11 Rész. Légy üdvözölt Scarlett...

*ELIAS SZEMSZÖG*

Mikor magamhoz tértem, borzalmas fájdalmat éreztem egész testemben de főleg bal oldalamban. Fejem zsongott. Mozdulni sem bírtam. Tekintetemmel körbepillantva egy számomra ismeretlen kunyhóban találtam magam. Elég szerény kis belsővel rendelkező házikó volt. Egy ágy melyen jelenleg is én feküdtem, egy csepp ablak, egy ajtó, és egy régi elég rossz állapotú asztalka mely körül 2 szék állt. A földön pár kézzel készített rongy baba volt. Egyből feltételezni lehetett,hogy a házban voltak kiskorúak.
Megpróbáltam felülni de nem sikerült. A gyomrom és annak környéke borzalmasan fájt. Minden mozdulat pedig pokoli fájdalmat okozott számomra. Többször is felszisszentem emiatt. Egy újabb próbálkozásom közbe egy tízen öt-tízen hat évesnek tűnő lány lépett be az ajtón. Amint észrevette mit csinálok egyből letámadott.

- Eszednél vagy? szétnyílnak a sebeid te agyament! - A lány megközelítve engem lassú és óvatos mozdulatokkal visszafektetett a párnára aztán lentebb húzva a takarót megnézte a sebeimet és meglátta,hogy a kötések  lassan vörösekké válnak. - Na tessék.. az egyik sebed újra vérzik.. csodás.. - forgatta meg szemeit aztán sietve kirohant.
Egy kis idő elteltével már egy idősebb nő társaságában tért vissza. A nő ellátta sebeimet míg a lány ételt hozott és megetetett. Mikor már mind a két nőszemély végzett a dolgával és indulni készült a fiatalabbik hozzám vágta,hogy ha még akár egy felesleges mozdulatot is végzek akkor bedob a ház melletti tóba. Én erre csak halkan felnevettem aztán elmosolyodtam. A lány viszont elvörösödött és kirohant. De csak találgatni tudtam mitől. Attól,hogy mosolyogtam vagy attól,hogy felidegesítettem. Egy darabig még agyaltam a történteken és bámultam az ablakon keresztül az eget. Észre sem vettem ahogy bealudtam.
Következő ébredésem következtében viszont már nem voltam egyedül a szobában. Ragna,Noel és Sad ácsorogtak mellettem. De..mindenki a saját dolgával volt elfoglalva. Sad egy széken ült jól hátradőlve miközben lábai az asztalra voltak feltéve, Noel az ablaknál állt és folyton kifelé bámult mintha őrt állna, Ragna pedig az ágy szélén ült és kardját tisztogatta. Mikor elkezdtem mocorogni mind a három férfi észrevette végre azt,hogy felébredtem és én kerültem középpontba.

- Végre felébredtél. - Mondta vidám hangon Noel miközben az ágy felé közeledett.
- Már ideje volt.. - húzta félre száját elégedetlenül Sad továbbra is kényelmesen üldögélve székén.
- Igazán mondhatnál valamit Ragna.. - szólt rá Noel miközben a vállának dőlt neki.
- Nincs mit mondanom.
- De flegma vagy.. valld be..Sad tanított erre.
- Na legalább ide ne keverj engem bele vöröske!
- Oké oké. Csak vicceltem. Micsoda morcos egy társaság.
- Ha ha ha!
- Mi olyan vicces bukott király?
- Ügyesen cselekedett a kis öcsikém..Ez még engem is váratlanul ért. Bár sejtettem,hogy valami hasonló történni fog.
- Ezt,hogy érted? - Szólalt meg végül Ragna aki épp befejezte a kardja tisztitgatását.
- Úgy,hogy sejtem ki adhatta ki a parancsot.
- Hmm?
- Na mi az? nincs tipp ki lehet az? - vigyorodtam el végül elégedetten s  megkértem Noelt,hogy segítsen felülni. - Nos..mivel látom,hogy ti nem értitek meg mondom én. A bölcsek a tettesek.
- A bölcsek?
- Pontosan. Hisz csak is egy nagyon magas rangú embernek van annyi hatalma,hogy parancsoljon a katonáknak é azok engedelmeskedjenek.
- Ezzel azt akarod mondani,hogy összebeszéltek ellened?
- Pontosan.
- Ezek szerint bajban vagyunk...
- Nem igazán. Hisz míg ellenfeleink nem tudják hol vagyunk addig mi elkezdjük fő tervünk megvalósítását.
- Ha mozdulunk egyből kiszúrnak.
- Bátorság! Larion is komoly sérülést kapott. Nélküle pedig ők sem fognak a következő szintre lépni.
- De ott van a király! Ne feledd,hogy Larion csak egy herceg akinek nincs meg minden hatalom.
- A király csak egy bábú a sakk táblán. Ha nincs királynő és védelmezők a király az egyik leghaszontalanabb a táblán.
- Akkor ez rád is vonatkozik? te is királynő nélküli király vagy.
- Nekem vannak katonáim amelyek képesek gondolkodni. A Tűz Birodalom királya viszont bár nagy szájú de a háború ügyeiben Larion sokkal igényesebb vezető. 
- Hűha! Elias megdicsérte Larion tudását!
- Csak tényt mondtam. Én akkor is mindig egy lépéssel előttük vagyok. Szóval míg ő döglik semmi komoly történni nem fog. 
- Nem számoltál azzal a ténnyel,hogy őt profi orvosok kezelik. A sebei már nem is annyira komolyak. Veled ellentétben. Te még mozdulni sem bírsz.
- Ragna igazat mond Elias. Jelen pillanatban képtelenek vagyunk lépni. Jobb lesz ha most megfutamodunk.
- Szökjek el mint egy nyuszi és rejtőzködjek az odúban s reszkessek félelmemben?! Igy ismersz te engem?! Én az Éj Birodalom királya vagyok! SOHA nem fogok elmenekülni a veszély elől. Bennem nincs félelem.
- Micsoda beszéd.. - Szólt közbe Sad tapsolva aztán felállt. - Ha ennyire nagy a szád...akkor bizonyíts bukott király.
- Micsoda nagy szád lett Sad. Említsem meg neked,hogy ki mentett meg a haláltól vagy magadtól is tudod?
- Nem mintha a segítségedet kértem volna de mindegy.
- Micsoda elviselhetetlen gyerek.. - felsóhajtottam. - Jut eszembe...mennyit is aludtam igy összegezve?
- Hmm.....ha megszámolunk minden napot egészen a menekülésünk napjától kezdődően akkor jó 20 napig vagyunk már itt.
- 20 nap? nem vitted túlzásba a számolást Noel?
- Még lehet kevesebbet is mondtam.
- Ez elég problémás. Túl sok időt veszitek a semmi miatt. Tényleg..a kis íjász merre lóg? 
- Őt elkapták.
- De nem hiszem,hogy megölték. Tuti kiakarják szedni belőle az információt. De..mivel ő is komoly sebet kapott a harc során nem hiszem,hogy sok hasznuk lenne belőle.
- Kááár..egyetlen normális íjászom és annak is lőttek.
- Ne tegyél rá keresztet bukott...lehet még él.
- Vagy nem..mi ezt nem tudjuk.
- Micsoda pozitív hozzáállás. Na de látom ti is megsérültetek.
- Hozzád képest ezek csak karcolások. Mi még megúsztuk ennyivel .Nekem csak egy bordám tört el. Sad kéz töréssel úszta meg míg Ragna meg sem mondta fáj e valamije vagy sem.
- Annál jobb. Ezek szerint csak az én felépülésemre várunk.

* VÉGE ELIAS SZEMSZÖGÉNEK*

*VENDI SZEMSZÖG*

Mikor felébredtem jólesően nyújtózkodva az ágyban ültem fel körbenézve. A még mellettem alvó Yurij arca nagyon aranyosnak tűnt. Mikor aludt védtelennek tűnt és törékenynek. Egyből Elias jutott eszembe. 
Kezemmel megérintettem arcát mire ő kinyitva vörös szemeit felnézett rám. Arcán enyhe mosoly ült. Párat pislogva ő is felült és magához húzva csókolt meg. Viszonozva csókját végül eltoltam őt magamtól és ruhámért nyúltam. 
Felkapva magamra a ruhadarabokat az ágy szélére ülve akartam összefogni a hajamat amely ezen idő alatt eléggé megnőtt és már majdnem ismét derékig érő volt de Yurij ehelyett úgy döntött még egy menetre vágyik ezért erős karjaival átkarolva derekamat elkezdte csókolgatni a nyakamat ismét lassú mozdulatokkal lefelé húzva vállaimról a ruhát. 

- Had fogjam már össze a hajam Yurij! - Emeltem meg a hangomat de nem bírtam ki azt,hogy csikizni kezdett mikor ellentkeztem és felnevettem.
- Hová sietsz ennyire? - Kérdezte tőlem álmos hangon vállamra helyezve fejét.
- Lorinnak kell segítenem...ezért eressz el kérlek.
- Minden alkalommal mintha szökni próbálsz...már igy is mindenki tudja,hogy hozzám tartozol. Nem kell titkolnod... - Yurij még erősebben magához ölelt és ismét nyakamba csókolt.
- Még,hogy menekülök.. Neked köszönhetően szinte ki sem mászom az ágyból...
- És ez rossz? - nevetett fel a fekete hajú.
- Nem félsz,hogy kisbaba lesz a vége? - tettem fel a kérdést hátra fordítva fejem,hogy láthassam arcát mikor válaszol.
- Miért? nem akarsz anya lenni? - válaszul pimaszul vigyorodott el a fiatalember.
- Felsóhajtottam. - Mintha neked ez oly annyira hiányozna.
- Szerinted akkor mi a célom?
- Mit tudjam én! Nem tudok gondolatokat olvasni. Te gondolataidat pedig végképp lehetetlen!  - Mondtam határozottan aztán kiszabadulva fogása alól egy csókot lehelve ajkaira kirohantam a treilerből. 

Ahogyan annak a nőcsábásznak is mondtam..Lorinhoz siettem. Segítenem kellett neki a ruha választásban és a frizura készítésben. Délben fellépésünk volt. Én ritkán léptem fel. Sinra színpadra sem engedett az utolsó balesetem után mely miatt majdnem leestem. És így én artistából színpad mögötti segéd lettem s már egy kerek hónapon át ez a feladatköröm. Bár egyrészt örültem,hogy nem kell emberek elé mennem, másrészt nem tetszett,hogy ennyire kiközösítenek. Néha már azon agyaltam "nem kéne e elmennem innen?  "," Nekem való e ez a hely? "," Miért csatlakoztam én egyáltalán?"...Minél tovább néztem a többieket a háttérből annál gyakrabban jött elő e kérdések egyike. 
Sajnos a mai nap sem lett kivétel. Csak a háttérből volt megengedett figyelnem a történteket. Mindenki élvezte a műsort én pedig csak vártam,hogy egy száraz kendőt adhassak annak aki visszajön a színfalak mögé a cirkuszi arénáról. Mikor épp Sid és Kid tértek vissza kedvetlenül átadtam nekik a törölközőket aztán hátat fordítva nekik elmentem. Két percbe sem telt,hogy már kinn voltam az udvaron. Elegem volt. Szinte már csak takarítónak vagy csicskának voltam jó ami nagyon nem az én szerepköreimbe tartozott. Még Elias sem takaríttatott fel velem padlót pedig ő pont,hogy megtehette volna hisz csak testőr voltam. Mivel még a Tűz Birodalom területén jártunk többé kevésbé ismertem a földeket és végleg elhatároztam,hogy elmegyek még mielőtt ismét ismeretlen földekre térnénk. Ma. Most. Ezen percen. Mivel úgy is még tart az előadás senki észre sem veszi,hogy nem vagyok ott igy több időm lesz elmenekülni úgy,hogy senki sem jön utánam.Ott hagytam mindent szabadságért kutatva. 
Még egyszer utoljára hátra pillantva a cirkuszi előadó sátorra intettem kezemmel és ledobva magamról a felesleges hajdíszt és csecsebecsés palástot futásnak eredtem. Nem búcsúztam el senkitől mert tudtam,nem fogják hagyni,hogy elmenjek. Ezért mentem el szótlanul. Minél hamarabb el akartam menekülni olyan messzire hol senki sem talál rám. Hol nyugalom és béke van. Hol nincsenek háborúk és halál...nincs sírás..csak nevetés és öröm. Olyan helyre ahol békésen élhetem le napjaimat. De jól tudtam,hogy ebben a világban ilyen paradicsom nem létezik és még abban a városban is ahol először találkoztam a cirkusszal is megvannak a balhék és veszteségek. Ez csak a fantáziám melyet oly szeretném ha valóra válna egy napon. 
Egyre távolabb kerültem a többiektől. Egy dombon álltam meg körülbelül három kilométerre a sátortól s újra ránéztem. Fényeit még mindig látni lehetett. 

- Viszlát Vendi...és légy üdvözölt Scarlett...

Eme szavakkal végleg szétszakítottam kapcsolatomat a Libria cirkusszal és annak tagjaival aztán elindultam oda ahová a lelkem oly annyira vonzott. Vissza a szülőföldemre...az Éj Birodalomba..

Folytatás következik....

10 Rész. Testvéri "szeretet "

* Vendi Szemszög *

Az eső még 2-3 nap elteltével sem volt hajlandó leállni. Az utolsó éjszaka pedig egy hatalmas vihar érkezett a városba és annak környékére s miatta a nagy sátor nagyon megsérült. A betervezett előadásokat le kellet fújni meghatározatlan időre. Sinra azon gondolkodott,hogy el kell hagynunk a birodalmat és tovább haladni hisz ebből már úgy sem lesz semmi és már így is elég sok időt veszítettünk üresbe. Ezért végül vezérünk összeszedett mindenkit a nagy előadói sátorban,hogy megszavazzuk a továbbiakat.

- Foglaljatok helyet. - Szólalt meg határozott hangon Sinra miután mindenki elkezdett helyet foglalni. Én Lorin mellet foglaltam helyet míg Yurij mellettem csapódott le s újra derekamra helyezve kezét a fejét pedig vállamra hajtotta. Lorin egyből felfigyelt erre és ránk nézett. Én pedig a szokásos mondatomat súgtam oda neki.

- Nem akar lekopni rólam. Segíts.

Lorin nyakon húzta a kés zsonglőrt amire az felszisszent de nem engedve el engem a padra feküdt fejét pedig combjaimra hajtotta szorongatva kezemet tenyerében.

Felsóhajtva a történtektől Lorinra pillantottam mire ő csak részvétet nyilvánító tekintettel ajándékozott meg. Látva,hogy Yurijtól szabadságot úgy sem fogok kapni némán Sinrára próbáltam figyelni kinek tekintete pont rajtunk akadt meg.

- Nos...ha mindenki "kényelmesen" helyet foglalt akkor el is mondhatom amit szerettem volna. Khmm...nos..ahogyan észrevettétek az eső még véletlenül sem készül leállni. Ezért ahogyan ti is jól tudjátok az előadásokat le kellett fújni és most pedig nagy veszteségekben lett részünk. A sátor is megsérült a múlt éjszakai viharnak köszönhetően. Ezért úgy vélem,hogy szavazásra kell engednünk a dolgot.

Ki szavaz arra,hogy elhagyjuk ezt a birodalmat és a következőben vessen horgonyt cirkuszunk?- Sinra kérdésére válaszolva pár másodperces gondolkodás után mindenki kezet nyújtott. Sinra megkönnyebbülten felsóhajtott s fejére helyezve kalapját a szokásos mosolyával nézett körbe. - Akkor ezt most megszavaztuk. Holnap reggel indulunk. Az új úti cél: TŰZ BIRODALOM! Kezdhetitek a pakolászást.

Mikor meghallottam hová készülünk indulni holnap szemeim kikerekedtek s hatalmasat nyelve szorítottam össze fogamat s harapdáltam az alsó ajkamat. Yurij elsőként vette észre reakciómat s felülve megsimogatta a fejemet mint egy bátyus.

- Nem tudom mi történt a múltban de nem hagyom majd,hogy újra megtörténjen és még jobban megtörjön téged...Nem adlak oda senkinek...te...már hozzám tartozol. -Súgta fülembe a fiú egyből felállva helyéről s zsebre vágva kezeit némán távozva társaságunkból.

Lorin is észrevette aggodalmas tekintetemet s úgy döntött utána kérdez tőlem mindennek. Én félretéve fantáziámat elmondtam az igazat. Elmeséltem,hogy az Éj Birodalom királyának egyik katonája vagyok és azt is,hogy nem rég tudtam meg,hogy van két bátyám akik egyike eddig az én királyom volt a másik pedig pont a TB hercege. Mind e mellé persze hozzátéve,hogy ez titok. A lány esküdözött az életével afelől,hogy sírba viszi magával a titkot és nem fecseg. Az után pedig már nem beszéltünk róla többet.

Következő nap hajnalán pedig vándor cirkuszunk el indult az új ulticél felé.

* Elias szemszög *

Kinyitva szemeimet egyből a mellettem alvó Casandra arcát láttam meg magam előtt. Felülve az ágyon az ablak felé fordítottam fejem s beletúrtam hosszú hajamba oldalra lökve azokat. Általában nem szerettem egyből ébredés után elhagyni szobámat de amióta ez a nőstény itt kötött ki az ágyamban minden áldott alkalommal amit felébredek egyből lelépek és amig nem érzem itt az idő aludni nem térek vissza. Néha pedig vendégszobákban alszom csak ne halljam hangját. Kimászva az ágyból öltözködni kezdtem. Már az ingem utolsó gombjai maradtak hátra mikor hátam mögül meghallottam Casandra idegesítő hangját.

- Elias drágám...te meg hová mész ilyen korán?

- Nincs kedvem feküdni..inkább megyek és ellenőrzök pár dolgot.

- Nos...én gyorsan kedvre derítelek hozzá ha szeretnéd.

A lány körül tekerve magát a takaróval kimászott az ágyból s lassú léptekkel felém haladt. Mikor már előttem állt megemelte kezét s megérintve az arcomat a fejem hátsó részére csúsztatta kezét aztán lehajtva fejemet megcsókolt. Én eközben a derekára helyeztem mindkét kezem. Mikor elvált tőlem megragadta a karomat visszaráncigált az ágyba.

Szobámat végül csak dél körül hagytam el.

Míg folyosón ballagtam a kardomra helyeztem kezem s elkezdtem beszélni hozzá.

- Kezdem unni ezt a nőszemélyt...már a hányinger kerülget mikor hozzám ér...lassan egy új babára kellesz szert tennem..olyas valakire aki nem fog rám mászni...tudsz valakit?

- ...

- Szóval nem tudsz....na mindegy....majd keresek én...

Míg trón terem felé haladtam a kardommal beszélgettem. Ez a hülye szokásom mégsem hagyott el.

Mikor megérkeztem oda ahová akartam benyitottam. A következő kép fogadott:

A katonák holtan fekszenek a saját vértócsájukban míg trónomon Larion üldögél véres karddal kezében.

- Lám,lám. Micsoda vendégek. - Mosolyodtam el nem kerülgetve a holttesteket. Ha előttem voltak rájuk taposva mentem rajtuk keresztül.

Larion:

- ..

- Ügyes húzás öcsi! Kivégeztél pár szerencsétlen katonát akit már úgy is cserélni akartam. Megkönnyítetted a dolgomat. Na de minek is köszönhetem ezt a kisebb vérfürdőt pont a trón teremben? Ugye tudod,hogy mind ezt még fel is kellesz takarítani valakinek?

- ..

- Hogy te milyen szótlan vagy ma...- Hirtelen katonák vettek körül s kitekerve mind két karomat térdre kényszerítettek de még a kardomat is elvették. - Nem szép dolog elvenni mások dolgait engedély nélkül..

- Most megkapod a méltó jutalmadat tettedért.

- Még mielőtt levágnád a fejem...lennél oly szíves elmagyarázni mit is csináltam pontosan és mikor? Mert ugye tudod sok vér van már kezemen és rossz cselekedet. A memóriám pedig nem a legjobb. Öregszem tudod e.

- Több száz katonát küldtél a Tűz Birodalom határ melletti faluiba és mészároltál le embereket s gyújtottál fel falvakat.

- \Én ilyen parancsra nem emlékszem...\

- Ezért...az életeddel fizetsz majd..- Larion felállt a trónról s felém indult meg. Megállva előttem a kard élével emelte meg fejem.

- Utolsó kivánság?

- Hehe...egy meleg fürdőnek nem mondanék nemet...

- Idióta...hogy te még ilyenkor is az ártatlant és félelem nélküli embert játszod....szánalmas...

- Nem szép dolog így beszélni a testvéredről öcsi..

- Ch....nem vagy a testvérem. - Larion magasra emelte kardját fejem fölött s készült levágni fejemet. Én csak a szokásos őrült vigyoromat csaltam arcomra s halkan kuncogtam. Ez csak még jobban idegesítette drága öcsikémet. Mikor a kardjának már meg kellett érinteni a nyakamat 2 kard csattanását hallottam meg aztán a katonák amelyek engem fogtak a földre estek.

- Késtek...Ragna...Noel...

- Hogy neked ilyenkor is nagy szád van...

- Inkább figyelj oda ami körülötted folyik....majdnem lefejeztek az előbb...

- Tudtam,hogy ti időben megérkeztek,hogy megmentsetek.

- Ne mosolyogj....idegesít...

- Hogy te milyen unalmas ember vagy Ragna...

Lassan lábra állva elkaptam a kardot melyet Noel dobott felém s megforgatva azt ostoba öcsém felé szegeztem. - Erős és ügyes vagy öcsi...de egyben őrülten hülye is.. - Egy villám gyors mozdulattal húztam végig a kardot Larion mellkasán komoly sebet ejtve rajta. De épp ebben a pillanatban jelent meg a semmiből Leon egy lány társaságában. Mindkettejük fegyvere az én testemben talált menedéket. Míg Leon pengéje a gyomromat szúrta át addig a lányé a vállamat sebezte meg. Zen nyila Larion felé repült de Leon megvédte hercegét elállva a nyíl útját s az Leon lábába landolt. A lány felkiáltott.

- Bátyus!

- Minden rendben van. Ez csak egy karcolás.

Láttam ahogyan Larion térdre ereszkedik. Én a kardommal tartottam magam ne,hogy földre essek míg elő nem kerűlt

Sad és nem segített nekem talpon maradni aztán kimenekülni a trón teremből aztán a kastélyból. Vérveszteségem miatt egy hosszabb távú idő elteltével eszméletemet vesztettem.

* VENDI SZEMSZÖG *

Már esteledett. Kora reggel indultunk el de az út negyedét sem tettük meg ulticélunk eléréséhez. Sinra pedig azt mondta még jó 4-5 napi utazásban lesz részünk. Ezért estére inkább úgy véltük megállunk és pihenünk. Hisz a lovaknak sem könnyű a majdnem tonnás trélert húzni. Megállónkat egy erdő szélen szerveztük aztán tábortüzet raktunk.

Fél álmos állapotban bámultam a tűz lángjait. Furcsa érzés keringett a fejemben. Mintha történt volna valami...valami szörnyű. De mivel a cirkuszban s annak tagjaival minden a legnagyobb rendben volt csak agyalni tudtam azon,hogy mi történhetett. Mi volt az ami nem hagyta nyugodni lelkemet. A valóvilágba Shion mérges hangja hozott vissza.

- Hé Ven! Figyelsz te rám egyáltalán?

- Hmm? Mit mondasz?

- Ezt nem hiszem el...már megint bambulsz...

-...

- Mi a baj? Fáj valamid? Az utóbbi napokban elég sápadt vagy.

- Ne aggódj Lorin. Jól vagyok.

-Akkor?

- Már egy jó ideje csak a tüzet bámulod és hallgatsz. - Szólalt meg Suon is mikor a furcsa viselkedésem már őt is felháborította.

- Csak...rossz előérzetem van...

- Ezt meg,hogy érted? - Pattant fel helyéről Su egy lépéssel felém közelítve.

- Bővebben kérem szépen.

- Nem tudom elmagyarázni...de érzem...valami szörnyű dolog történt. Nem tudom hol,nem tudom kivel,de valami az biztos,hogy történt.

- Biztosan csak fáradt vagy...

- Ez nem a fáradság jele! Érzem! Történt valami!

- Mi ez a hang zavar?

- Ven-től kérdezd...mi sem tudjuk..

- Ki vele picur...mi a baj?

- ÉN MAGAM SEM TUDOM! AKKOR MÉG IS MIT MONDJAK NEKTEK?!

Felállva helyemről elmentem. Hallottam,ahogyan a többiek szólítgattak nevemen de nem reagálva egyenesen az erdőbe mentem és nem sokkal el is tűntem mindenki szeme látta elől. Szemeimben valamiért könnyek álltak. A testem remegett. Egy részt az idegtől más részt pedig a félelemtől ami hirtelen vett körül és nem akart elhagyni hanem egyre erősebben kezdett tombolni bennem. Nem tudtam merre megyek,csak egyenesen haladtam a vak sötétben nem értve a saját reakciómat és hisztériámat. Eddig nem engedtem meg magamnak az e fajta neveletlen viselkedést. Talán minderről a társaság változás tehetett elsősorban.

Többször is földre estem a föld alól kidudorodó fák gyökerei miatt. Mindig lábra álltam. Újra és újra pont mit egy erős emberhez illik. Utolsó esésemnél megsértettem bokámat ezért képtelen voltam tovább menni. Mivel este volt nehéz volt látni bármit is. A szemeim kezdtek elszokni a mindennapos sötétségtől. Ezért egyre több időre volt szükségem,hogy lássak éjszaka mint eddig. Fejemet az ég felé emeltem. A fák koronái eltakarták az eget de a hold fényét még képes voltam látni a leveleken keresztül is. Végül lehunyva szemeimet feküdtem a hideg földön.

Hallottam a közeledő lépteket. Aztán az engem szólító hangot melyet legbelül szívemben pont hallani akartam.

- Vendi!

- Yurij.

- Ne mondj semmit. - Mondta a férfi lágy hangon aztán felkapott karjaiba. Egy fa törzsének nekidőlve ő a földre ült és hagyta,hogy arcomat mellkasába fúrjam és sírjak vagy épp pihenjek.
Látván,hogy állapotom kezd jobbulni és lobbanékonyságom is eltűnt Yurij visszakísért a többiekhez. Én bocsánatot kértem mindenki előtt amire mindenki aggodalmasan de egyben furcsán és megértően néztek rám. Azután többet meg sem szólaltam. Látva,hogy senkire sem reagálok, a megmentőm a trélerhez vitt hisz észrevette nem birok járni. De nem az enyémhez hanem az övéhez. Mikor megérkeztünk én egyből az ágyon kötöttem ki Yurij pedig mellém feküdt és magához ölelt. Én újra mellkasába fúrtam fejem s majdnem bealudtam mikor a fejembe ugrott megnézni a rajtam gúnyolódó arcát. De mikor megemeltem fejem nem kinevetni készülő arckifejezéssel találtam szembe magam hanem egy kedves és szívmelengető mosollyal. Yurij lehajtotta a fejét és megcsókolt szorosan magához ölelve.

Azon az éjszakán..Yurij megkapta a testemet és a szívemet.

___ Folytatás Következik ___

9 Rész. Cirkuszi balhék.

Szerencsére Shion még időben elkapta a karomat én pedig felhúzva magam a lány segítségével egy szaltóval el engedtem kezét s a kötél felé ugrottam. Egy ismételt szaltóval a levegőben sikerült elérnem a kötelet. Bár tenyeremen a bőr le volt horzsolva és csepegett a vér de sikerült lábra állnom és befejeznem az előadást.
Amint mindennek vége volt az emberek lassan kezdtek kivonulni a sátorból. A fellépés annyira jól sikerült,hogy senki nem is gyanította,hogy mind ez tragédiával végződhetett volna.
Amint az utolsó látogató is elhagyta a sátrat az első ember aki hozzám rohant az Yurij volt. Őt egyből követte Lorin és Sinra. A többiek már hátrébb álldogáltak aggodalmas tekintettel ajándékozva meg engem.

- Jól vagy Vendi?! - Kérdezte aggodalmasan a fekete hajú miközben sérült tenyeremet kezébe vette. 
- Annyira sajnálom...n..nem gondoltam volna,hogy félre fog sikerülni valami...a...annyira...annyira sajnálom.... - Mondta dadogva Lorin szinte remegve. 
- Nyugodj meg Lorin...te nem tehetsz semmiről.
- De...
- Ahelyett,hogy itt sajnálkozol inkább hozz valami fertőtlenítő szert. Vérzik a keze!!
- M...megyek már! - Lorin elfutott valami fertőtlenítő szerért pont ahogyan Yrij mondta neki míg Sinra egy anyag darabot hozott,hogy átköthesse sebem. Eközben pedig mindvégig Yurij előttem térdelt és a tenyeremet szorongatta sajátjában.
Amikor Lorin visszajött a kezemet átkötötték. Szegény lány még egy fél napig rohangált utánam bocsánatot kérve és mondva,hogy mind ez az ő hibájából történt. Én pedig természetesen tagadtam ostobaságait.
Este mindenki lefeküdt aludni.

*Következő reggel*

Következő reggel az eget szürke esőfelhők borították ezért már előre kihirdettük az előadás elmaradását. És helyesen is cselekedtünk. Hisz egy óra sem telt el és megeredt az eső.

Órák elteltével sem állt el az eső. A trélerem lépcsőjén ültem s összekuporodva bámultam az égből zuhanó vizet amely már reggel óta csak szakadt mintha odafenn valaki egy hatalmas hordót fordított volna fel.  Azon gondolkodtam,hogy be kéne menni amikor bár homályosan de észrevettem a tréleremhez közeledő alakot. Fél perc elteltével pedig már láttam,hogy Yurij az. Amint tréleremhez ért lecsapódott mellém és egyből beszélgetésbe kezdett.

- Fáj még a kezed?
- Nem....már nem...köszönöm az aggodalmat...habár teljesen felesleges.
- Szerintem pedig nem. Egy apró seb is halálhoz vezethet. 
- Nem az én esetemben. 
- De meg kell,hogy mondjam...nagyon makacs egy pici lány vagy.
- Ez meg honnan jött?
- Sinra értelmesen megmondta,hogy nem csinálhatsz semmit míg a kezed be nem gyógyul. Te pedig ahelyett,hogy megfogadnád "tanácsát"...
- Ami parancs volt.. - Szóltam közbe szavába nem várva míg befejezi.
- Khm...te pedig ahelyett,hogy megfogadnád tanácsát a dobozokat cipelgetted míg nem volt a sátorban senki.
- Akkor mégsem tévedtem. Tényleg ott voltál.

Yurij a derekamra csúsztatta kezét és közelebb húzott magához. Aztán pedig a vállamra hajtotta fejét.

- Meg akarsz halni vagy mi? Csupa víz vagy! 
- Fáradt vagyok...éjjel nem aludtam semmit.
- Az nem az én bajom! Meg fogsz fázni veled együtt pedig én is! 
- Ha megfázok te majd viseled gondomat ha pedig te betegszel meg akkor majd én vigyázok rád. 
- Ha pedig mind ketten megbetegszünk egyszerűen kivágnak innen.
- Ez is lehetséges. 

Ez után meghallottam Yurij halk szuszogását miről arra következtettem bealudt. Én csak sóhajtottam erre az egészre.  A keze még mindig a derekamon volt. Fura,hogy még nem penderítettem ki őt valahová.
Pár nedves hajtincse az arcára esett. Nem tudom mi a fene üthetett belém de el akartam takarítani azokat de amikor kezem már az arcához nyúlt ő hirtelen kinyitotta szemeit s megfogva a kezemet megpuszilta azt. Szemeim kikerekedtek de szempillantás alatt ajkai már az enyémekhez tapadtak. Én el akartam lökni őt magamtól de nem sikerült. Vagy talán..nem is túlzottan akartam? 
Minél tovább szorongatta testemet sajátjához annál forróbbá kezdett válni a csókunk. Kezemet mellkasára csúsztatva viszonoztam csókját nem gondolva abban a pillanatban semmire. Szívem mélyén rég vágytam arra,hogy valaki felfigyeljen rám. Nem mint egy jó harcosra vagy jó csicskára. Hanem,hogy egy lányt is lásson bennem valaki. 
Mikor ajkaink elváltak a szemeibe néztem. Ő végighúzta ujjait ajkaimon aztán elvigyorodva újra megcsókolt miután látta nem ellenkezem. Keze mely eddig derekamon volt combomhoz csúszott onnan pedig a ruhám alá. Kezére csaptam mutatva ne akarok tovább menni ennél de ő nem értett egyet döntésemmel és felkapva engem karjaiba a trélerembe vitt ott pedig az ágyra fektetett minden egyes testrészecskémet simogatva kezével.

***** EKÖZBEN A TŰZ BIRODALOMBAN *****

* LARION SZEMSZÖG *

Amióta Elias elhagyta a Tűz Birodalmat és annak határait elég sok hír érkezett. Az egyik hír nem is volt meglepő. A kis Éj király tudomást szerzett " állítólagos" tervünkről és lenyelte a csalit. A másik pedig az volt,hogy az Éj Birodalom hadat üzent a Jégnek. Csak agyalni tudtam azon,hogy mi járhat a fejében de azt már tudtam,hogy őrültségre készül.


- Leon!
- Parancsoljon hercegem!
Larion:- Tudj meg minél többet a Jég birodalomról és annak helyzetéről. Hadsereg,pénz, fegyverzet...mindent.
- Segíteni készül nekik?
- Igen...de közben drága testvéremről sem feledkezhetek meg..
- Helyes döntés.
- És még valami...
- Hmm?
- Scarlett....megtudtál róla valamit?
- Sajnos nem...Az egyetlen nyom is eltűnt. volt egy ember aki látott egy hozzá hasonló lányt amikor az épp elhagyta a birodalom határait. Az után végleg nyoma veszett..
- Értem..
- Nyugodj meg Larion...megtaláljuk...és egyébként is...kemény fából faragták a pici lányt..nehéz dolga lesz annak aki kikezd vele...
- Ez igaz...na de most nem ő a lét fontos dolgunk.Agyaljunk inkább a hamarosan bekövetkezhető háborúra.
- Igen is!

Leon elment én pedig egyedül maradtam gondolataimmal.
\ Nem csodálkoznék el ha megtudnám,hogy Elias már rég tudja hol vagy Scarlett és mi van vele...\

*** ÉJ BIRODALOM ***

* ELIAS SZEMSZÖG *

A trón teremben ültem és unottan hallgattam az öreg bölcsek csacsogását afelől,hogy jobb lesz ha békén hagyom a Jég Birodalmat. Noel volt az egyetlen aki tanácsadó létére hallgatott. Ragna és Zen pedig két oldalt álltak mellettem és őrizték nyugalmam vagy éppenséggel a csacsogók életét őrizték mert tudták mennyire idegesit engem a létezésük is ebben a kastélyban.
Amikor a bölcsek  morogva elmentek miután én " udvariasan " a francba küldtem őket megkönnyebbülten sóhajtottam fel és ásítva egyet felálltam nyújtózkodni egyet.

- Miért pont a Jég?
- A birodalom területe iszonyatosan kicsi. Na és a termelő föld is borzalmas állapotban van. Nem sok hasznot nyernél ha elfoglalnád.
- Nincs is szükségem arra az ocsmány haszontalan törpe birodalomra.
- Akkor?
- Ha hadsereget indítok oda a Tűz Birodalom mint szövetségese hadi segítséget fog nyújtani bajba került társának ezzel legyengítve saját hadi erejét.
- Te pedig kihasználva az alkalmat elfoglalod a TB-t is.
- Két nyulat egy lövéssel. Ügyes húzás mit ne mondjak.
- Nem is vártam kevesebbet a királyomtól.
- Szóval még mindig a Tűz Birodalom a célod.
- Ez csak természetes. És egyébként is.. Ők maximum egy 10-20 ezres seregre fognak számítani miközben én egy 100 000 -es sereggel fogok vendégségbe menni...
- Két birodalom egyszerre...tényleg nem rossz ötlet. De mi lesz ha mégsem sikerül? 
- Ez még semmi. Én az EGÉSZ VILÁGOT akarom meghódítani.. Épp ezért is van szükségem rátok.
- Rám mindig számíthatsz.
- Akár tetszik nekem akár nem,úgy is itt ragadtam. Szóval veled vagyok.
- ...
Elias:
- Csak nem Scarlett miatt bánkódsz ennyire Zen barátom?
- Nem tudom miről beszélsz....
- Pedig nagyon is jól tudom...azért bánkódsz mert Scarlett nélküled ment el...és méghozzá el is tűnt...te pedig magadat hibáztatod...
- Ch..
- Én is aggódom miatta..
- Na ne nevettess.
- Azt hiszed viccelek?
- Mikor beszélsz komolyan?
- Gyerekkel nehezebb beszélni mint gondoltam..
- Nem vagyok gyerek!
- Csak 15 éves vagy...
- Azt sem tudod,hány éves vagyok.
- Miért mondod ezt? Nem annyi vagy?
- Hát nem. 
- Akkor? úgy emlékszem fiatalabb vagy Scarlettnél. 
- Talán igen. De akkor sem vagyok szerencsétlen 15 éves taknyos mint amilyennek hiszel. 
- Ehh..akkor én tudom rosszul. Nem tartom fejemben a korotokat. A nevetek is elég. 
- Ennyit erről. Végre beismered a vereséget.
- Én soha sem veszitek.
- Persze,persze. 
- Nem hiszel nekem?
- Nem! 
- Micsoda őszinte válasz...Na de visszatérve a hercegnős témához..Miféle bátyus lennék én ha nem aggódnék a húgom életéért?
- Mit csacsogsz?
- ???
- heh?
- Scarlett a húgom a TB királyi családja pedig az én vér szerinti családom amely oly annyira nem érdekel,hogy azt elképzelni sem tudjátok. De hosszú lenne most magyarázni na meg persze nem is fogok többet mondani nektek. A lényeg,hogy ez titok és csak ti tudtok róla. Ezért remélem,hogy titok is marad.
- Én sírba viszem magammal ezt a titkot. Bár inkább ezt el sem mondtad volna.
- Lakat a számon.
- ..
- Hallgatás beleegyezés.
- Köszönöm. - Még pár szót váltva a megbízható embereimmel elengedtem őket én pedig egy ideig a trón teremben maradtam és azon gondolkodtam térjek e vissza lakosztályomba vagy sem hisz ott az a nő van aki már az agyamra ment. De végül visszatértem szobámba ahol Casandra már várt rám...

Folytatás következik....

8 Rész. ~ Ördögi terv ~

EBBEN A PILLANATBAN A TŰZ BIRODALOMBAN 
***LARION SZEMSZÖG***

- Ez az ostoba lány...már jó  4 hónappal ezelőtt ment el de még mindig nem volt hajlandó akár egy életjelet is adni magáról. A katonák,kémek s inasok sem szereztek róla hírt...már kezdek aggódni miatta..néha pedig már a legrosszabb ötletek ugranak be a fejembe...mint például elrabolták,vagy ne tán megölték valahol...habár...Scarlett kisasszonyt kemény fából faragták és rablóinak nehéz dolga lenne vele. Hisz 10-en sem tudnának elbánni vele...túl ügyes fiatal korához képest. - Elterelődve saját gondolataimnak hála észre sem vettem,hogy már Elias szobája felé közeledtem amikor megláttam őt épp elhagyni azt és indulni valamerre. Ezért is félretéve minden felesleges gondolatomat megszólítottam az éppen indulni készülőt. - Hé Elias! Még is merre készülsz ilyen késő este? Odakinn már vak sötét van.
- Csak sétálni akartam. Vagy netán már felügyelet nélkül a szobámat sem hagyhatom el?
- Nem titkolom....túl gyanús a viselkedésed...nem bízom meg benned...még is mi a célod? Miben mesterkedsz?
- Nyugi öcsi, nyugi. Nem mesterkedek én az ég világon semmiben. Csak békésen sétálni szerettem volna míg itthon vagyok.
- Csak több információt akarsz beszerezni a birodalomról amíg itt vagy. Valld be,hogy húgunkat is csak saját céljaid érdekében küldted ide..
- Eszem ágában sem volt kihasználni Scarlett drágámat.De ezt a birodalmat tényleg el akartam foglalni bármi áron. De amikor megláttam mit műveltetek le  a szegény lánnyal egyszerűen kedvem támadt elpusztítani ezt a királyságot,de úgy,hogy még a létezéséről is megfelejtkezett volna a nép...minden ami pedig rá emlékeztetett volna szintén eltűnne örökre.
- Őrült vagy...
- Mondj valami újat - A fehér hajú felnevetett megigazítva hússzú haját. 
- De apánkat is meg lehet érteni. Ha ő tudná kicsoda is valójában Scarlett véletlenül sem emelne rá kezet. 
- Nem hinne nekünk.
- Ezt még is miből gondolod? A tetoválás is..
- A tetoválást le lehet másolni. Ha látta valaki megjegyezhette és kész is az áll gyermek.
- Rendkívüli memóriával kell rendelkezni,hogy a pontos részleteket is meg tudja valaki jegyezni.
- Nekem könnyen menne.
- Na ne mond..
- Most fogadni akarsz velem?  - Fordította felém fejét Elias kissé titokzatosan vigyorogva. Mikor viszont meglátta elégedetlen arckifejezésemet megemelte kezeit maga előtt és felnevetett - Rendben öcsi,csak nyugi. S ha boldoggá tesz akkor nem megyek egyedül sehová. 
- Igen. Köszönöm. - Bólintottam. - Rendelek melléd valakit. Addig is maradj itt és ne menj sehová. Ne feledd. Itt nem láthatnak meg különben problémák lehetnek.  

Amint befejeztem mondanivalómat a bátyám számára elhagytam a folyosót aztán leballagva a földszintre és kilépkedve a fő bejárati ajtón elhagytam az épületet és lóra szállva a kastély irányába vágtattam. A ház melyben én általában tartózkodni szoktam nem volt túl messze onnan de azért kellett is egy kis idő míg a palotához visszatérek. Mivel Elias is ott tartózkodott jelen pillanatban őröket kellett parancsolnom oda,hogy figyeljenek rá és idegenek a házba lábukat se tegyék. 
Tudván mindenről mi történik ott mindig nyugodt szívvel tértem vissza apámhoz elrejtve előle az igazságot és a tényt,hogy "ellenfelét" szinte szeme előtt rejtegetem. 

***LARION SZEMSZÖG VÉGE ***

ELIAS SZEMSZÖG 

Amint Larion visszatessékelt a szobámba én " nyugodtan" visszamentem bezárva magam után az ajtót aztán morogva pát másodpercig az ablakhoz ballagtam s kinéztem a függöny mögül. Láttam a gyülekező katonákat az udvaron melyekhez később Leon is csatlakozott s pár szót váltva velük a sokaság pillanatok alatt szét oszlott. Leon körbenézett és kiszúrva engem bólintott fejével üdvözlésképpen. Én pedig válaszképpen egy " kedves"  mosollyal ajándékoztam meg a másikat. Az kedvetlenül ismét rám nézett aztán szempillantás alatt eltűnt. Már jól tudtam,hogy terveznek ellenem valamit és direkt tartanak fel birodalmuk területén. Már csak azt kellett megtudnom mi céljuk van pontosan és én nyertem. Épp miközben agyaltam a tervükről,hogy mi is lehetne az, valaki bekopogott és én pedig sietve ajtót nyitottam. Egy katona állt az ajtóban.

- Larion herceg küldött. Én fogom kísérni őt sétája során.
- Oh..köszönöm. Kedves öntől,hogy ilyenkor is ide sietett.
- Csak teljesítem a nekem szánt feladatot. Nos...akkor kérem kövessen.
- Megyek,megyek. - Elhagyva az ideiglenes szobámat kulcsra zártam az ajtaját s a folyosón kötöttem ki lassú léptekkel az előttem ballagó őrt követve. Egy ideig néma csendben sétáltunk. De amikor már a kinti folyosókhoz értünk az engem kísérő katona újra megszólított.

- Ne haragudjon...elfelejtettem még az elején megkérdezni. Hová is szerezne menni pontosan?
- A kertbe ha lehetséges. - Válaszoltam röviden meg sem állva.
- Rendben. Ez esetben hamarosan ott vagyunk.

Ez után a katona többé nem szólalt meg. De...annál is jobb. Legalább nem kellett hallgatnom idegesítő hangját s mosolyognom rá...
Amikor megérkeztünk tekintetemmel egyből egy " vendég" után kezdtem kutatni. Egyből rájöttem arra,hogy itt van hisz valaki kiütött. De nagyon rövid időre. Mikor magamhoz tértem csak az eszméletlenül földön fekvő katonát láttam szemem előtt. Na és persze a keresett vendégem is megérkezett.

- Késtél...már menni készültem.
- Sajnálom drága barátom...de visszatartott a hisztéria hercegnő.
- Nem szép dolog így beszélni egy család tagról.
- Pont te akarsz tanítani engem...na de nem ezért fizetlek. Ki vele. Mit tudtál meg.
- Ch...ha így fogsz beszélni velem akkor legközelebb tripla árat kellesz fizetned. A tervük kapcsán pedig annyit,hogy egy emberük állítólag már az Éj Birodalomban munkálkodik. Ha jól értelmeztem a dolgokat akkor ellened akarja fordítani a saját népedet és hadseregedet. Amikor pedig háború lesz ellened fognak fordulni.
- Elég gyenge...ilyennel már próbálkoztak korábban is...de mégsem vált be a tervük.
- Ez igaz...de viszont ha sikerrel járnak...elég nagy veszteségben lesz részünk...
- Csak,hogy ott van a mondat elején a DE.
- Micsoda magabiztos király.
- Alap dolog egy uralkodó számára a magabiztosság. Na és persze a megbízható emberek mint például te Shadow.
- Te is jól tudod,hogy én ott vagyok ahol többet fizetnek vagy nagyobbak a lehetőségek. Vagy nyerőbb a helyzet. Egyszer itt egyszer ott. Mint az a vad nyúl a réten. Mindíg más helyen.
- Szóval én csak addig számíthatok támaszodra míg van pénzem és nyerő helyzetben vagyok... Micsoda erős férfi barátság...
- Bingó! Eltaláltad...jajj...majdnem elfelejtettem...megtaláltam azt a TB ben híres bérgyilkost...ha kell szervezhetek vele egy találkozót. Raven néven ismerik. Már ha érdekel..
- Nem a neve érdekel hanem munkájának eredménye. A találkozót pedig hagyjuk későbbre. Az időpontot majd még közlöm. Ne veszítsd őt szem elől. Szükségem lesz rá.
- Tudod hogyan találj meg. Na meg egy kis bónusz infó..a pici Scarlett kisasszony egy vándor cirkuszhoz csatlakozott. Jelenleg a Sinra birodalomban vannak de elég gyorsan haladnak. Ma itt holnap amott. Ha még elakarod kapni sietned kell...
- Nem...még nem. Most jobb lesz ha nincs itt. Addig is nem ráncigálják majd be mindebbe. Na és az én terveimbe sem fogja beleütni pici orrát.
- Felőlem.. - Vont vállat a titokzatos vendégem aztán távozott. 

Miután egyedül maradtam ájultnak tettetve magam a földre feküdtem. Egy kis idő elteltével már a többi katona is iderohant a közelembe. Senki semmit sem gyanítva visszakísértek szobámba még pár nap elteltével pedig visszatértem saját birodalmamba és agyalni kezdtem úgy nevezett ördögi tervem megvalósításán.

ELIAS SZEMSZÖG VÉGE 


VENDI (SCARLETT) SZEMSZÖG

Még csak pár nap telt el a vándor cirkuszhoz való  csatlakozásom napja óta de már mindenki befogadott engem. Sinra úgy bánt velem mint a pici kedvenc húgicájával míg Kaito egy gondoskodó apa szerepét vette magára.
Lorin pedig olyan közel állt hozzám,hogy nyugodt szívvel mondani merném,hogy ő a testvérem. Ő nagyon megbízható és kedves személyiségű lányként mutatkozott meg. Az elején nagyon csendesnek és zárkózottnak tűnt de amint alkalmam volt jobban megismerni őt,véleményem róla gyökeresen megváltozott.
 A hármas ikrek néha túlságosan is bolondosak voltak. Mintha ők lettek volna a cirkuszi bohócok. De amikor komoly hangnemre váltottak akkor már én is irigyelni kezdtem őket.
Yurij...hát...ő egy igazi szoknya vadásznak bizonyult...mindig a közelemben lóg és egy esélyt sem hagy ki,hogy hozzám érjen vagy megtapogasson undorító mancsaival...de azért valamiért még is neki sikerül jó kedvre deríteni engem ha kedvem leromlik. 
 Siddel és Kiddel nem volt alkalmam megismerkedni közelebbről de rájöttem,hogy nagyon okosak,bátrak és segítőkész fiatal emberek.
Lora pedig már egy külön történet. Amikor ő a közelben van akkor vigyázni kell a cuccaiddal mert " véletlenszerűen" eltűnnek és az ő zsebében kötnek ki. Amikor pedig visszaköveteljük dolgainkat akkor a következő mondatot hallhatjuk: ★ Ez csak egy illúzió. Valójában, az " eltűnt " tárgy mindvégig nálatok volt ★ ,csak,hogy  szavainak nem hisz senki és ilyenkor ő még jó pár fejest is kap általában.
Eddig ezeket tudtam következtetni az új családtagjaimról.
Jelen pillanatban pedig amíg én itt agyaltam és véleményeket ámítottam össze mindenkiről Lorin a fellépői ruhámat készítette elő és nyomta kezembe,hogy vegyem fel. A Sanlian nevű városban állított sátrat cirkuszunk. Mivel a város hatalmas volt, több napra is készültünk maradni.
Amint felvettem ruhámat Lorin elkészítette a frizurámat és a sminkemet. Szinte lehetetlen volt egyből felismerni bennem a régi Scarlettet.

Hatalmas tapsvihart hallottam a treilerbe ahol épp készülődtem.

- Ahogy látom Yurij,Sid és Kid nagy sikert arattak.
- Ez csak természetes. Yurij a külsejével egy kettőre elvarázsol mindenkit Sid és Kid pedig csak úgy viccessé akarják tenni komoly fellépését.  Épp ezért mi sem lehetünk rosszabbak.
- Bele adok majd mindent!
- Nem is kételkedem szavaidban.

Lorin átkarolta a nyakamat hátulról és elmosolyodott. Én is enyhén mosolyogni kezdtem. Yurij fellépése után Su,Shion és Suon lég akrobatikai fellépése következett. Az első három fellépőt hatalmas tapsviharral kísérték a kulisszák mögé. De a hármas ikreket szintén nem kerülte el a figyelem és tapsvihar. Na és persze az ijedt de egyben csodált tekintetek  s hangok ezrei. Én és Lorin az ikrek fellépése közben léptünk színre. Még mindig nem tudtam elhinni,hogy rászedett erre a kötéltáncos fellépésre. Gyakorolni is nem túl sokat gyakoroltam. Még szerencse,hogy kiválló egyensúllyal rendelkeztem már korai katonai edzéseimnek hála.
Amint a testvérek abbahagyták a veszélyes mutatványaik bemutatását én és Lorin léptünk színre. Lorin szinte egyből felugrott és szaltózva a levegőben visszaért a kötélre. Én is ezt tettem. Az első trükk sikerrel járt. A következő pedig egy fokkal már nehezebb volt. Egy időben kellett levegőbe ugranunk és kötélre állnunk. Egy kissé tartottam tőle de végül ez is sikerült szinte hibák nélkül teljesítenünk. Lorin,látva mennyire is izgulok egy széles mosollyal nézett rám aztán bólintott. Ezzel arra utalt minden rendben lesz. De ha netán mégsem,akkor az ikrek egyike úgy is elkap és nem lesz semmi komoly. Épp ezért is ezek a fellépések egybe forrtak általában mindig ha nagy magasságról volt szó. Már csak az utolsó maradt hátra. Lorin magasra ugrott. Kétszer is vissza ért a kötélre. De amint harmadszorra ugrott fel és állt a kötélre az túlságosan is mozogni kezdett lábaim alatt és én oldalra lépve zuhanni kezdtem...

Folytatás következik...