Amint mindennek vége volt az emberek lassan kezdtek kivonulni a sátorból. A fellépés annyira jól sikerült,hogy senki nem is gyanította,hogy mind ez tragédiával végződhetett volna.
Amint az utolsó látogató is elhagyta a sátrat az első ember aki hozzám rohant az Yurij volt. Őt egyből követte Lorin és Sinra. A többiek már hátrébb álldogáltak aggodalmas tekintettel ajándékozva meg engem.
- Jól vagy Vendi?! - Kérdezte aggodalmasan a fekete hajú miközben sérült tenyeremet kezébe vette.
- Annyira sajnálom...n..nem gondoltam volna,hogy félre fog sikerülni valami...a...annyira...annyira sajnálom.... - Mondta dadogva Lorin szinte remegve.
- Nyugodj meg Lorin...te nem tehetsz semmiről.
- De...
- Ahelyett,hogy itt sajnálkozol inkább hozz valami fertőtlenítő szert. Vérzik a keze!!
- M...megyek már! - Lorin elfutott valami fertőtlenítő szerért pont ahogyan Yrij mondta neki míg Sinra egy anyag darabot hozott,hogy átköthesse sebem. Eközben pedig mindvégig Yurij előttem térdelt és a tenyeremet szorongatta sajátjában.
Amikor Lorin visszajött a kezemet átkötötték. Szegény lány még egy fél napig rohangált utánam bocsánatot kérve és mondva,hogy mind ez az ő hibájából történt. Én pedig természetesen tagadtam ostobaságait.
Este mindenki lefeküdt aludni.
*Következő reggel*
Következő reggel az eget szürke esőfelhők borították ezért már előre kihirdettük az előadás elmaradását. És helyesen is cselekedtünk. Hisz egy óra sem telt el és megeredt az eső.
Órák elteltével sem állt el az eső. A trélerem lépcsőjén ültem s összekuporodva bámultam az égből zuhanó vizet amely már reggel óta csak szakadt mintha odafenn valaki egy hatalmas hordót fordított volna fel. Azon gondolkodtam,hogy be kéne menni amikor bár homályosan de észrevettem a tréleremhez közeledő alakot. Fél perc elteltével pedig már láttam,hogy Yurij az. Amint tréleremhez ért lecsapódott mellém és egyből beszélgetésbe kezdett.
- Fáj még a kezed?
- Nem....már nem...köszönöm az aggodalmat...habár teljesen felesleges.
- Szerintem pedig nem. Egy apró seb is halálhoz vezethet.
- Nem az én esetemben.
- De meg kell,hogy mondjam...nagyon makacs egy pici lány vagy.
- Ez meg honnan jött?
- Sinra értelmesen megmondta,hogy nem csinálhatsz semmit míg a kezed be nem gyógyul. Te pedig ahelyett,hogy megfogadnád "tanácsát"...
- Ami parancs volt.. - Szóltam közbe szavába nem várva míg befejezi.
- Khm...te pedig ahelyett,hogy megfogadnád tanácsát a dobozokat cipelgetted míg nem volt a sátorban senki.
- Akkor mégsem tévedtem. Tényleg ott voltál.
Yurij a derekamra csúsztatta kezét és közelebb húzott magához. Aztán pedig a vállamra hajtotta fejét.
- Meg akarsz halni vagy mi? Csupa víz vagy!
- Fáradt vagyok...éjjel nem aludtam semmit.
- Az nem az én bajom! Meg fogsz fázni veled együtt pedig én is!
- Ha megfázok te majd viseled gondomat ha pedig te betegszel meg akkor majd én vigyázok rád.
- Ha pedig mind ketten megbetegszünk egyszerűen kivágnak innen.
- Ez is lehetséges.
Ez után meghallottam Yurij halk szuszogását miről arra következtettem bealudt. Én csak sóhajtottam erre az egészre. A keze még mindig a derekamon volt. Fura,hogy még nem penderítettem ki őt valahová.
Pár nedves hajtincse az arcára esett. Nem tudom mi a fene üthetett belém de el akartam takarítani azokat de amikor kezem már az arcához nyúlt ő hirtelen kinyitotta szemeit s megfogva a kezemet megpuszilta azt. Szemeim kikerekedtek de szempillantás alatt ajkai már az enyémekhez tapadtak. Én el akartam lökni őt magamtól de nem sikerült. Vagy talán..nem is túlzottan akartam?
Minél tovább szorongatta testemet sajátjához annál forróbbá kezdett válni a csókunk. Kezemet mellkasára csúsztatva viszonoztam csókját nem gondolva abban a pillanatban semmire. Szívem mélyén rég vágytam arra,hogy valaki felfigyeljen rám. Nem mint egy jó harcosra vagy jó csicskára. Hanem,hogy egy lányt is lásson bennem valaki.
Mikor ajkaink elváltak a szemeibe néztem. Ő végighúzta ujjait ajkaimon aztán elvigyorodva újra megcsókolt miután látta nem ellenkezem. Keze mely eddig derekamon volt combomhoz csúszott onnan pedig a ruhám alá. Kezére csaptam mutatva ne akarok tovább menni ennél de ő nem értett egyet döntésemmel és felkapva engem karjaiba a trélerembe vitt ott pedig az ágyra fektetett minden egyes testrészecskémet simogatva kezével.
***** EKÖZBEN A TŰZ BIRODALOMBAN *****
* LARION SZEMSZÖG *
Amióta Elias elhagyta a Tűz Birodalmat és annak határait elég sok hír érkezett. Az egyik hír nem is volt meglepő. A kis Éj király tudomást szerzett " állítólagos" tervünkről és lenyelte a csalit. A másik pedig az volt,hogy az Éj Birodalom hadat üzent a Jégnek. Csak agyalni tudtam azon,hogy mi járhat a fejében de azt már tudtam,hogy őrültségre készül.
- Leon!
- Parancsoljon hercegem!
Larion:- Tudj meg minél többet a Jég birodalomról és annak helyzetéről. Hadsereg,pénz, fegyverzet...mindent.
- Segíteni készül nekik?
- Igen...de közben drága testvéremről sem feledkezhetek meg..
- Helyes döntés.
- És még valami...
- Hmm?
- Scarlett....megtudtál róla valamit?
- Sajnos nem...Az egyetlen nyom is eltűnt. volt egy ember aki látott egy hozzá hasonló lányt amikor az épp elhagyta a birodalom határait. Az után végleg nyoma veszett..
- Értem..
- Nyugodj meg Larion...megtaláljuk...és egyébként is...kemény fából faragták a pici lányt..nehéz dolga lesz annak aki kikezd vele...
- Ez igaz...na de most nem ő a lét fontos dolgunk.Agyaljunk inkább a hamarosan bekövetkezhető háborúra.
- Igen is!
Leon elment én pedig egyedül maradtam gondolataimmal.
\ Nem csodálkoznék el ha megtudnám,hogy Elias már rég tudja hol vagy Scarlett és mi van vele...\
*** ÉJ BIRODALOM ***
* ELIAS SZEMSZÖG *
A trón teremben ültem és unottan hallgattam az öreg bölcsek csacsogását afelől,hogy jobb lesz ha békén hagyom a Jég Birodalmat. Noel volt az egyetlen aki tanácsadó létére hallgatott. Ragna és Zen pedig két oldalt álltak mellettem és őrizték nyugalmam vagy éppenséggel a csacsogók életét őrizték mert tudták mennyire idegesit engem a létezésük is ebben a kastélyban.
Amikor a bölcsek morogva elmentek miután én " udvariasan " a francba küldtem őket megkönnyebbülten sóhajtottam fel és ásítva egyet felálltam nyújtózkodni egyet.
- Miért pont a Jég?
- A birodalom területe iszonyatosan kicsi. Na és a termelő föld is borzalmas állapotban van. Nem sok hasznot nyernél ha elfoglalnád.
- Nincs is szükségem arra az ocsmány haszontalan törpe birodalomra.
- Akkor?
- Ha hadsereget indítok oda a Tűz Birodalom mint szövetségese hadi segítséget fog nyújtani bajba került társának ezzel legyengítve saját hadi erejét.
- Te pedig kihasználva az alkalmat elfoglalod a TB-t is.
- Két nyulat egy lövéssel. Ügyes húzás mit ne mondjak.
- Nem is vártam kevesebbet a királyomtól.
- Szóval még mindig a Tűz Birodalom a célod.
- Ez csak természetes. És egyébként is.. Ők maximum egy 10-20 ezres seregre fognak számítani miközben én egy 100 000 -es sereggel fogok vendégségbe menni...
- Két birodalom egyszerre...tényleg nem rossz ötlet. De mi lesz ha mégsem sikerül?
- Ez még semmi. Én az EGÉSZ VILÁGOT akarom meghódítani.. Épp ezért is van szükségem rátok.
- Rám mindig számíthatsz.
- Akár tetszik nekem akár nem,úgy is itt ragadtam. Szóval veled vagyok.
- ...
Elias:
- Csak nem Scarlett miatt bánkódsz ennyire Zen barátom?
- Nem tudom miről beszélsz....
- Pedig nagyon is jól tudom...azért bánkódsz mert Scarlett nélküled ment el...és méghozzá el is tűnt...te pedig magadat hibáztatod...
- Ch..
- Én is aggódom miatta..
- Na ne nevettess.
- Azt hiszed viccelek?
- Mikor beszélsz komolyan?
- Gyerekkel nehezebb beszélni mint gondoltam..
- Nem vagyok gyerek!
- Csak 15 éves vagy...
- Azt sem tudod,hány éves vagyok.
- Miért mondod ezt? Nem annyi vagy?
- Hát nem.
- Akkor? úgy emlékszem fiatalabb vagy Scarlettnél.
- Talán igen. De akkor sem vagyok szerencsétlen 15 éves taknyos mint amilyennek hiszel.
- Ehh..akkor én tudom rosszul. Nem tartom fejemben a korotokat. A nevetek is elég.
- Ennyit erről. Végre beismered a vereséget.
- Én soha sem veszitek.
- Persze,persze.
- Nem hiszel nekem?
- Nem!
- Micsoda őszinte válasz...Na de visszatérve a hercegnős témához..Miféle bátyus lennék én ha nem aggódnék a húgom életéért?
- Mit csacsogsz?
- ???
- heh?
- Scarlett a húgom a TB királyi családja pedig az én vér szerinti családom amely oly annyira nem érdekel,hogy azt elképzelni sem tudjátok. De hosszú lenne most magyarázni na meg persze nem is fogok többet mondani nektek. A lényeg,hogy ez titok és csak ti tudtok róla. Ezért remélem,hogy titok is marad.
- Én sírba viszem magammal ezt a titkot. Bár inkább ezt el sem mondtad volna.
- Lakat a számon.
- ..
- Hallgatás beleegyezés.
- Köszönöm. - Még pár szót váltva a megbízható embereimmel elengedtem őket én pedig egy ideig a trón teremben maradtam és azon gondolkodtam térjek e vissza lakosztályomba vagy sem hisz ott az a nő van aki már az agyamra ment. De végül visszatértem szobámba ahol Casandra már várt rám...
Folytatás következik....
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése