólítottam az éppen indulni készülőt. - Hé Elias! Még is merre készülsz ilyen késő este? Odakinn már vak sötét van.
- Csak sétálni akartam. Vagy netán már felügyelet nélkül a szobámat sem hagyhatom el?
- Nem titkolom....túl gyanús a viselkedésed...nem bízom meg benned...még is mi a célod? Miben mesterkedsz?
- Nyugi öcsi, nyugi. Nem mesterkedek én az ég világon semmiben. Csak békésen sétálni szerettem volna míg itthon vagyok.
- Csak több információt akarsz beszerezni a birodalomról amíg itt vagy. Valld be,hogy húgunkat is csak saját céljaid érdekében küldted ide..
- Eszem ágában sem volt kihasználni Scarlett drágámat.De ezt a birodalmat tényleg el akartam foglalni bármi áron. De amikor megláttam mit műveltetek le  a szegény lánnyal egyszerűen kedvem támadt elpusztítani ezt a királyságot,de úgy,hogy még a létezéséről is megfelejtkezett volna a nép...minden ami pedig rá emlékeztetett volna szintén eltűnne örökre.
- Őrült vagy...
- Mondj valami újat - A fehér hajú felnevetett megigazítva hússzú haját. 
- De apánkat is meg lehet érteni. Ha ő tudná kicsoda is valójában Scarlett véletlenül sem emelne rá kezet. 
- Nem hinne nekünk.
- Ezt még is miből gondolod? A tetoválás is..
- A tetoválást le lehet másolni. Ha látta valaki megjegyezhette és kész is az áll gyermek.
- Rendkívüli memóriával kell rendelkezni,hogy a pontos részleteket is meg tudja valaki jegyezni.
- Nekem könnyen menne.
- Na ne mond..
- Most fogadni akarsz velem?  - Fordította felém fejét Elias kissé titokzatosan vigyorogva. Mikor viszont meglátta elégedetlen arckifejezésemet megemelte kezeit maga előtt és felnevetett - Rendben öcsi,csak nyugi. S ha boldoggá tesz akkor nem megyek egyedül sehová. 
- Igen. Köszönöm. - Bólintottam. - Rendelek melléd valakit. Addig is maradj itt és ne menj sehová. Ne feledd. Itt nem láthatnak meg különben problémák lehetnek.  

Amint befejeztem mondanivalómat a bátyám számára elhagytam a folyosót aztán leballagva a földszintre és kilépkedve a fő bejárati ajtón elhagytam az épületet és lóra szállva a kastély irányába vágtattam. A ház melyben én általában tartózkodni szoktam nem volt túl messze onnan de azért kellett is egy kis idő míg a palotához visszatérek. Mivel Elias is ott tartózkodott jelen pillanatban őröket kellett parancsolnom oda,hogy figyeljenek rá és idegenek a házba lábukat se tegyék. 
Tudván mindenről mi történik ott mindig nyugodt szívvel tértem vissza apámhoz elrejtve előle az igazságot és a tényt,hogy "ellenfelét" szinte szeme előtt rejtegetem. 

***LARION SZEMSZÖG VÉGE ***

ELIAS SZEMSZÖG 

Amint Larion visszatessékelt a szobámba én " nyugodtan" visszamentem bezárva magam után az ajtót aztán morogva pát másodpercig az ablakhoz ballagtam s kinéztem a függöny mögül. Láttam a gyülekező katonákat az udvaron melyekhez később Leon is csatlakozott s pár szót váltva velük a sokaság pillanatok alatt szét oszlott. Leon körbenézett és kiszúrva engem bólintott fejével üdvözlésképpen. Én pedig válaszképpen egy " kedves"  mosollyal ajándékoztam meg a másikat. Az kedvetlenül ismét rám nézett aztán szempillantás alatt eltűnt. Már jól tudtam,hogy terveznek ellenem valamit és direkt tartanak fel birodalmuk területén. Már csak azt kellett megtudnom mi céljuk van pontosan és én nyertem. Épp miközben agyaltam a tervükről,hogy mi is lehetne az, valaki bekopogott és én pedig sietve ajtót nyitottam. Egy katona állt az ajtóban.

- Larion herceg küldött. Én fogom kísérni őt sétája során.
- Oh..köszönöm. Kedves öntől,hogy ilyenkor is ide sietett.
- Csak teljesítem a nekem szánt feladatot. Nos...akkor kérem kövessen.
- Megyek,megyek. - Elhagyva az ideiglenes szobámat kulcsra zártam az ajtaját s a folyosón kötöttem ki lassú léptekkel az előttem ballagó őrt követve. Egy ideig néma csendben sétáltunk. De amikor már a kinti folyosókhoz értünk az engem kísérő katona újra megszólított.

- Ne haragudjon...elfelejtettem még az elején megkérdezni. Hová is szerezne menni pontosan?
- A kertbe ha lehetséges. - Válaszoltam röviden meg sem állva.
- Rendben. Ez esetben hamarosan ott vagyunk.

Ez után a katona többé nem szólalt meg. De...annál is jobb. Legalább nem kellett hallgatnom idegesítő hangját s mosolyognom rá...
Amikor megérkeztünk tekintetemmel egyből egy " vendég" után kezdtem kutatni. Egyből rájöttem arra,hogy itt van hisz valaki kiütött. De nagyon rövid időre. Mikor magamhoz tértem csak az eszméletlenül földön fekvő katonát láttam szemem előtt. Na és persze a keresett vendégem is megérkezett.

- Késtél...már menni készültem.
- Sajnálom drága barátom...de visszatartott a hisztéria hercegnő.
- Nem szép dolog így beszélni egy család tagról.
- Pont te akarsz tanítani engem...na de nem ezért fizetlek. Ki vele. Mit tudtál meg.
- Ch...ha így fogsz beszélni velem akkor legközelebb tripla árat kellesz fizetned. A tervük kapcsán pedig annyit,hogy egy emberük állítólag már az Éj Birodalomban munkálkodik. Ha jól értelmeztem a dolgokat akkor ellened akarja fordítani a saját népedet és hadseregedet. Amikor pedig háború lesz ellened fognak fordulni.
- Elég gyenge...ilyennel már próbálkoztak korábban is...de mégsem vált be a tervük.
- Ez igaz...de viszont ha sikerrel járnak...elég nagy veszteségben lesz részünk...
- Csak,hogy ott van a mondat elején a DE.
- Micsoda magabiztos király.
- Alap dolog egy uralkodó számára a magabiztosság. Na és persze a megbízható emberek mint például te Shadow.
- Te is jól tudod,hogy én ott vagyok ahol többet fizetnek vagy nagyobbak a lehetőségek. Vagy nyerőbb a helyzet. Egyszer itt egyszer ott. Mint az a vad nyúl a réten. Mindíg más helyen.
- Szóval én csak addig számíthatok támaszodra míg van pénzem és nyerő helyzetben vagyok... Micsoda erős férfi barátság...
- Bingó! Eltaláltad...jajj...majdnem elfelejtettem...megtaláltam azt a TB ben híres bérgyilkost...ha kell szervezhetek vele egy találkozót. Raven néven ismerik. Már ha érdekel..
- Nem a neve érdekel hanem munkájának eredménye. A találkozót pedig hagyjuk későbbre. Az időpontot majd még közlöm. Ne veszítsd őt szem elől. Szükségem lesz rá.
- Tudod hogyan találj meg. Na meg egy kis bónusz infó..a pici Scarlett kisasszony egy vándor cirkuszhoz csatlakozott. Jelenleg a Sinra birodalomban vannak de elég gyorsan haladnak. Ma itt holnap amott. Ha még elakarod kapni sietned kell...
- Nem...még nem. Most jobb lesz ha nincs itt. Addig is nem ráncigálják majd be mindebbe. Na és az én terveimbe sem fogja beleütni pici orrát.
- Felőlem.. - Vont vállat a titokzatos vendégem aztán távozott. 

Miután egyedül maradtam ájultnak tettetve magam a földre feküdtem. Egy kis idő elteltével már a többi katona is iderohant a közelembe. Senki semmit sem gyanítva visszakísértek szobámba még pár nap elteltével pedig visszatértem saját birodalmamba és agyalni kezdtem úgy nevezett ördögi tervem megvalósításán.

ELIAS SZEMSZÖG VÉGE 


VENDI (SCARLETT) SZEMSZÖG

Még csak pár nap telt el a vándor cirkuszhoz való  csatlakozásom napja óta de már mindenki befogadott engem. Sinra úgy bánt velem mint a pici kedvenc húgicájával míg Kaito egy gondoskodó apa szerepét vette magára.
Lorin pedig olyan közel állt hozzám,hogy nyugodt szívvel mondani merném,hogy ő a testvérem. Ő nagyon megbízható és kedves személyiségű lányként mutatkozott meg. Az elején nagyon csendesnek és zárkózottnak tűnt de amint alkalmam volt jobban megismerni őt,véleményem róla gyökeresen megváltozott.
 A hármas ikrek néha túlságosan is bolondosak voltak. Mintha ők lettek volna a cirkuszi bohócok. De amikor komoly hangnemre váltottak akkor már én is irigyelni kezdtem őket.
Yurij...hát...ő egy igazi szoknya vadásznak bizonyult...mindig a közelemben lóg és egy esélyt sem hagy ki,hogy hozzám érjen vagy megtapogasson undorító mancsaival...de azért valamiért még is neki sikerül jó kedvre deríteni engem ha kedvem leromlik. 
 Siddel és Kiddel nem volt alkalmam megismerkedni közelebbről de rájöttem,hogy nagyon okosak,bátrak és segítőkész fiatal emberek.
Lora pedig már egy külön történet. Amikor ő a közelben van akkor vigyázni kell a cuccaiddal mert " véletlenszerűen" eltűnnek és az ő zsebében kötnek ki. Amikor pedig visszaköveteljük dolgainkat akkor a következő mondatot hallhatjuk: ★ Ez csak egy illúzió. Valójában, az " eltűnt " tárgy mindvégig nálatok volt ★ ,csak,hogy  szavainak nem hisz senki és ilyenkor ő még jó pár fejest is kap általában.
Eddig ezeket tudtam következtetni az új családtagjaimról.
Jelen pillanatban pedig amíg én itt agyaltam és véleményeket ámítottam össze mindenkiről Lorin a fellépői ruhámat készítette elő és nyomta kezembe,hogy vegyem fel. A Sanlian nevű városban állított sátrat cirkuszunk. Mivel a város hatalmas volt, több napra is készültünk maradni.
Amint felvettem ruhámat Lorin elkészítette a frizurámat és a sminkemet. Szinte lehetetlen volt egyből felismerni bennem a régi Scarlettet.

Hatalmas tapsvihart hallottam a treilerbe ahol épp készülődtem.

- Ahogy látom Yurij,Sid és Kid nagy sikert arattak.
- Ez csak természetes. Yurij a külsejével egy kettőre elvarázsol mindenkit Sid és Kid pedig csak úgy viccessé akarják tenni komoly fellépését.  Épp ezért mi sem lehetünk rosszabbak.
- Bele adok majd mindent!
- Nem is kételkedem szavaidban.

Lorin átkarolta a nyakamat hátulról és elmosolyodott. Én is enyhén mosolyogni kezdtem. Yurij fellépése után Su,Shion és Suon lég akrobatikai fellépése következett. Az első három fellépőt hatalmas tapsviharral kísérték a kulisszák mögé. De a hármas ikreket szintén nem kerülte el a figyelem és tapsvihar. Na és persze az ijedt de egyben csodált tekintetek  s hangok ezrei. Én és Lorin az ikrek fellépése közben léptünk színre. Még mindig nem tudtam elhinni,hogy rászedett erre a kötéltáncos fellépésre. Gyakorolni is nem túl sokat gyakoroltam. Még szerencse,hogy kiválló egyensúllyal rendelkeztem már korai katonai edzéseimnek hála.
Amint a testvérek abbahagyták a veszélyes mutatványaik bemutatását én és Lorin léptünk színre. Lorin szinte egyből felugrott és szaltózva a levegőben visszaért a kötélre. Én is ezt tettem. Az első trükk sikerrel járt. A következő pedig egy fokkal már nehezebb volt. Egy időben kellett levegőbe ugranunk és kötélre állnunk. Egy kissé tartottam tőle de végül ez is sikerült szinte hibák nélkül teljesítenünk. Lorin,látva mennyire is izgulok egy széles mosollyal nézett rám aztán bólintott. Ezzel arra utalt minden rendben lesz. De ha netán mégsem,akkor az ikrek egyike úgy is elkap és nem lesz semmi komoly. Épp ezért is ezek a fellépések egybe forrtak általában mindig ha nagy magasságról volt szó. Már csak az utolsó maradt hátra. Lorin magasra ugrott. Kétszer is vissza ért a kötélre. De amint harmadszorra ugrott fel és állt a kötélre az túlságosan is mozogni kezdett lábaim alatt és én oldalra lépve zuhanni kezdtem...

Folytatás következik...